Magyar Péter megkegyelmezett az utolsó kommunista kormányfőnek

Szerdán kora este megérkezett az első komoly horderejű tiszás törvényjavaslat az Országgyűlés elé. Bár a képviselők már közel két hete esküt tettek, szerdáig nem érkeztek sorban az ország felemelését szolgáló javaslatok Magyar Péteréktől. Sokan arra számítottak, hogy a benzinár 480 forintra csökkentése lesz az első fontos kormányzati lépés, vagy éppen az egészségügyi és gyermekvédelmi dolgozók béremelése. Nekik is csalódniuk kellett, mert valami teljesen mást kaptunk. Az Alaptörvény tizenhatodik módosításában többek között kimondásra kerül: „nem választható meg miniszterelnöknek az, aki összesen – megszakításokkal együtt – már legalább nyolc évig miniszterelnöki megbízatást töltött be. E nyolcéves időtartam számításakor az 1990. május 2. vagy azután betöltött miniszterelnöki megbízatást kell figyelembe venni.”

Célkeresztben Orbán Viktor

Aki a javaslatot elolvassa, annak nem kell Nobel-díjas tudósnak lennie ahhoz, hogy megállapítsa, miről is szól valójában ez a rendelkezés. Szó sincs itt arról, hogy a jelenlegi hatalom valóban arra törekedne, hogy a demokrácia jegyében korlátozza a miniszterelnök hatalmát. Ez bizony feketén-fehéren arról szól, hogy Orbán Viktornak lehetősége se legyen arra, hogy még egyszer elfoglalja a kormányfő széket. 

Még mielőtt azonban a kormánypárt jogi leleménye előtt fejet hajtanánk, érdemes mélyebben megnézni, milyen talapzaton áll az Alaptörvény tervezett módosítása.

Az Alaptörvény módosítását benyújtó Hantosi István, illetve Magyar Péter sógora, Melléthei-Barna Márton azzal indokolták a kormányfő hivatali idejének 8 évre szűkítését, hogy „a jogállam helyreállításának érdekében alapvető fontosságú, hogy a miniszterelnök e közjogi funkciót csak meghatározott ideig tölthesse be. A demokrácia alapja, hogy a közhatalom gyakorlása időben korlátozott. A mandátumot a miniszterelnök esetében jelen helyzetben 8 évben indokolt korlátozni” – zárul az indoklás. 

Mi itt a kapcsolat?

Azt sajnos nem fejtik ki az előterjesztők, hogy a jogállam helyreállítása hogyan kapcsolódik ahhoz, hogy egy miniszterelnök mennyi ideig van hivatalban. Ha ezen múlna a jogállamiság léte, akkor bizony Magyarországtól nyugatra egyetlen jogállamot sem találnánk. Sőt! Németországban Angela Merkel és Helmuth Kohl 16-16 évig volt kancellár. Hollandiában Mark Rutte több mint 13 és fél évig volt miniszterelnök. De Donald Tusk is már bőven több mint 8 évet töltött el a lengyel kormányfői székben. Akkor Németország, Hollandia és Lengyelország sem jogállam? Logikailag tehát ez az állítás megbukott. 

„A demokrácia alapja, hogy a közhatalom gyakorlása időben korlátozott” – írják az előterjesztők. Ha megnézzük a demokrácia alapjának a meghatározását, akkor a jogi szakkönyvekben a következőt találjuk: A demokrácia alapja a népszuverenitás: a hatalom forrása a nép. A szó az ókori görög démosz (nép) és kratosz (hatalom) szavakból ered, azaz szó szerinti jelentése „népuralom”. 

A modern demokráciák legfőbb sarokkövei, alapjai: 

• Törvény uralma (jogállamiság): A jogszabályok mindenkire – a döntéshozókra is – egyformán vonatkoznak.
• Alapvető szabadságjogok: a szólás-, sajtó-, gyülekezési- és vallásszabadság biztosítása.
• Választójog és pluralizmus: a vezetők szabad, titkos és tisztességes választásokon, meghatározott időre kapják felhatalmazásukat.
• Kisebbségvédelem: a többség döntéshozatali joga mellett a kisebbségben maradtak jogainak és véleményének védelme.
• Hatalommegosztás: a törvényhozó, a végrehajtó és az igazságszolgáltató hatalom szétválasztása, egymás kölcsönös ellenőrzése. 

A napnál is világosabb, hogy természetesen a közhatalom gyakorlása időben korlátozott, de az időbeli korlátozásról a népnek kell döntenie. Ha a nép a meghatározott időközönként megtartott választásokon újabb és újabb mandátumokat ad a hatalmon lévőknek, akkor azt annak a tudatában teszi, hogy a következő alkalomkor lehetősége van őket is leváltani. Erről szólt 1990 óta a magyar demokrácia is.

Mindegyik esetben a nép adta, majd pedig a nép vette el a közhatalom gyakorlását az említett pártoktól. A demokrácia alapja nem az, hogy a közhatalom gyakorlása időben korlátozott, hanem hogy a nép gyakorolja a közhatalom gyakorlásának a korlátozását. Logikailag tehát újabb állítás bukott meg az előterjesztésből. 

Ez egy súlyos népszuverenitási probléma

Az előterjesztéstől kissé elrugaszkodva nézzük meg, hogy a gyakorlatban mit is jelent a nyolcéves időtartam. Ha már ilyen megkötést akar alkalmazni a törvényhozó, akkor szerencsésebb lett volna napra pontosan meghatározni a nyolcéves időtartamot. Ennek oka, hogy négyévente nem 365, hanem 366 napból áll egy év, így későbbi vitákat lehetne elkerülni a nyolc év meghatározásával. Ez egyelőre elmaradt. 

Az 1990 utáni időszakból még négy olyan kormányfő él (Boross Péter, Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon), aki nem töltött nyolc évet a miniszterelnöki székben. A törvény tehát őket nem zárja ki a megválaszthatóságból, de a demokrácia alapja, a népszuverenitás már jelentős csorbát szenvedne el, ha közülük bármelyikük is újra kormányfő akarna lenni. Játszunk is el a gondolattal! 2030-ban az emberek annak tudatában választanak új parlamentet, hogy legközelebb erre csak 2034-ben van lehetőségük. 

Miközben 2033-ban még érvényben van a választók 2030-ban meghozott döntése, miszerint Gyurcsányék csapata négy évig kormányozzon. 

Bajnai Gordonnak könnyebb helyzete van. Ha lenne egy pártja, és megnyerné a választásokat, akkor egy négyéves ciklust még kitölthetne. Csak egy újabb választási győzelem esetén kellene matekoznia az őt támogató képviselőknek, hogy kit tennének a helyére a kormányfői székbe. Medgyessy Péter és Boross Péter esetében reális, hogy ők már nem akarnak indulni a miniszterelnöki székért, de ha az Országgyűlésben valamelyiküknek lenne 100 támogató voksa, akkor már velük is lehetne számolni. A fenti példák is mutatják a javaslat teljes abszurditását. 

Magyar Péterék így segítik az utolsó kommunista kormányfőt

És akkor mi a helyzet a rendszerváltás előtt miniszterelnöki tisztséget viselő személyekkel? Közülük ma már csak Németh Miklós él. Az MSZMP egykori kormányfője 78 éves jelenleg. Abban az esetben, ha az Országgyűlésben 100 képviselő konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal Magyar helyett Némethet választaná kormányfőnek, akkor bizony a volt kommunista politikus akár hosszú évtizedekig is miniszterelnök maradhatna. Malajziában Mahathir Mohamad 2020-ban 94 évesen távozott a kormányfői székből, így Németh Miklós akár még 16 évet is kormányozhatna, és őt bizony nem korlátozná a tiszás Alaptörvény-módosítás. Ha pedig egészsége engedné, akkor még ezen túl is maradhatna kormányfő, amennyiben élvezi a parlament többségének bizalmát.  

A javaslat ugyan a „jogállam helyreállítására” hivatkozik, de a példák inkább azt mutatják, hogy Nyugat-Európa több stabil demokráciája sem felelne meg ennek a logikának. Angela Merkel, Mark Rutte vagy Donald Tusk politikai pályája alapján nehéz lenne azt állítani, hogy a hosszú kormányzás önmagában a demokrácia végét jelenti. A kritikusok szerint ezért a módosítás inkább politikai fegyvernek tűnik, mintsem alkotmányos reformnak.

A legnagyobb kérdés pedig talán az: valóban a választók döntését erősíti egy ilyen szabály, vagy éppen korlátozza azt?

***

Nyitókép: Havran Zoltán / Magyar Nemzet