Matovič magyarellenességén lehet csodálkozni, csak nem érdemes

Emlékezetes, Igor Matovič szlovák pénzügyminiszter kemény magyar kormány- és magyarellenes megnyilvánulásaival vonta magára a figyelmet az utóbbi hónapokban.

Januárban az előrehozott választások időpontja körüli purparléban az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (szlovákul Obyčajní ľudia a nezávislé osobnosti, OĽaNO) nevű kormánypárt elnöke közölte: óvakodni kell ellenfelei győzelmétől, éppen azért, mert azok választási reformokat akarnak; és ez azt jelentené, hogy „az idei lesz az utolsó szabad választás az ország történelmében, és ezután Szlovákia elindulna Magyarország útján, ahol ugyan vannak választások, de azt mindig egy párt nyeri”.

 Áprilisban pedig még messzebb ment a „magyarveszéllyel” való riogatásban:

– kezdte magyarázni azokra a kérdésekre reagálva, amelyek az Ukrajnának küldött fegyverszállítmányokat firtatták.

Érdemes felidézni: Matovič megítélése magyar szempontból meglehetősen vegyes. A korábbi szlovák miniszterelnök, majd pénzügyminiszter, immár csak pártelnök 

még ha azok utólag kellemetlenebbnek is bizonyultak olykor, mint előbbiek.

2020. március 21-étől 2021. március 30-ig tartó, rövid regnálása alatt inkább a gesztusoknak jutott szerep; talán az MKP-val kiépülő jó kapcsolat miatt, vagy azért, mert a 2020-as parlamenti választásokon, legalábbis az exit-poll felmérések szerint minden tizedik felvidéki magyar az OĽaNO-ra voksolt.

Három magyar személyt vitt be képviselőként a pozsonyi parlamentbe, Grendel Gábort, Gyimesi Györgyöt és Cseh Pétert (igaz, Gyimesi éppen a napokban elégelte meg a hangsúlyváltást, és hagyta ott az OĽaNO-t).

Miniszterelnöksége idejére esett a trianoni békediktátum 100. évfordulója is, amelynek kapcsán sokakat meglepett azzal, hogy meginvitálta a felvidéki magyarok képviselőit a pozsonyi várba, ahol kimondottan empatikusnak tűnő beszédében

akceptálva a magyarok Trianon miatti fájdalmát, s elismerve a magyarlakta déli részek elhanyagolásának problémáját, valamint „kezet nyújtott” a „közös cselekvéshez”.

A pozsonyi gesztus éles kontrasztban állt például a bukaresti parlament nacionalista hőzöngésével, amelynek következtében ritka „érzékenységgel” Trianon napját, június 4-ét román nemzeti ünneppé tették – sokan joggal reménykedtek akkor abban, hogy Matovič egy európaibb irányvonalat képvisel és hoz a felvidéki magyarokkal kapcsolatos pozsonyi politikába. Csak hát, mondták sokan, türelemre intve, még mindig számos olyan ember van pozícióban, akiket nem ez a megközelítés jellemez.

emellett voltak még egyéb, apróbb gesztusok is, legalábbis ami a külsőségeket illeti:

• volt, hogy Facebook-oldala kezelője magyarul beszélgetett a kommentelőivel;
• hálásan megköszönte a segítséget, Magyarországot példaképnek, Szijjártó Pétert Szlovákia barátjának nevezte;

utóbb pedig

• úgy tűnt, elszabadult külügyi prominensek magyarellenes kijelentésével szemben is fellép: bocsánatkérést követelt például Rastislav Káčer külügyminisztertől (mondjuk ezt már leköszönése után, így kissé kilóg a képből), miután az revizionizmussal vádolta a magyar kormányt;
• emellett pénzügyminiszterként még igyekezett a Magyarországnak járó EU-s pénzek kapcsán is pozitív irányba billenteni Szlovákia álláspontját.

Emlékezetes, Matovič kormányzásának végül a covid-járvány kezelésével kapcsolatos kudarc után a Richard Sulík gazdasági miniszterrel folytatott, idiótázásig fajuló csetepatéja, vagyis a koalíciós békétlenség vetett véget; a deal szerint pedig mindketten lemondtak aktuális pozíciójukról, hogy Eduard Heger magabiztosabbnak tűnő kezébe helyezzék át a kormányrudat.

Matovič azonban – sokak vélekedése ellenére – nem csak most, frissiben fedezte fel magában a magyarellenes retorikára való hajlandóságot. Mint arra Őry Péter, Csallóközcsütörtök blogoló polgármestere emlékeztetett, a volt kormányfő magyarellenessége nem egyfajta mellékzönge volt, mielőtt pozícióba került, hanem

miután 2011-ben távozott az SAS-ből, ahol egy évig politizált.

Orbán Viktor pozsonyi látogatásán Matovič egy táblával fogadta a magyar miniszterelnököt, amelyre azt írta ki, „szeretjük a mi magyarjainkat, ne lopják el őket!”

Majd szembefordult pártjával, mégpedig azért, mert az SAS módosítani akarta a kirekesztő állampolgársági törvényt, amely megfosztja a szlovák állampolgárságától azokat, akik felveszik egy másik államét (deklaráltan a magyar kettős állampolgárság elleni lépés volt ez). Maga Matovič az akkori ellenzéki Smerrel és SNS-szel a kirekesztő jogszabály módosítása ellen szavazott, vagyis, mint Őry fogalmaz: „épp segítette elkaszálni, hogy az itteni magyarság, ha akarja, felvehesse a magyar állampolgárságot is”.

Matovič vonatkozó blogbejegyzése a mai napig olvasható:

megalapítottuk az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek mozgalmát”.

Igaz, kormányzása utolsó heteiben is keresztbe feküdt a kettős állampolgárság legalizálásának, noha már nem politikai retorikai termékként, hanem a jogszabályok szintjén.

Hogy mi lehet Matovič tízéves szünet utáni újraradikalizálódásának oka, azt nem nehéz kitalálni: jönnek az előrehozott választások. A jelenlegi miniszterelnök, Eduard Heger pedig ugyan otthagyta az OĽaNO-t, sőt, vitte magával Rastislav Kačert is, de úgy látszik, a magyar kártyát gyakorlott kézzel forgató Matovičot sem kell félteni e téren.

Nyitókép: Igor Matovič 2020-ban a pozsonyi vár előtt (VLADIMIR SIMICEK / AFP)