Gyökeresen más Magyarország-politika várható Amerikából Kamala Harris, avagy Donald Trump győzelme esetén.
Nyitókép: Képernyőkép
***
Két, egymással szöges ellentétben álló Amerika-kép közül választhatnak szűk két hét múlva az amerikai választók – de az ott nem választó magyarok számára sem mindegy, ki költözhet be jövő januárban a Fehér Házba. A mérleg röviden:
Donald Trump exelnök, republikánus elnökjelölt alatt drágább NATO, gyorsabb béke és jó magyar-amerikai kapcsolatok várnak hazánkra;
míg Kamala Harris alelnök, demokrata elnökjelölt a jelenlegi szinthez közeli NATO-költségmegosztást és a bideni háborús politika folytatását ígéri. Harris politikája arra sem enged következtetni, hogy változtatna Joe Biden kormányának rendkívül ellenséges Magyarország-politikáján, melynek keretében hazánkat diktatúrázzák, és többé-kevésbé nyíltan a kormány leváltásán ügyködnek.
Magyarország és az Egyesült Államok katonai szövetségesek, s katonai szövetségünk, a NATO egyértelmű vezető ereje az USA. Így aztán kulcsfontosságú az a kérdés, hogy melyik elnökjelölt milyen jövőt szán a NATO-nak, s ebből mi következik Magyarország számára.
Donald Trump régi követelése, hogy a jómódú európai szövetségesek szíveskedjenek megfizetni biztonságuk árát, s engedjék, hogy az Egyesült Államok behemót katonai költségvetésének egy részét átcsatornázza saját lakosságának jólétét szolgáló szociális vagy infrastrukturális kiadásokba. Ezért aztán minden valószínűség szerint Trump alatt drágulhat a NATO: az elnökjelölt augusztusban azt ígérte, hogy biztosan nem fogja kivinni országát a szövetségből, de cserébe
európai partnereitől a jelenlegi GDP-arányos 2 százalékos költésnél több, nemzeti össztermékük 3 százalékára rúgó katonai kiadást fog elvárni.
Márciusban Európa GDP-arányos katonai költési bajnoka, Lengyelország elnöke is beállt e követelés mögé. Kamala Harris részéről hasonló igény nem hangzott el, feltételezhető, hogy ő legalábbis meghagyná a 2 százalékos NATO-költési célt.
Magyarország jelenleg azon NATO-szövetségesek elitklubjába tartozik, akik teljesítik a 2 százalékos elvárt célt; ez Szlovákiának, Hollandiának, Horvátországnak, Portugáliának, Olaszországnak, Kanadának, Belgiumnak, Luxemburgnak, Szlovéniának és Spanyolországnak idén nem sikerült.
Egy potenciális 3 százalékos cél ugyanakkor Magyarországra is terheket róna,
hiszen jelenleg a katonai költéseink a GDP 2,11 százalékán állnak.
A 3 százalékos GDP-arányos cél eléréséhez a magyar katonai költségvetésnek jövőre – 1,5 százalékos gazdasági növekedéssel számolva – a jelenlegi 4,9 milliárd dollárról (kb. 1800 milliárd forintról) valamivel 7 milliárd dollár (kb. 2600 milliárd forint) fölé kellene emelkednie. A 3 százalékos célt az EU-ban jelenleg csak Lengyelország (4,12%), Észtország (3,43%), Lettország (3,15%) és Görögország (3,08%) éri el, valamint Litvánia (2,85%) közelíti meg.
A Magyarországnak igen súlyos biztonsági, politikai és gazdasági károkat okozó orosz-ukrán háború kapcsán a legegyértelműbb magyar szemszögből a kontraszt Trump és Harris között.
Trump egy – egyelőre csak körvonalaiban kifejtett – béketervvel készül, hogy megválasztásának esetén még hivatalba lépése előtt (!) lezárhassa az orosz-ukrán háborút; míg Harris világossá tette, hogy folytatni fogja Joe Biden Ukrajna-politikáját. Ez az Egyesült Államoknak és Európának jelentős kiadást jelent – az USA idén őszig összesen 175 milliárd dollárral (65 ezer milliárd forinttal) támogatta Ukrajnát –,
emellett Európa, benne Magyarország gazdasági teljesítményét évek óta visszafogja;
Magyarország a Makronóm Intézet számításai szerint mintegy 2500 milliárd forintnyi GDP-t veszített a háború miatt tavaly. Mindennek tetejébe a jelenlegi nyugati háborús stratégia még Ukrajna katonai sikerével sem igazán kecsegtet.
Ezt is ajánljuk a témában
A háború és a szankciók okozta energiaár-emelkedés a költségvetés számára is rendkívüli kiadásokat okoz. 2023-ban Magyarország a háború és a szankciók miatt 3 674 milliárd forintot veszít. A Makronóm Intézet a német IW Gazdaságkutató Intézet által Németország vonatkozásában kidolgozott módszertan alapján számszerűsítette a háború és a szankció hazánkra vonatkozó hatásait.
Trump a legutóbbi elnökjelölti vitán műsorvezetői kérdésre elmondta: „Azt akarom, hogy a háború álljon meg”. Világossá tette, hogy a háborúnak ki sem kellett volna törnie, „már azelőtt le kellett volna rendezni, hogy elkezdődött volna”, s Joe Bident okolta azért, hogy nem tudott megegyezni az oroszokkal 2021 végén-2022 elején Ukrajna semlegességéről: „Olyan könnyű lett volna ez, ha legalább fél aggyal rendelkező elnökünk lett volna, egyszerű lett volna lerendezni.”
Donald Trump megígérte, hogy ő még hivatalba lépése előtt lezárja ezt a „rendezésért síró” háborút. Október közepén leszögezte azt is, hogy továbbra is segíteni kívánja Ukrajnát, mert nagyon sajnálja az ukrán embereket, ugyanakkor Volodimir Zelenszkij ukrán elnök felelősségére is rámutatott: „Nem kellett volna hagynia, hogy kitörjön a háború. Ez egy vesztes háború.” Biden elnök szerinte provokálta a háborút, amelyben ukrán városok semmisülnek meg,
„mi pedig továbbra is dollármilliárdokat adunk egy olyan embernek, aki nem volt hajlandó megegyezni”.
Zelenszkij elnököt „az egyik legnagyobb üzletembernek” tartja, akit valaha látott.
Trump váltig állítja, hogy van béketerve. Ősz elején Lex Fridman amerikai podcasterrel folytatott interjújában azt mondta, hogy „nagyon részletes tervem van arra, hogy miként állítsam meg Ukrajnát és Oroszországot, és van egy ötletem, ha nem is tervem, Kína tekintetében is”, ezen terveket azonban egyelőre nem hozhatja nyilvánosságra, mert akkor elveszik belőlük a meglepetésfaktor, amire sikerükhöz szükség van.
Az bizonyos, hogy Trump asztalhoz szeretné ültetni a háborúzó feleket, s ezt a két irányban ellenkező fenyegetésekkel érhetné el: Zelenszkijt azzal fenyegethetné, hogy ha nem tárgyal, nem kap több fegyvert; Putyint pedig azzal, hogy ha nem tárgyal, Zelenszkij sokkal több fegyvert kap bármiféle korlátozás nélkül. J.D. Vance ohiói republikánus szenátor, Trump alelnökjelöltje szerint a tárgyalások végeredménye az lehet, hogy Oroszország és Ukrajna között demilitarizált övezet jön létre, megközelítőleg a frontvonalon.
A demilitarizált övezetet Oroszország ismételt támadását kivédendő megerősítenék, Ukrajna viszont semleges ország maradna, nem lenne NATO-tag.
Kamala Harris szerint mindez humbug, Trump valójában odadobná Ukrajnát Vlagyimir Putyinnak „a szívesség és a képzelt barátság kedvéért egy olyan közismert diktátornak, aki megenné önt ebédre”. A maga részéről igaznak véli azt az ismert lengyel-balti összeesküvés-elméletet, hogy Putyinnak nem elég Ukrajna, és „szemet vetett Európa többi részére is, kezdve Lengyelországgal”.
Harris úgy látja, hogy „az Egyesült Államok nem jótékonyságból támogatja Ukrajnát, hanem mert ez a stratégiai érdekünk”. Azt ígéri, hogy a szövetségesekkel együtt addig támogatja majd Ukrajnát, „ameddig csak kell” – azaz folytatná a jelenlegi, sikerességgel nem vádolható nyugati Ukrajna-politikát. Érdekesség, hogy Vlagyimir Putyin nemrég nyíltan arról beszélt, hogy Oroszország számára Kamala Harris győzelme lenne az ideális.
Magyarország jelentős szerepet tölt be Donald Trump kampányában, Harrisében kevésbé. Tudható, hogy Trumpot és Orbán Viktor miniszterelnököt baráti kapcsolat fűzi egymáshoz. A miniszterelnök idén kétszer is találkozott a republikánus elnökjelölttel, egyszer márciusban Trump Mar-a-Lago-i birtokán, aztán július elején, az EU magyar soros elnökségével egybeeső miniszterelnöki békemisszió részeként.
Trump számára a kampányban Orbán és Magyarország hivatkozási alap is.
Nemrég azt nyilatkozta: „Orbán Viktor, az egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő ember, akit erős embernek neveznek, aki egy kemény ember, Magyarország okos miniszterelnöke” azt mondta neki, hogy a viágnak arra van szüksége, hogy Trump visszatérjen elnökként, hiszen „tőle féltek” a most balhézó hatalmak: Oroszország, Kína, Észak-Korea.
Trump alelnökjelöltje, Vance korábban példaértékűnek nevezte a magyar kormány számos intézkedését, „amelyekből tanulhatnánk az Egyesült Államokban” – köztük a magyar egyetemek alapítványba szervezését –, és az amerikai kormány helytelen külpolitikáját okolta azért, hogy Magyarország egyre közelebbi kapcsolatot épít ki Kínával.
Harris ezzel szemben minden jel szerint Orbán Viktort pont ugyanúgy diktátornak tartja, mint Joe Biden.
Biden a márciusi Orbán-Trump találkozó után azt mondta, hogy Orbán szerinte „világosan ki mondta, hogy nem gondolja működőképesnek a demokráciát, és a diktatúrára törekszik”. Harris pedig a júliusi újabb Orbán-Trump csúcs után úgy fogalmazott: „közismert, hogy a diktátorokat csodálja, és az első naptól kezdve diktátor szeretne lenni” republikánus ellenfele.
Hogy ki mit mond és gondol egy távoli (bár hatalmas) országban Magyarországról, az persze lehetne lényegtelen is, ha a demokrata adminisztráció nem váltaná cselekvésre hazánk és kormányzata iránti megvetését. De cselekednek is: az elmúlt néhány évben számos barátságtalan, gyakorlati jelentőséggel is bíró amerikai gesztust élt meg Magyarország a demokraták Magyarország-ellenes politikájának köszönhetően.
Az egyik komoly barátságtalan gesztus a Biden által kinevezett nagykövet személye és szerepfelfogása.
David Pressman rendszeres időközönként száll be goromba beszédekkel, szimbolikus cselekvéssel a magyar belpolitikába a kormányzattal szemben, egyértelműen túllépve a nagykövetek bécsi egyezmény szerinti feladatkörét. Nem véletlen, hogy a nagykövet visszahívását Trump győzelme esetére lapunknak adott interjújában megígérte ifjabb Donald Trump, az exelnök kampányának fontos szereplője.
Ezt is ajánljuk a témában
Ifjabb Donald Trump idősb Donald Trumpról, David Pressmanről és a novemberi elnökválasztásról is beszélt a Mandinernek. Interjúnk.
Pressmannél sokkal jelentősebb probléma, hogy 2022 júliusában az USA –
hazánk globális minimumadóba (értsd: adóemelésbe) való belezsarolásának eszközeként –
felmondta a még a kádári Magyarországgal megkötött kettős adóztatást elkerülő egyezményt, amely jelentősen csökkenti az Amerikában beruházó magyar, illetve Magyarországon beruházó amerikai vállalatok, illetve a mindkét országban dolgozók adóterhét.
A globális minimumadóról azóta Magyarország számára is elfogadható megegyezés született, az egyezményt felmondásából ugyanakkor az USA mindenféle magyarázat nélkül továbbra sem lépett vissza. Harris győzelme esetén ennek újrakötésére csekély, egy Trump-kormány alatt komoly esély mutatkozik.
Kapcsolódó vélemény
Az ok egyértelmű: Magyarország ellenáll a globális minimumadó bevezetésének.
Egy kisebb jelentőségű, de kivételesen barátságtalan gesztus volt az, amikor tavaly augusztusban az Egyesült Államok korlátozta a magyarok vízummentes amerikai beutazást garantáló ESTA-rendszerhez való hozzáférését: két év helyett egy évre csökkent a magyaroknak kiadott ESTA-k érvényessége, s egy ESTA-t csak egy alkalommal lehet az USA-ba való beutazásra felhasználni, azaz minden beutazáskor új ESTA-t kell igényelni.
Ez a gesztus két okból tekinthető különösen barátságtalannak. Az egyik az állítólagos oka: az USA a kettős állampolgáraink listájára és adataira volt kíváncsi, amely súlyosan negatívan érinthette volna azon országokban (Szlovákiában és Ukrajnában) élő állampolgártársaink biztonságát, ahol a kettős állampolgárság az adott ország jogrendszere szerint nem legális.
A másik pedig a gesztus tökéletes indokolatlansága: azon magyar állampolgárokat (a külföldön született magyarokat), akik az egyszerűsített honosítás keretében könnyítve juthattak a 2010-es évek eleje óta állampolgársághoz, az USA már korábban teljesen kizárta az ESTA-ból.
A Magyarországon született magyar állampolgárok ESTA-jának megkurtítása tehát semmilyen módon nem védi már az USA-t a kettős állampolgároktól,
már ha ők valaha jelentettek bármiféle nemzetbiztonsági kockázatot az Egyesült Államok számára.
Feltételezhető, hogy Trump alatt ilyen negatív gesztusokat sem kellene megélnie Magyarországnak.
Ezt is ajánljuk a témában
Bosszút állt az amerikai külügy, amiért Magyarország nem volt hajlandó kiszolgáltatni nekik a határon túli magyarok állampolgársági adatait.
A demokrata adminisztráció Magyarország-ellenes gesztusainak sorába illeszkednek a David Pressman nagyköveti ciklusa alatt kiadott „befektetésiklíma-jelentések” is. Ezek azok a dokumentumok, amelyekkel az amerikai külügyminisztérium az amerikai befektetőket orientálja azzal kapcsolatban, hogy melyik országban milyen feltételek mellett tudnak befektetni, hol milyen kockázatokkal szembesülnek.
A legutóbbi jelentés egyértelműen azzal a szándékkal íródott, hogy elriassza Magyarországról az amerikai befektetőket,
s teli van újságcikkekre alapuló, cáfolt vagy soha meg nem erősített vádaskodásokkal. Trump alatt ezzel szemben csúcsra értek a magyar-amerikai gazdasági kapcsolatok.
Mit mondanak a számok?
A mérvadó RealClearPolitics közvélemény-kutatási átlag szerint – amely az amerikai közvélemény-kutatásokat nem súlyozza, csak átlagolja, s ezáltal historikusan a kutatóintézetek „megbízhatósága” szerint súlyozott átlaggal dolgozó FiveThirtyEightnél közelebb volt az eddigi elnökválasztások eredményeihez – a szavazatok többségének megszerzésére továbbra is Kamala Harris az esélyes, aki igen szorosan, 0,9 százalékkal vezet Trump előtt. 1992 óta 2004 kivételével – amikor George W. Bush újraválasztásakor a szavazattöbbséget is megszerezte – mindig a demokrata elnökjelölt kapta a több szavazatot, ugyanakkor az amerikai politikában nem ez számít, hanem az, hogy a tagállami elektorok többsége kit akar az elnöki székben látni. Ebben már Trump áll jobban: a választást eldöntő csatatérállamok mindegyikében a republikánus elnökjelölt a népszerűbb, átlagosan 1,1 százalékkal vezet Trump, de Georgiában és Arizonában már annyira (2,5 és 1,8 százalékkal), hogy azokat lassan csatatérállamoknak sem lehet már nevezni. A fogadóirodák 61-38 százalékos arányban már Trumpra teszik a tétjeiket, az elektori testületben pedig jelen állás szerint 219-215 arányban vezet az exelnök, ha nem osztjuk ki a felmérések szerint nagyon szoros államok elektori szavazatait. (Ha igen, akkor 312-226-ra, de ez egy rendkívül bizonytalan szám.) A tendencia minden egyes mutatóban Trump számainak javulását és Harriséi romlását mutatja. Ezt kiegészíti az a régi megfigyelés, hogy Trumpot jellemzően alulmérik a felmérésekben.
A DK elnöke szerint 2025 nem a remény, az áttörés éve, hanem a „balsors balladája” lesz.
A szövetségi dolgozók 48 órát kaptak, hogy bemutassák, mit tettek le az asztalra az elmúlt egy hétben.
Ezúttal a Reuterst osztotta ki a világ egyik leggazdagabb embere. Egyébként az ukránok Starlink-számláját a lengyelek fizetik.
Az is kiderült, hogy az ukrajnai háború mellett a Közel-Keletről is tárgyalhatnak.
Amerika számtalan módon keresztbe tud tenni Ukrajnának.
Az Európai Uniónak és a nyugat-európai országoknak nincs stratégiájuk a jelenlegi helyzetre és teljesen váratlanul érte őket az a vehemencia, amellyel Donald Trump megváltoztatja az eddig ismert világrendet.
Neparáczki Endre genetikus szerint a tudományos kérdés sosem az volt, hogy az európai hunok és a honfoglaló magyarok között van-e közvetlen genetikai kontinuitás, hanem az, hogy van-e a két etnikumnak közös őse.
Nehéz éveken van túl Olaf Scholz kancellár. Németország gazdasága történelmi mértékű recesszióban van, szétesett az egyébként is gyenge lábakon álló koalíció, és év végén még legnagyobb nemzetközi szövetségesét, az USA-t is elveszítette Biden bukásával. Vajon van-e még számára kiút, vagy egy politikai karrier csúfos kudarcának lehetünk épp tanúi?
