Sehol & valahol

A. I. – olvasom egy öreg, megkopott tégla feliratát Vászoly templomkertjének falán.

A fülszöveg szerint a szerző „jelen műve egyik legkiforrottabb munkája”, amelynek témája „az ember központi szerepe a teremtésben”.
„Nagyra becsült Lorenzo!” – kezdi könyvét a reneszánsz sztárszerző, Giovanni Pico della Mirandola, akinek harmincegy év adatott a földi létben. Zseninek számított, kánonjogot, arabot, hébert tanult, elmerült a filozófiában. Huszonhárom évesen vitára hívta Rómába kora tudósait röpke 900 téziséről, kis híján elítélték eretnekségért. Több hónapot töltött Perugiában és a szomszédos Frattában egy szerelmi kaland után, ott ismerkedett meg a kabbala misztikusaival, valamint a hermetika misztikus tanítója, Hermész Triszmegisztosz tanaival. 1488-ban Párizsba menekült, ahol a pápai nuncius kérésére II. Fülöp herceg letartóztatta, és a vincennes-i vár börtönébe záratta. Később Lorenzo de’ Medici közbenjárására engedték szabadon, aki Firenzében újra szárnyai alá vette.