Mélyek az árkok – sosem gyűlölték még ennyire egymást a választók Amerikában

2024. október 04. 07:16

Zsigeri, törzsi gyűlölet uralkodik, egyre mélyebb a szakadék a két tábor között az elnökválasztás előtt. Hogy miért van ez így? Szakértővel jártunk utána!

2024. október 04. 07:16
Veczán Zoltán
Veczán Zoltán

Nyitókép: Donald Trump az őt ért első idei merényletkísérlet után (fotó: MTI/EPA/DAVID MAXWELL)

***

Súlyos vádak, erős jelzők, ellenszenv, sőt: gyűlölet – ez látható a jéghegy csúcsán, ahol az amerikai elnökválasztás két jelöltje üzenget egymásnak.

Kamala Harris Donald Trumpot „bűnözőnek” és „csalónak”, szélsőségesnek nevezte, a rá és a republikánusokra adott szavazatokat a szabadság elleni teljeskörű támadásnak minősítette; míg Donald Trump szerint

Harris őrült, illetve „annyi esze van, mint egy kődarabnak”.

De látható ez azon a szinten is, ahol a média uralkodik, mármint a mainstream média – noha érzékelhető az arányok teljes megborulása, például az elnökjelöltek között folyó viták interpretációja kapcsán.

De ami talán ennél is súlyosabb: ugyancsak ez látható a közösségi médiában és az átlagemberek, átlagszavazók vélekedéseiben is.

Az átlagszavazókéban, akik

a felmérések szerint sosem gyűlölték még ennyire egymást, mint most.

A Pew Research Center szerint mind a republikánusok, mind a demokraták növekvő mértékben tekintenek negatívan a másik párt tagjaira.

2022-ben a republikánusok 72%-a úgy vélte, hogy a demokraták „becstelenebbek”, mint az átlag amerikaiak, míg a demokraták 63%-a hasonló véleményt fogalmazott meg a republikánusokról.

Ezek az arányok jelentősen megnőttek az előző évekhez képest, mivel 2016-ban még csak 47% (republikánusok) és 35% (demokraták) gondolta így. Továbbá a republikánusok 78%-a és a demokraták 68%-a állította, hogy a másik párt politikája kifejezetten árt az ország számára. 

Ez a mélyülő bizalmatlanság azt mutatja, hogy a választók nagy része nem csak a pártok közötti politikai ellentéteket nagyítja fel, hanem

úgy gondolja, hogy a másik fél kifejezetten veszélyes az ország jövőjére nézve.

Mindkét párt szavazói egyre jobban elutasítják a másik párt programját. Ez a jelenség különösen megfigyelhető a közéleti kérdésekben, mint például a klímaváltozás, bevándorlás vagy a faji egyenlőség kérdése terén.

Erőszak és konszenzus – két hagyomány

Mindennek természetesen megvannak a történelmi okai.

Az amerikai történelem erőszakos történelem

– láthattuk, az elnökök és elnökjelöltek elleni merényletek sem precedens nélküliek, Abraham Lincolntól John F. Kennedyig, vagy éppen most Donald Trumpig – fejti ki lapunk megkeresésére Csizmazia Gábor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének tudományos munkatársa.

Ezt is ajánljuk a témában

Ugyanakkor volt egyfajta konszenzuskereső kényszer is, „hogy ne döntsön sose a sima többség, vagyis ne két farkas meg egy bárány döntsék el, mi legyen vacsorára”, így az elektori kollégiumi rendszer és még más köztársasági eszközök is a megegyezés irányát erősítik a két nagy gyűjtőpárt, a demokraták és a republikánusok között.

De mindemellett ott van egy amerikai küldetéstudat is, ami elsősorban a külpolitikában volt tetten érhető; 

s innen ered ennek a hagyománya, hogy a dolgokat fekete-fehéren, jók és rosszak harcaként kell látni,

 ami összetettebb kérdésekben megnehezíti a konszenzus kialakítását – s már az amerikai belpolitikát is áthatja ez a logika.

Korábban, teszi hozzá a szakértő, a rend és a szabadság kérdésköreiben kellett konszenzusra jutni – amelyekből az elsőt az úgymond konzervatívok, a másodikat a liberálisok képviselték; azonban a huszadik században az egyenlőség mint harmadik feladat megjelent, ami sokak szerint egy társadalom-mérnökösködésben teljesedett ki, ami az egyéni szabadságot és idővel a társadalmi rendet is sértheti.

Ez elsősorban a demokraták térfelén jelent meg – több adó, annak a méltányos újraelosztása, szociális gondoskodás, igazságosság. Míg a republikánusok az általános adócsökkentés mellett kardoskodnak, mondván: mindenkinek az egyéni képessége úgy tud kibontakozni, ha nem nyújtja állandóan a teljesítménye után a markát az állam, hogy szétossza azt olyanok között, akik nem teljesítettek.

A szabadpiaci folyamatok legelszántabb híveit nem hatja meg egy-egy kisebbség halmozottan hátrányos helyzete, ami ez utóbbiakban bizalmatlanságot szül.

Közben a globalizációnak is megvannak a maga vesztesei, akik elsősorban a rozsdaövezet kisemmizett fehér gyáripari munkásai közül kerültek ki.

Az ő problémájukat tovább tetézi, hogy míg a republikánusok egy része megfeledkezett róluk, addig a demokraták közül egyre többen lenézték őket: Hillary Clinton a 2016-os kampányban a lesajnáló „lemorzsolódott” jelzővel illette e réteget, amelyet a politikai elit kulturális értelemben megvet – mutat rá Csizmazia.

Ha nektek Mitt Romney rasszista, nesztek egy Trump

Az egyre szélesebb gazdasági és társadalmi olló révén kerül a rend és szabadság dilemmája mellé az egyenlőségé, és rúgja fel a konszenzus lehetőségét: „nacionalista populisták és liberális progresszívek vitatkoznak, akik kevésbé hajlamosak a megegyezésre. Ők a kemény mag, és egyre nagyobbak a párton belül” – írja le a helyzetet a John Lukacs Intézet munkatársa, hozzátéve:

a 2010-es évek eleje óta balra tolódik a Demokrata Párt, a Republikánus Párt pedig, részben erre válaszul jobbra húzódik.

És ennek a kezdete egyben a kultúrharc kezdete is, amit legnagyobbrészt a demokraták hívtak életre 2012 körül, Obama újraválasztása idején.

„A 2008-ban sikeres  sokszínű koalíció igénye néhány év leforgása alatt teret engedett az identitáspolitikának. Erre aztán – dacból – a republikánusok is felléptek, és azt mondták, »ha nektek bigott, rasszista, vallásos, gazdag öreg fehérek John McCain és Mitt Romney, akkor adunk nektek egy Trumpot«.” 

a demokrata oldalon már évek óta egy minél több irányban eladható manökenre, 

a republikánus oldalon egy minél szókimondóbb trollra van igény,

amit a 2020-as és 2024-es elnökjelölések is jól mutatnak. A konszenzus elvetése a politikai intézményrendszereket is átrágta – érvel a kutató.

Obstrukció és a demokrata mély állam

Joe Biden például az egyszerű többséggel való törvényhozást megnehezítő úgynevezett „filibuster”, vagy hazai szóhasználatban „obstrukció” eszközét akkor szidta, ha pártja többségben volt, és akkor támogatta, amikor kisebbségben – és ez a típusú „rugalmas” hozzáállás is hozzájárult, hogy az amerikaiak körében egyre alacsonyabb a közhivatalokba vetett bizalom.

Közben a fékekre és ellensúlyokra érzékenyebb republikánusok azt mondják, hogy a deep state, avagy mély állam működése miatt sérül a népképviselet,

vagyis amikor meglenne a republikánus többség, a demokratákhoz köthető közhivatalnokok egy-egy szinttel lejjebb csúszva a ranglétrán „megbújnak” a szervezetben, és megfúrják az új republikánus vezetők munkáját.

Csizmazia szerint eklatáns példa erre az FBI, amiben teljesen megrendült az ország egyik felének bizalma, látván, hogyan intézkedik éppen Donald Trump ellen – vagy ott van a Secret Service, amelynek a már elnökjelölt Trump védelmét kellett volna ellátnia, mégsem sikerült ez elég hatékonyan.

Mindeközben, fűzi hozzá a kutató, abban sem bíznak az emberek, ha az egyik oldal győz a választásokon, a másik ebbe belenyugszik – pedig ha higgadtan megnézzük, 2021. január 6-án is megtörtént az átadás-átvétel, volt ugyan egy randalírozás a Capitoliumban, de hamar sikerült rendet tenni, Trump pedig nem maradt hivatalban– teszi hozzá.

Sőt, a capitoliumi ostrom kapcsán bírói ítélet sem született ellene, holott eltelt három és fél év

– négyszer emeltek vádat ellene, csak az utolsó szólt január 6-ról, de annak középpontjában sem a tömeg uszítása állt, hanem hogy politikusokon és álelektorokon keresztül próbálta meg befolyásolni a választási eredmény véglegesítését. A köztudatban viszont így maradt meg, mintha a január 6-i beszédéről szólt volna az ügy.

Nincs hová menekülni

A szakértő John Lukacs amerikai-magyar történészre hivatkozva kiemelte, hogy a demokratikus, többpárti rendszerekre a tömegmédia óriási fenyegetést jelent, mert leegyszerűsíti az üzeneteket.

„Lebutított, szélsőséges üzenetek terjednek a médiában, természetes, hogy ebből egy olyan zéró összegű játék, illetve mentalitás alakul ki, amelyben a másiktól egzisztenciális félelmek vannak” – fogalmaz.

Emellett Tocqueville az amerikai demokráciáról szóló értekezéseiben már az 1800-as évek első felében utalt arra, hogy

az ilyen szabad társadalmakban ugyanúgy létezik a kirekesztés azokkal szemben, akik mást gondolnak, mint a többség. 

Évek óta vannak olyan kérdések, amelyeket igazából jó lenne megbeszélni, de nem tudják, mert azonnal jön a vád, hogy az illető valamely oldal szolgálatában fejti ki a véleményét; ilyen mondjuk

– sorolja Csizmazia a témákat, amelyekről már nem lehet politikamentesen beszélni.

Eközben számos olyan intézményt is átpolitizáltak, amelyeknek politikamentesnek kellett volna maradniuk, teszi hozzá.

Ilyen például a sport, ahol az amerikai foci és a kosárlabda után a baseball meccseken is megjelentek a BLM-mel kapcsolatos plakátok, transzparensek, állásfoglalások.

A szólásszabadság joga mindenkit megillet, sőt ez az egyik legfontosabb szabadságjog az Egyesült Államokban. Ugyanakkor  az emberek egyre inkább azt érzik, hogy nem tudnak elmenekülni a politika elől – összegzi.

Ugyanez igaz a szórakoztatóiparra is, beleértve akár a hollywoodi alkotásokat, akár mást, például Taylor Swift kiállását Joe Biden, majd Harris mellett. Miért releváns, hogy egy celeb valaki mellett kiáll, a művészi alkotómunka mellett miért szükséges  politikai véleményvezérként is fellépnie? – teszi fel a kérdést Csizmazia.

Ezt is ajánljuk a témában

„Vagy vegyük a late night show-k világát. A stand-uposok évtizedek óta beszéltek politikai kérdésekről, és bár ezt néhányan kiegyensúlyozatlanul tették, ők is hozzájárultak a politikai feszültségek levezetéséhez. Ma nem az a baj, hogy Jimmy Kimmel vagy Stephen Colbert nyíltan lándzsát törnek egy-egy politikus vagy kampánytéma mellett, hanem hogy ezt komoly arccal teszik, vagyis a szórakoztatás helyett politizálnak” – hangsúlyozza. 

Egyszóval ezekbe a szférákba bekúszott a politika, ami évek óta érezhetően feszültségben tartja az amerikai társadalmat. Minderre pedig rájön még, hogy az úgynevezett mainstream médiában egyértelműen a demokraták felé lejt a pálya, a republikánusoknak elsősorban a rádió és az online médiában van elérésük, a közösségi médiaplatformokon pedig újabb harc van kibontakozóban a befolyásért.

 

Összesen 42 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
lacika-985
2024. október 09. 08:49
Amerika egy béklyóban tartott ország . A globalisták rabszolgatartó társadalommá akarják változtatni , ugyanúgy mint a fölt összes országát .Most hogy egy többmilliós ország lakossága fellázadt a demenciávak küzdő globalistákkal szemben , szakadni látszik a cérna és ezért bármire képesek . Tehetnek bármit , a sok lúd disznót győz forgatókönyv fog érvényesülni . Ha nem lennének ennyire hatalomvágyóak és pénzéhesek és ha tudnák hól a helyük egy egészséges társadalomban mindenki boldog lehetne - de nem ők mindent akarnak és mindent elveszitenek .
pobrecito777
2024. október 09. 04:16
Ever since the George Floyd case, the country is in disarray, blacks have taken advantage of lack of enforcement of laws, filed numerous multy million dollar cases against cities, counties, bankrupting the public administration. Public funds are shuffled in illegal way to political causes, regular working citizens do not receive anything. The justice system fully corrupted by politicians, 85% of Federal Court cases are taken by ARGUING POLITICIANS taking billions of dollars costs, while the common citizen has 15% chance to get his issues addressed, if is takes 6 to 7 years!!! This country had gone to an example to a MAJOR DISGRACE!!
Wolfram004
2024. október 08. 09:55
A gyűlölködésről egyértelműen a republikánusok tehetnek, mert vannak. Ha nem volnának, a demokraták nem gyűlölnék őket. Mindig az áldozat a hibás sosem az elkövető! Ha nincs áldozat, bűn sincs. Kivéve, ha a liberálisoknak úgy kedvezőbb. Akkor más szabály lép életbe
Nasi12
2024. október 07. 11:14
Az árok lényege eltolódgat. Mint errefelé is. Nem a bal meg a jobb oldal között van, hanem a nemzetiek és a globalisták között. Amerikaiul, a nemzetállam és a birodalmi amerika között.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!