Keresztény aktivista új miniszterelnöke lesz Szlovákiának: Matovič kormányfő helyet cserél pénzügyminiszterével, miután a négypárti kormánykoalíció a robbanás határára jutott a miniszterelnök orosz vakcinabeszerzése miatt. De mi lesz az országgal és a frissen megalakult, felvidéki magyar egységplatformmal? Tokár Géza politológust kérdeztük!
Nyitókép: Az új és a régi kormányfő: Heger és Matovič
Nem első, de eddig talán legkomolyabb válságát élte át az elmúlt hetekben a sokszínű szlovák kormánykoalíció. A négypárti szövetség 2020 februárjában nyerte el a választók bizalmát és váltotta le az országot 2006 óta változatos formákban irányító, elsősorban Robert Fico nevével fémjelzett szociáldemokratákat (Smer): sokszínűségébe sokak, például Tárnok Balázs szakértő szerint is eleve belé voltak kódolva a konfliktusok.
Igor Matovič kormányfő Egyszerű Emberek (OĽaNO) elnevezésű pártja populista gyűjtőpártként, Boris Kollár üzletember saját projektje, a Család Vagyunk (Sme Rodina) jobbos-szélsőjobbos formációként, a Richard Sulík-féle Szabadság és Szloidaritás (SaS) technokrata megoldópártként, Az Emberekért (Za ľudí) pedig liberális jobboldaliként
ahogy azt a Portfolio is írta tavaly nyári elemzésében.
Plágium és koronaválság
Az első konfliktus mégsem e sokszínűségből származott, hanem a sorozatos plágiumügyekből: előbb nyáron a házelnöki pozíciót birtokló Boris Kollárról derült ki, hogy másolta a szakdolgozatát (ez előhozta a koalíción belüli törésvonalakat, de Kollár végül megtarthatta székét); majd az SaS-féle oktatási miniszterről derült ki hasonló (aki amúgy hevesen támadta Kollárt ugyanezért), végül maga a miniszterelnök is bizalmi szavazást volt kénytelen elszenvedni.
Aztán jött a koronavírus-járvány második hulláma, amely sokkal inkább sújtotta régiónkat, mint a tavaszi első: a járvány és a nyomában fellépő válság kezelése kapcsán éleződött ki igazán az a konfliktus, amelyet elsősorban Matovič és az SaS-t irányító Richard Sulík gazdasági miniszter közötti párharc jellemzett.
„Matovič és Sulík finoman szólva sem kedvelik egymást”
– fogalmaz lapunknak Tokár Géza felvidéki politológus: mindketten „nehéz emberek” és bősz Facebook-huszárok. „Matovič személyességig fajuló módon támadja a nyilvánosság előtt azt, akivel problémája van; ebből a szempontból teljesen mindegy neki, hogy az illető ellenzéki, vagy a saját kormánykoalíciójának tagja; minden kritikát támadásnak vél; Sulík ugyancsak nem egyszerű eset, és ő is szeret, legalábbis a kulisszák mögött, élesen fogalmazni” – összegzi Tokár.
Valóban, Matovič egészen konkrétan idiótának nevezte Sulíkot, és lemondásra szólította fel (Sulík eggyel visszafogottabban reagált) – ezt nevezte a politológus a szlovák közéletben is példátlannak.
A járványkezelés kapcsán egyébként alapvető dolgokban nem tudott kiegyezni a kormánykoalíció: az őszi-koratéli tömeges tesztelés Matovič személyes ötlete volt – az akkor jobban álló Magyarországról kellett kölcsönkérni például egészségügyi szakembereket. Közben, mint Tokár fogalmaz,
Sulík ugyanakkor erőteljesen nyitáspárti kommunikációt visz, és értelemszerűen megvan a népszerűsége a kellemetlenséget okozó intézkedések elleni hangulatkeltésnek is.
Pattanásig feszült húrok
Télen az előrehozott választás réme is felsejlett, és el sem oszlott az elmúlt napokig – egy decemberben, a Markíza kereskedelmi csatorna megbízásából készült felmérésből kiderült, hogy a szlovák állampolgárok több mint fele, 53,5 százaléka támogatná a válsághelyzet választásokkal való rendezését (az ellenzők aránya viszont nem volt egészen 40 százalék), ha erről népszavazást írnának ki. A társadalmi támogatottsága tehát megvolt a dolognak, és maga Sulík is feltételes módban beállt mögé, miközben a háttérben Matovič maga is fenyegetőzött azzal, hogy pártjával otthagyja a kormányt, ha az a háta mögött kiegyezik az ellenzékkel egy közös főügyész-jelölt személyéről.
Újabb, látszólag a korábbiakhoz hasonló (hangzatos, de súlytalan és következmény nélküli) konfliktust vállalt fel, amikor február 19-én közölte, lekötött kétmillió adag Szputnyik-V vakcinát Oroszországban (Szlovákia jelenleg az EU-átlag fölött picivel teljesít a beadott első dózisok tekintetében), amit az atlantista Za ľudí vezetésével a koalíciós partnerek próbáltak elgáncsolni, és maga Zuzana Čaputová államfő is helytelenítette a lépést .
Ez volt tehát az utolsó csepp ez volt a pohárban, Matovič eközben bökposztokat írt többek között az egyes vakcinák uniós jóváhagyását végző Európai Gyógyszerügynökségnek is,
némi diplomáciai vihart kavarva.
Végkifejlet és egérszülés
Végül a Za ľudí, a mellé besoroló SaS és az elnökasszony köré tömörülő kritikus koalíció sűrű vádzivatara „Putyin ötödik hadoszlopáról” és Matovič „népszerűséghajhászásáról” már elegendő támogatást gyűjtött maga mögé ahhoz, hogy a miniszterelnököt lépéskényszerbe hozza – fogalmaz Tokár. Az előrehozott választás nagyon is reális forgatókönyvnek tűnt ekkor: a parlamenti küszöb alá süllyedt népszerűségű Za ľudí kiütésével (Sulíkék legalább százalékban jól álltak) Matovič e téren nyerhetett volna, ugyanakkor mindegyik kormányzó párt alacsonyabb támogatással bírt, mint amivel bő egy éve bekerült a pozsonyi parlamentbe, így egy ilyen akció meglehetősen kamikaze-jelleggel bírt volna. Az erózió mindenesetre megkezdődött.
A patthelyzetben a kormányfő még keménykedett egy kicsit: közölte, akkor hajlandó lemondani, ha Sulík meg még pár személyes „ellensége” is megy. És Sulík ment.
akik a kormányfő nárcisztikus személyisége okán nem gondolták, hogy a miniszterelnök képes bármiféle kompromisszumra – festi le a helyzetet Tokár.
Így történt meg a nagy csereüzlet: a pénzügyminiszter, Eduard Heger kedden széket cserél Matovič-csal, előbbi miniszterelnök lesz, a kormányfő meg pénzügyminiszter.
Hegert támogatja a kormánykoalíció mindegyik pártja, ahogy Tokár fogalmaz,
lényegében Matovič ellentéte: kerüli a konfliktusokat, nem utálja nagyon senki, kicsit színtelen és szagtalan is, és feltehetőleg – egyelőre – nincs képessége arra, hogy „kiszervezze” a pártot Matovič alól. A politológus emlékeztet ugyanakkor Robert Fico kényszerű távozása után Peter Pellegrini kormányfő is valami hasonló pozícióból kezdte afféle jellegtelen, bábnak szánt politikusként, azonban ő képes volt függetleníteni magát Ficótól (sőt azóta a pártjától is, meglehetős sikerrel).
Mi lesz a magyarokkal?
Ami számunkra még izgalmas mindebben, hogy a felvidéki magyarok felé alkalmasint barátinak tűnő gesztusokat mutató kormányfő leváltása – akit ráadásul éppen most tett legalább a hangzatos szavak szintjén lekötelezettjévé, pont a Szputnyik-V vakcinákkal a magyar külügyminiszter – milyen hatással lesz a szlovákiai magyarságra? Tokár szerint jelenleg még ez is kérdéses.
Ahogy az is, mi lesz az ismét látványos módon összetrombitált, most a Szövetség nevet viselő magyar egységes platform sorsa így, hogy egyszer csak kiderült, a Matovič-Heger-cserével mégsem lesz előrehozott választás. A pozsonyi parlamenten kívül civakodó magyar pártok az onnan való kiesés óta képtelenek megegyezni a közös platformban. Tokár szerint a magyar érdekképviselet számára, ha más hozadéka nem is volt az elhúzódó kormányválságnak, az mindenképpen, hogy
és képesek összefogni.
Az ukrán elnök egyoldalúan jelentette be, hogy január 1-jétől nem biztosítanak gáztranzitot a területükön keresztül. Zelenszkij senkivel, de még az érintett országokkal sem egyeztetett.
Robert Fico videóüzentében leszögezte, „Ukrajna hatalmas árat fog fizetni ezért a nyugati kalandért: területeket fog veszíteni és külföldi csapatok érkeznek majd az országba”.
Már a viszontválasz lehetőségét vizsgálják a kialakult helyzet miatt.
A kontinens nagy részén pedig hidegebb tél várható, ami növeli a gáz iránti keresletet, miközben a készletek az eddigieknél gyorsabban fogynak.
Úgy néz ki, csak a saját kárukon tanulnak nyugati szomszédaink.
Felvidék, Kárpátalja, Erdély és Vajdaság karácsonyai különleges varázst hordoznak: szokások és történetek, amik több generáción átívelve ma is élnek.
A magyar külügyminisztert a TikTokon az orosz-ukrán háborúról is kérdezték.
„Skizo Olaf kancellár, vagy hogy is hívják, veszíteni fog” – deklarálta a világ leggazdagabb embere.
