Egyetemi tanszékvezető a KEKVA-k beszántásáról: A régi állapot visszaállításával többen járnának rosszul, mint jól

Beindította a nyilvános jogászvitákat a Magyar Péter sógora, Melléthei-Barna Márton tiszás parlamenti képviselő által a napokban benyújtott Alaptörvény-módosító indítvány, amely többek között a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok (KEKVA) jogi helyzetével is foglalkozik.

Mint ismert, jelenleg KEKVA a fenntartója a legtöbb felsőoktatási intézménynek, de az MCC tehetséggondozó műhelynek is. A KEKVA-kat még a negyedik Orbán-kormány idejében hozták létre, a folyamatot pedig sok támadás érte az akkori ellenzék részéről. Leginkább az volt a kritikájuk, hogy szerintük ez a rendszer az állami vagyon intézményesített ellopására való, valamint az egyetemi autonómia megszüntetésére.

Utóbbi mellett azzal érveltek, hogy a fenntartó alapítványok kuratóriumai szerintük kormányhoz hű emberekkel lettek feltöltve.

Az akkori kormány viszont azzal érvelt, hogy az új rendszerben 

• könnyebb lesz a hosszú távú, stabil működést biztosítani, 
• rugalmasabb gazdálkodást tesz lehetővé 
• és növeli a versenyképességet.

Mit akar a KEKVA-rendszerrel a Tisza-kormány?

Ahogy azt korábban megírtuk, az Alaptörvény hatályos szövege szerint jelenleg sarkalatos törvény rendelkezik a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok létrehozásáról és működéséről, valamint a közfeladatáról. A módosítást követően a kormány gyakorolhatná a közérdekű vagyonkezelő alapítványok alapító jogait és dönthetne ezek megszüntetéséről.

A megszüntetett közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány egyetemes jogutódja az állam lenne.

„A módosítás további célja annak egyértelművé tétele, hogy a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok vagyona továbbra is a nemzeti vagyon körébe tartozik, ezért annak kezeléséért és sorsáért az állam közvetlen felelősséggel tartozik. Ennek érdekében a Kormány részére biztosítja az alapítói jogok gyakorlását, a megszüntetés lehetőségét, valamint rögzíti, hogy megszűnés esetén az állam általános jogutódként lép az alapítvány helyébe” – olvasható az indoklásban.

Nem más, mint évtizedek óta példátlan államosítás?

Bár a KEKVA-k ellen évek óta megy a hangulatkeltés, sokan egyértelműen jól jártak vele, például azok az egyetemi oktatók, akik nem a közalkalmazotti bértábla szerint kapták a fizetésüket.

Ráadásul a tiszás indítvány egyesek szerint túl drasztikus, és nem eléggé átgondolt változtatásokat vetít előre. Hont András jogász, újságíró például úgy értékelte a Tisza Párt tervét: 

Ebben nem is a KEKVA-k az igazán érdekesek, hanem hogy mindez hova vezethet. Mivel az, hogy egy állami juttatás mértéke és időpontja mennyiben és mikortól kérdőjelezhető meg, azaz mi »szerezhető vissza«, az innentől kétharmaddal eldönthető és passz. Hogy értsük: a magyarok tulajdonában lévő dolgok jelentős része évtizedekig állami tulajdon volt, és lakásokat, üzlethelyiségeket, adott esetben földeket roppant kedvezményesen értékesítettek, mert az állam nem tudta fönntartani őket, nem tudta üzemeltetni a gazdaságot. Innentől nincs garancia, hogy kétharmaddal kimondják, hogy az egykori állami vagyont (amit ha nem is ingyenesen, de az érték pár százalékáért értékesítettek) »nemzeti vagyonnak« minősítik, és a kormány döntésével a tulajdon az államra száll, legfeljebb az akkori vételár mai értékének kifizetésével.”

Hack Péter: Az egyetemek vezetését nem szabad kihagyni a döntésből

Hack Péter, az ELTE Büntető Eljárásjogi és Büntetés-végrehajtási Jogi Tanszék tanszékvezetője viszont a Mandinernek úgy fogalmazott: „Az Alaptörvény módosítása ebben a körben önmagában nem kifogásolható, a felsőoktatási intézmények KEKVA-k kezelésébe adása egy vitatott kormányzati stratégia része volt az előző ciklusban, az új többségnek joga van ahhoz, hogy a felsőoktatás problémáit máshogyan kezelje, mint az elődje.”

A jogász ugyanakkor megjegyezte: „a részletkérdéseket szükséges lesz az ágazati törvényekben szabályozni. A felsőoktatási intézmények esetében – emlékeim szerint – az egyetemek szenátusai döntöttek arról, hogy részt vesznek-e a programban (ez alól egy híres és nagy port kavaró kivétel volt a Színház és Filmművészeti Egyetem szenátusa – a szerk.), tehát most is 

A KEKVA-k előtti állapotok visszaállításával többen járnának rosszul, mint jól

Hack Péter aláhúzta: „Az Alaptörvényben nem kell erről rendelkezni, de tisztázni kell majd ezen intézmények dolgozóinak jogi helyzetét is, hiszen 

A jogtudós szerint azonban a jogbiztonság követelménye nem jelenti azt, hogy a törvényhozás ne változtathatna fennálló helyzeteken.

„Nyilván a korábbi helyzethez képest a KEKVA-k létrehozása is érdekeket sértett, ugyanígy a folyamat visszafordítása is sérthet érdekeket. A kormányzás művészete éppen abban áll, hogy sikerül-e olyan megoldást találni, amivel összességében, hosszú távon többen járnak jól, mint rosszul” – fogalmazott.

Azt viszont az egyetemi tanszékvezető hangsúlyozta: 

Lehet, hogy az államnak kártalanítást kell fizetnie

Ahogy azt fentebb idéztük, Hont András rámutatott: problémás lehet, hogy „Van olyan KEKVA, amelyik eredetileg magánalapítású, és a KEKVA-k többsége menet közben szerzett olyan vagyont, amelyik soha nem volt állami”.

Hack Péter erről úgy vélekedett:

„A hatályos jogszabályok értelmében 

A részletszabályok között kell majd ezeket a kérdéseket tisztázni.”

Nyitókép: Mandiner/Ficsor Márton