Iráni patthelyzet: az egész világ a háború lezárására vár – szakértőt kérdeztünk

Már hosszabb idő telt el az ideiglenes tűsszünet megkötése óta, mint amilyen hosszú volt az iráni háború. Egyelőre azonban nincs jele annak, hogy véget érhet a patthelyzet, amit a Hormuzi-szoros blokádja hozott létre. Az amerikai-iráni tárgyalások sehogy se haladnak előre. A háború elején az amerikai és izraeli hadművlet egyik fő célpontja az iráni rezsim vezetői voltak: sikeresen likvidálták Ali Khameneit, valamint a rezsim több fontos katonai vezetőjét is. A nagy kérdés az volt, hogy ezek után ki veszi át az irányítást az országban. Az amerikaiak a sajtóbeszámolók szerint egy kevésbé keményvonalas vezető hatalomra kerülésében reménykedtek, de ez nem valósult meg. A rezsim ugyanis nem inogott meg, és a lefejezése után egyszerűen új fejeket növesztett. Irán vezetéséről és a rezsim helyzetéről Sayfo Omart, az MCC Migrációkutató Intézetének kutatási vezetőjét kérdeztük.

***

Ki ma Irán tényleges vezetője?

Formálisan Irán vezetője ma a legfőbb vezető, Mojtaba Khamenei, aki 2026 márciusában követte apját, Ali Khameneit. De az iráni rendszerben nem úgy működik a hatalom, hogy van egyetlen ember, aki egyedül dönt mindenről. Több erőpólus van: ott van a síita klérus, a legfőbb vezető hivatala, az elnök és a kormány, a parlament, az Őrök Tanácsa, a Szakértők Gyűlése, az igazságszolgáltatás, és persze a Forradalmi Gárda.

Ennek gyakorlatilag minden fontos állami funkcióra megvan a maga tükörképe: van katonai, hírszerzési, gazdasági, külpolitikai és ideológiai súlya is.

Mit lehet tudni a legfelsőbb vezető állapotáról?

Iránban ma nem az a legfontosabb kérdés, hogy ki ül a legfelsőbb székben, hanem hogy ki gyakorolja ténylegesen a hatalmat. 

Kinek nagyobb a hatalma az iráni rezsimen belül: a Forradalmi Gárdának vagy a vallási vezetőknek?

Korábban úgy nézett ki a rendszer, hogy az ajatollahnak volt egy gárdája. Most egyre inkább úgy néz ki, hogy a Gárdának van ajatollahja. Amikor Ali Khamenei ajatollahot a február 28-i csapásban megölték, a Szakértők Gyűlése viszonylag gyorsan a fiát, Mojtaba Khameneit választotta utódnak. Neki nem volt olyan súlyos vallási vagy államvezetői múltja, mint az apjának, viszont régóta jó informális kapcsolatai voltak a Forradalmi Gárdával. Ezért sokan már akkor úgy értelmezték, hogy a Forradalmi Gárda volt a királycsináló.

De válságban nem az számít igazán, ki mondja ki a vallási formulát, hanem hogy kinél van a fegyver, a hírszerzés, a pénz, az olajbevétel és az utcai mozgósítás képessége. Ezekben pedig ma a Forradalmi Gárda áll erősebben.

A Forradalmi Gárda már a háború előtt is több volt katonai szervezetnél. Nagyjából 190 ezer aktív tagja van, tartalékokkal együtt körülbelül 600 ezer ember mozgósítható körülötte, és hozzá kapcsolódik a Baszidzs félkatonai hálózata is. Emellett jelen van az olajexportban, az építőiparban, az infrastruktúrában, a távközlésben, a pénzügyi és szankciókerülő hálózatokban, vagyis nemcsak fegyveres erő, hanem gazdasági és politikai birodalom is.

Ki dönthet arról, hogy lesz-e megegyezés az amerikaiakkal?

Erről formálisan a legfőbb vezető dönthet, tehát Mojtaba Khamenei és a körülötte lévő legfelsőbb biztonsági-politikai kör. De a gyakorlatban ez nem egyszemélyes döntés. Egy amerikaiakkal kötött megállapodáshoz kell a Forradalmi Gárda beleegyezése, kell a Nemzetbiztonsági Tanács, kell a külügyi apparátus, és kell a vallási-politikai elit jóváhagyása is. A kulcskérdés most az, hogy a Forradalmi Gárda mit enged. Mert ha egy alku veszélyezteti az ő katonai, gazdasági vagy regionális érdekeiket, akkor azt meg tudják torpedózni. Ha viszont a rendszer túlélése múlik rajta, akkor ők is rábólintanak.

Meddig él túl Irán a jelenlegi patthelyzetben?

Akár évekig is. A rezsim túlélésre van berendezkedve. A polgári tiltakozást leverték és megerősítették az elnyomó biztonsági apparátust, vagyis a Forradalmi Gárdát és a Baszidzsot. Emellett az országnak több, mint négy évtizedes gyakorlata van a szankciók kijátszásában, ami most persze nehezebb mint korábban de nem lehetetlen. A Hormuzi-blokád megnehezíti az olajkivitelt és az áruimportot, de itt is vannak kiskapuk. Épp a közelmúltban Pakisztán hat folyosót nyitott meg Irán irányába a kieső áruforgalom pótlására. 

***