Miközben a háborúpárti európai államok egyre sürgetőbben figyelmeztetnek egy Oroszország által indított, NATO elleni jövőbeli háború lehetőségére, a katonai realitások józanabb képet festenek.
A szerző a Makronóm újságírója.
Az európai fegyverkezési láz a hidegháború legfagyosabb pillanatait kezdi idézni (szándékban legalábbis mindenképpen), Oroszország mint a démonizálás kézenfekvő tárgya önmagában elegendő magyarázatul szolgál arra, miért kezdik el az európai kormányok leépíteni a jóléti államot, miért csoportosítják át a szociális rendszer költségvetési forrásait a védelmi területre, miért hajszolják országukat fegyverkezési versenybe, miért fognak a következő években új adófajták felbukkanni, miért állítják vissza egyre több helyen a kötelező katonai szolgálatot, és miért akarnak egyes államok iparváltást végrehajtani, főszereplővé téve a hadiipari területet.
A válasz minden esetben Putyin és egy immár megfellebbezhetetlennek kikiáltott narratíva Oroszországról, amely hamarosan támadást indít Európa, azaz a NATO európai szárnya ellen.
Új vasfüggöny épül Európában. Finnország 200 kilométer hosszan húzza fel saját kerítését az orosz határon, Észtország, Lettország és Litvánia egy szárazföldi invázió elleni balti védelmi vonalat épít az Oroszországgal és Fehéroroszországgal közös határ 960 kilométeres szakaszán, Lengyelország 2,3 milliárd euróért dolgozik a Keleti Pajzs nevű védelmi erődítményrendszerén. Tekintve Oroszország képességnövelő tevékenységét, új hadosztályok létrehozását és telepítését a NATO keleti szárnyának határbástyáitól néhány kilométerre, valamint a hadsereg létszámának folyamatos duzzasztását (jelenleg 1,5 millió fő a cél), az európai országok immár majdnem egységes kórusban ismételgetik egy Oroszország–NATO-háború közeledtét.
A védelmi politikát családi és történelmi hagyományok okán is oroszgyűlöletre helyező Kaja Kallas (Észtország volt miniszterelnöke, jelenleg az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai képviselője) szerint csupán az a kérdés, mikor támadnak az oroszok. Mark Rutte NATO-főtitkár jóslata öt éven belüli fenyegetésről szól (e véleményét a pacifista külpolitikával immár végleg szakító, és a védelmi kiadásait az egekbe emelő, erőltetetten fegyverkező német vezetés is osztja), ám Dánia merészebb volt: szerinte Moszkva már két éven belül fenyegetést jelenthet egy vagy több NATO-országra. A norvég hírszerzés öt-tíz évre teszi, míg Oroszország újjászervezi és a NATO elleni csapásra alkalmassá teszi a hadseregét, Ukrajna 5-7 évről beszél, az észtek pedig 3-5 éves határidőt jósolnak.
Az egzisztenciális fenyegetés rémképét némileg árnyalja Oroszország ukrajnai kudarca: a tervezett háromnapos háborúból több mint háromévnyi pusztítás lett,
nehéz ezt összeegyeztetni azzal az elképzeléssel, hogy egy esetleges békekötés vagy fegyverszünet esetén a Kreml legfontosabb dolga az lesz, hogy felkészítse kimerült hadseregét és gazdaságát egy szinte azonnali háborúra a NATO keleti szárnya ellen. Az uralkodó narratíva mégis ez. Valójában a kényszeres európai nézetet nem sok minden (még az amerikai hírszerzés sem) támasztja alá. Bár nem sokat jelent, maguk az oroszok is cáfolnak: a Kreml szerint a NATO a „féktelen militarizáció” útjára lépett, Oroszország démonizálása pedig jó indokot szolgáltat arra, hogy igazolja a tagállamok védelmi kiadásainak brutális növelését. Peszkov szóvivő arra mutatott rá: elpocsékolt idő volt arról biztosítani a NATO-t, hogy Moszkvának nincsenek háborús szándékai vele kapcsolatban,
a szövetség ugyanis már régen nem a béke őrzője, hanem egy nyíltan konfliktusra készülő, háborús lázban égő szervezetté vált.
A cikk folytatása a makronom.eu oldalon olvasható.
Címlapfotó: NATO
Andrius Kubilius védelemért és űrpolitikáért felelős uniós biztos szerint Oroszország továbbra is nagy mennyiségben képes fegyvereket és drónokat előállítani, ezért Európának fel kell készülnie saját védelmi képességeinek megerősítésére.
Az orosz elnök hangsúlyozta, Oroszország készen áll arra, hogy gyorsan és megfelelő módon reagáljon bármilyen külső és belső fenyegetésre.
Az orosz tárcavezető Zelenszkij azon követelését, hogy „teremtsenek rendet” Fehéroroszországban, arcátlannak nevezte, hozzátéve, hogy Minszket megpróbálják közvetlenül próbálják belehúzni a konfliktusba, kiterjesztve a harci cselekmények földrajzi határait.
Nem Orbán Viktor volt a kerékkötő, hanem nagybátyánk, a valóság. Kohán Mátyás írása.
Bár az ukrán vezetés kommunikációja a sikerekről szól, a Donbászban menekülő tömegek ennek éppen az ellenkezőjét élik át.
Az oroszok által megszállt Krím-félszigeten található benzinkutak június 21-től utasítást kaptak, hogy teljes mértékben függesszék fel az üzemanyag-értékesítést a civil lakosság számára.
Ki tudja, mivel van elfoglalva az ember a túlvilágon. Hogy mi ezen a világon jobbára mivel vagyunk elfoglalva, azt viszont látom. Győrffy Ákos írása.
Mivel a kormánytól nem kapnak megfelelő információkat, a Fidesz európai parlamenti frakciója írásbeli beadvánnyal fordul az Európai Bizottsághoz a sok százezer magyar családot érintő tervezett megszorítások ügyében.
