Kárpátalja az Ukrajnában zajló háború ellenére sokáig a béke szigete volt, legalábbis ami a harci cselekményeket illeti. Ez a törékeny állapot billent meg augusztusban a Munkácsot érő orosz rakétatalálat következtében, amelyben több mint húszan megsebesültek. Nem mintha korábban könnyű lett volna az élet errefelé, a lassacskán négy éve tartó harcok közvetett hatásai a családokon, a hétköznapi állampolgárokon is jó nagyot csattannak – gazdasági és lelki-mentális értelemben egyaránt.
„A felnőttvilág konfliktusainak amúgy is kiszolgáltatott gyerekek fokozottan veszélyeztetettek mindkét téren. Elég csak arra gondolni, mit érezhetnek a kicsik, amikor légiriadók idején hirtelen az óvóhelyre terelik őket. Hiába próbálják az óvó- vagy tanító nénik mindenféle ügyes trükkökkel oldani az ijesztő szituációból fakadó szorongást, képtelenség elszakadni a rideg valóságtól. Annál inkább is, mert az otthoni és az utcai beszélgetések jó része is erről szól” – magyarázza Dobsa István, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) ifjúsági szervezetének elnöke. Hangsúlyozza, hogy nem lehet eléggé megbecsülni a mostani „erőltetett menetben” is kitartó pedagógusok, valamint a gyerekekkel, családokkal foglalkozó civil társulások emberfeletti munkáját, akik a materiális támogatáson túl a lelkek gyógyításával is foglalkoznak.
Utóbbiak egyike a Kegyes Alapítvány, amelyet nem a háború hívott életre, de most még fokozottabb szükség van a szolgálatára. A teljes nevén Kárpátaljai „Elfelejtett” Gyermekek Segítése Alapítvány a kiszolgáltatottak között is a legkiszolgáltatottabbak sorsát próbálja könnyíteni majd egy évtizede. Nemcsak adományt, gyógyszert, jó szót, mesét, törődést visznek a hetekre-hónapokra kórházban hagyott beteg kisgyermekeknek, de rendszerszinten is küzdenek a változásért.