Íme öt csúnya orosz katonai kudarc az ukrajnai háborúból

Volt egy időszak a média történetében, amikor a tévécsatornák az év vége felé viccesnek szánt bakiösszeállításokkal kedveskedtek nézőiknek, amiknek hála az egyszeri tévénéző számára is kiderült, bizony van az a kishír, amit még a gyakorlott híradósok sem tudnak nevetés nélkül felkonferálni, mint ahogy létezik olyan időjárási jelenség, aminek a nevét a tapasztalt tévés időjósok sem tudják mindig elsőre kimondani. És ott vannak persze a politikusok, futballszakértők és utcaemberék is, akik aztán tényleg válogatás nélkül képesek hülyeségeket beszélni, amik között pár vicces elszólás tényleg szokott akadni.

Ez egy hasonló cikk, csak ez most nem vicces: Oroszország február 24-én megtámadta Ukrajnát, de ma már tudjuk, hogy ez az eredetileg valamiféle villámháborúnak szánt

Nota bene: ez a cikk orosz kudarcokról szól, méghozzá az öt legnagyobbról, nem ukrán sikerekről, hiszen egyértelmű, hogy az ukránok még az orosz katonai vezetés hibás döntései ellenére sem maradhattak volna állva idáig, ha az angolszász országok és Nyugat-Európa nem kezdte volna el őrült-szervilis módon önteni a pénzt és a fegyvert a kijevi kormány megmaradásába. Az anyagi természetű adományok mellett a nyugati hírszerző szolgálatok információmegosztása is nagyban hozzájárult az ukrán haderő sikereihez.

Nézzük tehát öt nagy orosz katonai kudarcot 2022-ből – nem kifejezetten a súlyosságuk szerinti sorrendben.

A Moszkva cirkáló elveszítése

Április 14-én az ukránoknak sikerült elsüllyeszteniük az orosz fekete-tengeri flotta zászlóshajóját, a Moszkva nevű cirkálót. Az orosz haditengerészet a háború elejétől kezdve tengeri blokád alatt tartotta Ukrajnát, amely maga annyira szedett-vedett hadiflottával rendelkezik, hogy nem is volt képes komolyabban ellenállni az orosz nyomásnak. Érdekes adalék, hogy az ukrán hadiflotta zászlóshajóját, a feladatára csak ímmel-ámmal alkalmas, elavult Hetyman Szahajdacsnijt az ukránok maguk süllyesztették el. Elavultnak a Moszkva is elavult volt, az mindenesetre érzékeny veszteség, hogy az ukránoknak valahogyan – alighanem külső forrásból származó információkkal – sikerült hullámsírba helyezniük a cirkálót. Az eseményről Somkuti Bálint részletesebben – és nagyobb szakértelemmel – is megemlékezett lapunk hasábjain.

A kercsi híd felrobbantása

Egyelőre nem tisztázott, hogy pontosan hogyan, de az ukránoknak október 8-án sikerült robbantásos merényletet intézniük az Oroszország által 2014-ben elfoglalt Krímet az orosz anyafölddel összekötő kercsi híd ellen. A robbanás súlyosan károsította mind a közutat, mind a hídon futó vasutat is. Ez több szempontból is érzékeny veszteség volt Moszkva számára: egyrészt megsérült az az utánpótlási útvonal, amin keresztül Zaporozsje (Zaporizzsja) és Herszon felé szállították az ellátmányt és a hadianyagot, másrészt viszont éppen azt az építményt érte támadás, amely Oroszország és a Krím-félsziget egyesülését jelképezi. A szimbolikus erejű robbantás – amely annak ellenére következett be, hogy az oroszok szigorúan őrzik a hidat – annyiban talán mégsem ért célt, hogy nem tudta teljesen megakasztani a forgalmat a Krím és a szárazföld között sem közúton, sem vasúton.

A katasztrofális sorozás és mozgósítás

Moszkva szeptemberben jelentette be, hogy – ahogyan az várható is volt – a hadköteles korú férfiak egy részét mozgósítani fogja, ami a gyakorlatban háromszázezer új katona besorozását jelentette volna. A jelek szerint erre sem a katonai bürokrácia, sem pedig a hadsereg ellátásáért felelős infrastruktúra nem volt felkészülve. Az ukrán háborús propagandagépezetnek (illetve a Kijevből érkező üzeneteket szorgalmasan ismételgető nyugati fősodrú médiának) köszönhetően alighanem mindenki értesülhetett arról, hogy a besorozott orosz kiskatonák rossz egyenruhákat, hiányos ellátmányt és gyakran ősrégi fegyvereket kapnak, a felszerelésük egy részét pedig otthonról kell magukkal hozniuk, mert a hadsereg nem tud mindent biztosítani nekik. Nyugati szakértők azt is kétlik, hogy Oroszországnak sikerült-e egyáltalán besoroznia annyi új embert, amennyit állít, hiszen a sorozás hírére orosz férfiak százezrei fogták menekülőre a dolgot (ami természetesen az ukránok esetében sem volt példátlan).

Harkov megye elveszítése

Az orosz offenzíva első hetei nem szűkölködtek sikerként interpretálható fejleményekben a támadók oldalán. A Belgorod és Kurszk felől betörő oroszok eleinte nagy területeket vontak ellenőrzésük alá Kelet-Ukrajna északi és északkeleti részein. Ez azonban afféle pünkösdi királyságnak bizonyult: amikor a nyugati fegyverekkel felturbózott ukrán hadsereg szeptember elején ellentámadásba kezdett, az oroszok gyakorlatilag teljesen hátrahagyták Harkovot és környékét. Az ősz folyamán ráadásul nem csak északon, hanem délen is visszaszorultak az oroszok, hiszen novemberben kénytelenek voltak feladni a Dnyeper tengertorkolatánál fekvő Herszon városát is.

A villámháború teljes kudarca

A témával foglalkozó szakértők között nagyjából egyetértés uralkodik abban a tekintetben, hogy az offenzíva elhúzódása sehogy sem tűnik kedvező fejleménynek Oroszország szempontjából. Bár az orosz támadók kezdetben gyorsan haladtak Ukrajnában, az offenzíva összességében hamar megtorpant. A támadóknak eredetileg célja lehetett Kijev elérése, de ezt nem sikerült elérniük – azt viszont igen, hogy a világ nyilvánosságának egy része kárörvendve nevette ki a sárba ragadt, porzó üzemanyagtartályú orosz hadikonvojokból bánatosan tekintgető katonákat. A gyors előrenyomulás kudarcának az alulméretezett utánpótláson túl számos más oka is lehetett, az azonban biztos, hogy ez a balsiker már a kezdetekkor nagyon más arculatot kölcsönzött a „különleges hadműveletnek”, mint amilyet a moszkvai döntéshozók eredetileg elképzelhettek.

A nyitóképen: kilőtt orosz harckocsi Kelet-Ukrajnában. Fotó: SAMEER AL-DOUMY / AFP