„Ozora kapcsán itt az idő, hogy végre feltegyük a kérdést: hány embernek kell még ott meghalnia?”

Szűk fél éve látja el a kábítószer-kereskedelem felszámolásáért felelős kormánybiztosi posztot, mi változott ez idő alatt?

Úgy vélem, hogy nagyon sok minden. Egyrészt sikerült felvennünk azt az alapállást, amit korábban is képviselni akartunk, de lehet, hogy nem igazán tudtuk jól megfogalmazni és egyértelműsíteni. Ez pedig az a megközelítés, hogy a kábítószerrel szemben nem lehet megalkuvás, nem lehet nem zéró toleranciával tekinteni erre az egész komplex halmazra, csakis úgy, hogy a célunk a kábítószer teljes kiszorítása legyen. Ebből az alapállásból kiindulva nagyon fontos jogszabályi változások születtek meg, az Alaptörvény egyértelműen rendelkezik arról, hogy a magyar embereknek és a magyar családoknak alapvető joguk, hogy a kábítószer káros hatásaitól az állam megvédje őket és ennek érdekében lépjen fel a kábítószer minden formája ellen, legyen az előállítás, terjesztés, fogyasztás, vagy bármilyen más, a kábítószerrel összefüggésben elkövetett bűncselekmény. 

Változás, hogy kevesebb a kábítószer, illetve biztosan nehézkesebb, körülményesebb hozzájutni ezekhez a szerekhez, miközben megnőtt annak a kockázata, hogy a terjesztők és a fogyasztók már nem ússzák meg annyival, mint korábban, hanem komoly büntetésekkel kell szembenézniük. De változott a társadalmi hozzáállás is, sok közösség végre fel mer szólalni helyi szinten is a kábítószer-kereskedők ellen, megerősödött egyfajta civil kurázsi, amelynek köszönhetően sok település önmaga is fel mer lépni a kábítószerekkel szemben.

Nagyságrendileg mennyivel több kábítószert foglalnak le a rendőrök a folyamatos hajtóvadászatoknak köszönhetően, mint az ezt megelőző időszakokban?

Kb. 20-30 százalékkal többet. A hajtóvadászat március 1-jén elindult, a kemény rendőri fellépés azóta is tart. 

Ezenkívül több száz millió forint készpénzt, illetve nagy értékű ingatlanokat is lefoglaltunk, de ezek a számok folyamatosan emelkednek.

A razziáknak köszönhető mi ment végbe a hazai kábítószerpiacon, nehezebben hozzáférhetőek lettek az illegális szerek?

Az olcsó kotyvalélok (dizájner drogok) tekintetében kimondhatjuk, hogy egyértelműen nehezebb, körülményesebb lett, ami azért is jó, mert a kereskedők sok helyen tapasztalják azt, hogy nem kellenek olyan intenzitással és mennyiségben a mérgeik, mint korábban. Ez a reményeink szerint szintén hozzájárulhat ahhoz, hogy eltűnjenek. 

Ugyanakkor a klasszikus nehéz drogok (amelyekből szintén sokkal nagyobb mennyiség kerül feltárásra és lefoglalásra, mint korábban) kapcsán ez nehezebben ítélhető meg, hiszen ezeket sokszor nagyon zárt körökben terjesztik, de a célunk, hogy ezekben is csökkenjenek, majd pedig eltűnjenek ezek az illegális termékek.

Mit tapasztalnak, változott-e a használók rétege, kikerültek-e a használók közül a fiatalok?

Sajnos ott még nem tartunk, hogy ezt kijelenthessük, de elsősorban a vidéki közösségekben érezhető némi csökkenés – ezt leginkább a velük foglalkozó civil szervezetek, helyi közösségek beszámolóiból tudhatjuk. Ugyanakkor a nyári időszakban kevésbé vannak szem előtt a fiatalok, nehéz ezt megítélni, és továbbra is nagyon magas a látencia, amivel nagyon nehéz bárkinek is számolnia.

Van-e nemzetközi együttműködés a kábítószer visszaszorításával kapcsolatban az uniós tagállamok között, és ha igen, mennyire sikeres ez?

Minden tagállam maga szabályozza ezt a kérdést, és látható, hogy az elmúlt években, több országban is (pl. németek, osztrákok) zajlik egyfajta drogliberalizáció, amelyben elsősorban a marihuána termékekkel kapcsolatosan zajlottak belső viták és születtek meg egyes jogszabályok. Ugyanakkor azt végre illene kimondani, hogy hiába egy-egy adott állam belső szabályozása alakítja ezt a kérdést az adott országokban, ha a schengeni határ-nélküliség miatt szinte lehetetlen nyomon követni, felügyelni, hogy az egyes kábítószer termékek honnan és hova is kerülnek. 

Hogy fordulhat elő az, hogy Svédországnak be kell vetnie a hadsereget, a drogbandák közötti leszámolásokban, vagy, hogy egyes francia városokban kijárási tilalmat vezessenek be az esti órákra szintén emiatt? Itt is megemlítem: 

Magyarországgal kapcsolatban két fontos dolgot kell kiemelni: egyrészt védeni kell önmagunkat, hogy se nyugatról, se keletről ne jöjjön drog. Azaz, nincs különbség a kolumbiai és az ukrán kábítószer között, mind a kettő méreg.

Ehhez a környező országok társhatóságaival folyamatosan működnek együtt a magyar rendőri szervek. Ugyanakkor a dolog másik dimenziója az, hogy komoly szükség lenne egy térségi, elsősorban a térség országaira vonatkozó egységesebb fellépésnek, ami hasonló célokat, jogszabályokat és még szélesebb körű együttműködést kínálhat. Bíztató, hogy a magyar szabályozás iránt egyre több országból érdeklődnek, illetve célunk, hogy minden elérhető és használható nemzetközi jó gyakorlatot megismerjünk és akár felhasználjunk.  

„Álljál be, szívjál be!” – üvölti egy népszerű DJ fellépése közben, egy másik rapper pedig azt kérdezi a közönségtől: „szívtatok ma rendesen”? – úgy érezni, mintha a művészvilág nem támogatná a kormány drogellenes álláspontját. Mit szól ehhez?

Több helyen is elmondtam már: a tehetség és a művészi szabadság komoly érték, ezt senki nem korlátozhatja, mi sem tesszük. De azt a kérdést igenis fel lehet tenni, hogy van-e az előadónak saját felelőssége, főleg, ha tíz milliók nézik a videóit, köztük kiskorúak és fiatalkorúak is. A válasz pedig az, hogy igen, nagyon komoly felelőssége van, és ezt nem rázhatja le magáról, mint kutya a vizet. Komoly bevételekre tesznek szert, miközben visszaigazolják azt, hogy a kábítószer nem veszélyes, vagy éppenséggel kétségbe vonják a kormányzat kábítószer ellenes fellépését. 

Nem ők helyszínelnek egy gyilkosság után, ahol valaki bódult állapotban lemészárolja a családját. És mielőtt ezt megint bárki félremagyarázza: nem állítom azt, hogy ezek az előadók vesznek rá bárkit arra, hogy kábítószert fogyasszon. De mindaz, amit sugallnak, közvetítenek, az pontosan elég ahhoz, hogy az eddig is a kábítószer fogságában lévők (főleg a hátrányos helyzetű fiatalok) ne is próbáljanak meg változtatni az életükön. 

Folyamatosan szegezik nekem a liberális jogvédők a kérdést, hogy mit csináljon szegény hátrányos helyzetű cigánygyerek a fene nagy kilátástalanságban, hát persze, hogy a kábítószerhez nyúl. Én viszont azt mondom, hogy elsőként kevesebb olyan popkultúra termékkel kellene találkoznia, ami beleragasztja őt ebbe a helyzetbe, és sokszor talán emiatt sem születnek meg azok a döntések, amelyek után elindulhatnának egy jobb irányba. 

Majd ha az előadók arról énekel, hogy az iskola érték, a munka és család érték, akkor végre kimondható lesz, hogy végre ő is megértette, hogy mi az ő valódi felelőssége ebben a dologban. 

Lehet-e szankcionálni a kábítószer-használatot propagáló művészeket, van-e erre terve a kormánynak?

Azt előre kell bocsátanom, hogy semmilyen cenzúra nem lesz. De dolgozunk egy olyan megoldáson, amely segít egyértelműsíteni, hogy ezek a tartalmak nem tolerálhatók. Bízunk benne, ezt az előadók is belátják majd egy idő után, és nekik is érdekük lesz kevesebb olyan tartalmat kínálni (vagy ilyeneket egyáltalán nem létrehozni), amelyek családellenesek, erőszakra buzdítanak, más csoportok, kisebbségek méltóságát bántják, közvetett gyűlöletet szítanak, vagy éppen a kábítószert propagálják.

Vannak fesztiválok, amelyek arról híresültek el, mint a kábítószer-használat Mekkái, ilyen például az Ozora, amelyen az idén is fogtak el fogyasztókat. Szükség van ezekre a fesztiválokra?

Minden fesztiválra szükség van, amely közösséget épít, harmóniát és természetes módon felszabadult szórakozást kínál – legutóbb az MCC Feszt ennek ékes példája volt, örültem, hogy én magam is ott lehettem.

Ugyanakkor azok a fesztiválok, amelyek nyíltan vagy bújtatva, de mégiscsak a kábítószer fogyasztást is kínálják a programjuk részeként, azoknak a szervezői döbbenetes felelőtlenségről tesznek tanúbizonyságot. Ozora kapcsán viszont itt az idő, hogy végre feltegyük a kérdést: hány embernek kell még ott meghalnia, vagy életveszélyesen megsérülnie, hogy a szervezők végre megértsék, hogy minden évben a pokol kapuját nyitják meg ezzel a rendezvénnyel? És nyilván fesztiválokat sem szeretnénk betiltani. De a felelős és jogkövető magatartás minden szervezőtől és résztvevőtől elvárható.

A nyitóképen egy fesztiválozó az O.Z.O.R.A. Fesztiválon a Tolna megyei Ozora közelében található Dádpusztán 2019. augusztus 1-jén. Fotó: Mohai Balázs/MTI