Mi Magyarország számára az amerikai elnökválasztás tétje?

Nyitókép: Képernyőkép

***

Két, egymással szöges ellentétben álló Amerika-kép közül választhatnak szűk két hét múlva az amerikai választók – de az ott nem választó magyarok számára sem mindegy, ki költözhet be jövő januárban a Fehér Házba. A mérleg röviden:

míg Kamala Harris alelnök, demokrata elnökjelölt a jelenlegi szinthez közeli NATO-költségmegosztást és a bideni háborús politika folytatását ígéri. Harris politikája arra sem enged következtetni, hogy változtatna Joe Biden kormányának rendkívül ellenséges Magyarország-politikáján, melynek keretében hazánkat diktatúrázzák, és többé-kevésbé nyíltan a kormány leváltásán ügyködnek.

Szövetségünk, a NATO

Magyarország és az Egyesült Államok katonai szövetségesek, s katonai szövetségünk, a NATO egyértelmű vezető ereje az USA. Így aztán kulcsfontosságú az a kérdés, hogy melyik elnökjelölt milyen jövőt szán a NATO-nak, s ebből mi következik Magyarország számára.

Donald Trump régi követelése, hogy a jómódú európai szövetségesek szíveskedjenek megfizetni biztonságuk árát, s engedjék, hogy az Egyesült Államok behemót katonai költségvetésének egy részét átcsatornázza saját lakosságának jólétét szolgáló szociális vagy infrastrukturális kiadásokba. Ezért aztán minden valószínűség szerint Trump alatt drágulhat a NATO: az elnökjelölt augusztusban azt ígérte, hogy biztosan nem fogja kivinni országát a szövetségből, de cserébe

Márciusban Európa GDP-arányos katonai költési bajnoka, Lengyelország elnöke is beállt e követelés mögé. Kamala Harris részéről hasonló igény nem hangzott el, feltételezhető, hogy ő legalábbis meghagyná a 2 százalékos NATO-költési célt.

Magyarország jelenleg azon NATO-szövetségesek elitklubjába tartozik, akik teljesítik a 2 százalékos elvárt célt; ez Szlovákiának, Hollandiának, Horvátországnak, Portugáliának, Olaszországnak, Kanadának, Belgiumnak, Luxemburgnak, Szlovéniának és Spanyolországnak idén nem sikerült.

hiszen jelenleg a katonai költéseink a GDP 2,11 százalékán állnak.

A 3 százalékos GDP-arányos cél eléréséhez a magyar katonai költségvetésnek jövőre – 1,5 százalékos gazdasági növekedéssel számolva – a jelenlegi 4,9 milliárd dollárról (kb. 1800 milliárd forintról) valamivel 7 milliárd dollár (kb. 2600 milliárd forint) fölé kellene emelkednie. A 3 százalékos célt az EU-ban jelenleg csak Lengyelország (4,12%), Észtország (3,43%), Lettország (3,15%) és Görögország (3,08%) éri el, valamint Litvánia (2,85%) közelíti meg.

A háború, minden bajok anyja

A Magyarországnak igen súlyos biztonsági, politikai és gazdasági károkat okozó orosz-ukrán háború kapcsán a legegyértelműbb magyar szemszögből a kontraszt Trump és Harris között. 

Trump egy – egyelőre csak körvonalaiban kifejtett – béketervvel készül, hogy megválasztásának esetén még hivatalba lépése előtt (!) lezárhassa az orosz-ukrán háborút; míg Harris világossá tette, hogy folytatni fogja Joe Biden Ukrajna-politikáját. Ez az Egyesült Államoknak és Európának jelentős kiadást jelent – az USA idén őszig összesen 175 milliárd dollárral (65 ezer milliárd forinttal) támogatta Ukrajnát –,

Magyarország a Makronóm Intézet számításai szerint mintegy 2500 milliárd forintnyi GDP-t veszített a háború miatt tavaly. Mindennek tetejébe a jelenlegi nyugati háborús stratégia még Ukrajna katonai sikerével sem igazán kecsegtet.

Trump a legutóbbi elnökjelölti vitán műsorvezetői kérdésre elmondta: „Azt akarom, hogy a háború álljon meg”. Világossá tette, hogy a háborúnak ki sem kellett volna törnie, „már azelőtt le kellett volna rendezni, hogy elkezdődött volna”, s Joe Bident okolta azért, hogy nem tudott megegyezni az oroszokkal 2021 végén-2022 elején Ukrajna semlegességéről: „Olyan könnyű lett volna ez, ha legalább fél aggyal rendelkező elnökünk lett volna, egyszerű lett volna lerendezni.” 

Donald Trump megígérte, hogy ő még hivatalba lépése előtt lezárja ezt a „rendezésért síró” háborút. Október közepén leszögezte azt is, hogy továbbra is segíteni kívánja Ukrajnát, mert nagyon sajnálja az ukrán embereket, ugyanakkor Volodimir Zelenszkij ukrán elnök felelősségére is rámutatott: „Nem kellett volna hagynia, hogy kitörjön a háború. Ez egy vesztes háború.” Biden elnök szerinte provokálta a háborút, amelyben ukrán városok semmisülnek meg,

Zelenszkij elnököt „az egyik legnagyobb üzletembernek” tartja, akit valaha látott.

Trump váltig állítja, hogy van béketerve. Ősz elején Lex Fridman amerikai podcasterrel folytatott interjújában azt mondta, hogy „nagyon részletes tervem van arra, hogy miként állítsam meg Ukrajnát és Oroszországot, és van egy ötletem, ha nem is tervem, Kína tekintetében is”, ezen terveket azonban egyelőre nem hozhatja nyilvánosságra, mert akkor elveszik belőlük a meglepetésfaktor, amire sikerükhöz szükség van. 

Az bizonyos, hogy Trump asztalhoz szeretné ültetni a háborúzó feleket, s ezt a két irányban ellenkező fenyegetésekkel érhetné el: Zelenszkijt azzal fenyegethetné, hogy ha nem tárgyal, nem kap több fegyvert; Putyint pedig azzal, hogy ha nem tárgyal, Zelenszkij sokkal több fegyvert kap bármiféle korlátozás nélkül. J.D. Vance ohiói republikánus szenátor, Trump alelnökjelöltje szerint a tárgyalások végeredménye az lehet, hogy Oroszország és Ukrajna között demilitarizált övezet jön létre, megközelítőleg a frontvonalon.

Kamala Harris szerint mindez humbug, Trump valójában odadobná Ukrajnát Vlagyimir Putyinnak „a szívesség és a képzelt barátság kedvéért egy olyan közismert diktátornak, aki megenné önt ebédre”. A maga részéről igaznak véli azt az ismert lengyel-balti összeesküvés-elméletet, hogy Putyinnak nem elég Ukrajna, és „szemet vetett Európa többi részére is, kezdve Lengyelországgal”.

Harris úgy látja, hogy „az Egyesült Államok nem jótékonyságból támogatja Ukrajnát, hanem mert ez a stratégiai érdekünk”. Azt ígéri, hogy a szövetségesekkel együtt addig támogatja majd Ukrajnát, „ameddig csak kell” – azaz folytatná a jelenlegi, sikerességgel nem vádolható nyugati Ukrajna-politikát. Érdekesség, hogy Vlagyimir Putyin nemrég nyíltan arról beszélt, hogy Oroszország számára Kamala Harris győzelme lenne az ideális.

Mit mondanak a jelöltek Magyarországról?

Magyarország jelentős szerepet tölt be Donald Trump kampányában, Harrisében kevésbé. Tudható, hogy Trumpot és Orbán Viktor miniszterelnököt baráti kapcsolat fűzi egymáshoz. A miniszterelnök idén kétszer is találkozott a republikánus elnökjelölttel, egyszer márciusban Trump Mar-a-Lago-i birtokán, aztán július elején, az EU magyar soros elnökségével egybeeső miniszterelnöki békemisszió részeként.

Nemrég azt nyilatkozta: „Orbán Viktor, az egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő ember, akit erős embernek neveznek, aki egy kemény ember, Magyarország okos miniszterelnöke” azt mondta neki, hogy a viágnak arra van szüksége, hogy Trump visszatérjen elnökként, hiszen „tőle féltek” a most balhézó hatalmak: Oroszország, Kína, Észak-Korea.

Trump alelnökjelöltje, Vance korábban példaértékűnek nevezte a magyar kormány számos intézkedését, „amelyekből tanulhatnánk az Egyesült Államokban” – köztük a magyar egyetemek alapítványba szervezését –, és az amerikai kormány helytelen külpolitikáját okolta azért, hogy Magyarország egyre közelebbi kapcsolatot épít ki Kínával.

Biden a márciusi Orbán-Trump találkozó után azt mondta, hogy Orbán szerinte „világosan ki mondta, hogy nem gondolja működőképesnek a demokráciát, és a diktatúrára törekszik”. Harris pedig a júliusi újabb Orbán-Trump csúcs után úgy fogalmazott: „közismert, hogy a diktátorokat csodálja, és az első naptól kezdve diktátor szeretne lenni” republikánus ellenfele.

Mi forog kockán?

Hogy ki mit mond és gondol egy távoli (bár hatalmas) országban Magyarországról, az persze lehetne lényegtelen is, ha a demokrata adminisztráció nem váltaná cselekvésre hazánk és kormányzata iránti megvetését. De cselekednek is: az elmúlt néhány évben számos barátságtalan, gyakorlati jelentőséggel is bíró amerikai gesztust élt meg Magyarország a demokraták Magyarország-ellenes politikájának köszönhetően.

David Pressman rendszeres időközönként száll be goromba beszédekkel, szimbolikus cselekvéssel a magyar belpolitikába a kormányzattal szemben, egyértelműen túllépve a nagykövetek bécsi egyezmény szerinti feladatkörét. Nem véletlen, hogy a nagykövet visszahívását Trump győzelme esetére lapunknak adott interjújában megígérte ifjabb Donald Trump, az exelnök kampányának fontos szereplője.

Pressmannél sokkal jelentősebb probléma, hogy 2022 júliusában az USA –

felmondta a még a kádári Magyarországgal megkötött kettős adóztatást elkerülő egyezményt, amely jelentősen csökkenti az Amerikában beruházó magyar, illetve Magyarországon beruházó amerikai vállalatok, illetve a mindkét országban dolgozók adóterhét. 

A globális minimumadóról azóta Magyarország számára is elfogadható megegyezés született, az egyezményt felmondásából ugyanakkor az USA mindenféle magyarázat nélkül továbbra sem lépett vissza. Harris győzelme esetén ennek újrakötésére csekély, egy Trump-kormány alatt komoly esély mutatkozik.

Egy kisebb jelentőségű, de kivételesen barátságtalan gesztus volt az, amikor tavaly augusztusban az Egyesült Államok korlátozta a magyarok vízummentes amerikai beutazást garantáló ESTA-rendszerhez való hozzáférését: két év helyett egy évre csökkent a magyaroknak kiadott ESTA-k érvényessége, s egy ESTA-t csak egy alkalommal lehet az USA-ba való beutazásra felhasználni, azaz minden beutazáskor új ESTA-t kell igényelni. 

Ez a gesztus két okból tekinthető különösen barátságtalannak. Az egyik az állítólagos oka: az USA a kettős állampolgáraink listájára és adataira volt kíváncsi, amely súlyosan negatívan érinthette volna azon országokban (Szlovákiában és Ukrajnában) élő állampolgártársaink biztonságát, ahol a kettős állampolgárság az adott ország jogrendszere szerint nem legális. 

A másik pedig a gesztus tökéletes indokolatlansága: azon magyar állampolgárokat (a külföldön született magyarokat), akik az egyszerűsített honosítás keretében könnyítve juthattak a 2010-es évek eleje óta állampolgársághoz, az USA már korábban teljesen kizárta az ESTA-ból.

már ha ők valaha jelentettek bármiféle nemzetbiztonsági kockázatot az Egyesült Államok számára.

Feltételezhető, hogy Trump alatt ilyen negatív gesztusokat sem kellene megélnie Magyarországnak.

A demokrata adminisztráció Magyarország-ellenes gesztusainak sorába illeszkednek a David Pressman nagyköveti ciklusa alatt kiadott „befektetésiklíma-jelentések” is. Ezek azok a dokumentumok, amelyekkel az amerikai külügyminisztérium az amerikai befektetőket orientálja azzal kapcsolatban, hogy melyik országban milyen feltételek mellett tudnak befektetni, hol milyen kockázatokkal szembesülnek.

s teli van újságcikkekre alapuló, cáfolt vagy soha meg nem erősített vádaskodásokkal. Trump alatt ezzel szemben csúcsra értek a magyar-amerikai gazdasági kapcsolatok.