Most minden felelősség Magyar Péteré: a kapkodással óriásit döccenhet a Tisza terve

Magyar Péter miniszterelnök egyik fő kampányígérete volt a korábban jogállamisági és egyéb, finoman szólva is érdekes indokokkal befagyasztott, ezzel politikai eszközként bevetett uniós források hazahozatala. Óriási összegről, több mint 16 milliárd euróról, azaz – a jelenleg igencsak erősnek mondható forint miatt – közel 6 ezer milliárd forintról van szó. Ez a pénz rettenetesen hiányzott a magyar gazdaságból az elmúlt években, most pedig sok szakértő várakozása szerint óriási lökést adhat majd a hazai növekedésnek. Már amennyiben megfelelően használják fel.

Mire költhetik Magyar Péterék az uniós forrásokat?

Ez utóbbival kapcsolatban már kevésbé egyértelmű a kép. Bár Magyar Péter hétfőn az Országgyűlés előtt ismertetett néhány részletet, mely területekre nagyjából mennyi keret jut, de az ördög a részletekben rejlik majd.

Ahogy a Portfolio.hu is részletezte:

• 4,4 milliárd euró a kohéziós alapból közlekedési, egészségügyi és szociális fejlesztésekre megy, a kkv-k támogatása mellett.
• Ezen belül 2 milliárd eurót új vasúti kocsik és HÉV-szerelvények beszerzésére, valamint bérlakás-program indítására fordítanak.
• 2,2 milliárd euró az oktatásfejlesztésre és a K+F-re költenek.
• A helyreállítási alapból érkező euró milliárdok egyes, a magyar költségvetésből eddig előfinanszírozott projektekre lesznek fordítva, ami által megnő a magyar költségvetés mozgástere, továbbá
• 1,5 milliárd euró fogja finanszírozni a villamosenergia-hálózat bővítését, a megújuló energia előállítását – tehát további nap- és szélenergia-erőművek létesítését – valamint az ezek által előállított energia tárolását.

Nyugatra mennek a keleti pénzek

A helyzetet bonyolítja, hogy ezek a pénzek még meg sincsenek. Bár a megállapodás mindenképp üdvözlendő, igazán örülni majd akkor lehet, ha Brüsszel ténylegesen át is utalja a magyar számlára a pénzeket. Hogy ez mikor történhet meg, egyelőre nem tudni. Márpedig az idő sürget. Bár a forrásoktól sokan azt várják, rögtön jólétet hoz, egyáltalán nem erről van szó.

Erre mutatott rá a Mandinernek Sebestyén Géza, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője. Mint fogalmazott: nem várna kánaánt, de a források makrogazdasági hatása nem elhanyagolható.

– húzta alá a szakértő.

Hozzátette: a jelenlegi helyzetben a fő bizonytalanság az, hogy nagyon rövid a határidő, több feltétel és blokk terheli a forrásokat, ezért a teljes összeg megszerzése erősen bizonytalan. Emellett fontos azt is tudni, hogy még ha a GDP-hatás pozitív is, ez nem azonos a lakosság közvetlen gazdagodásával.

Rövid távon a hatás tehát főleg keresleti. Több állami megrendelés, magasabb építőipari aktivitás, több mérnöki, tanácsadói és beszállítói munkaóra, ami átmenetileg javíthatja a GDP-t. Hosszabb távon viszont csak akkor lesz pozitív a hatás, ha a pénz nem presztízsberuházásokra megy, hanem hálózati infrastruktúrára, energiahatékonyságra, egészségügyre, oktatásra, digitalizációra és kutatás-fejlesztésre.

„A Bizottság modelljei szerint a kohéziós politika uniós szinten 2030-ra közel 1 százalékkal emelheti a GDP-t a programok nélküli pályához képest, de ez a hatás régiónként nagyon eltérő lehet. Ha a pénzt kapkodva, nagy importtartalmú óriásprojektekre kell elkölteni (aminek az esélye a nagyon szoros határidők miatt jelentős), akkor a rövid távú GDP-hatás sokkal nagyobb lehet, mint a hosszú távú jóléti nyereség” – mutatott rá.

Közvetett haszonra számíthatunk

Ha a hatezer milliárd forintot mechanikusan elosztjuk a lakosságszámmal, az fejenként nagyjából 600 ezer forintot jelent. De fontos látni, hogy az EU nem magánszemélyek bankszámlájára utalja majd a fenti összeget. A haszon inkább közvetett lesz. Gyorsabb vasút, jobb kórházak, korszerűbb energetikai hálózat, jobb közszolgáltatások vagy a beruházások által generált plusz munkalehetőségek. Sebestyén Géza felhozta a 4-es metró példáját, amelynél a nagyjából 450 milliárd forintos projektből 180,8 milliárd volt EU-hozzájárulás, ám a beruházás jelentős részét, közel 200 milliárdot külföldi cégek, technológiák és beszállítók kapták.

A szoros határidők miatt első körben valószínűleg nem apró, sok ezer szereplőt mozgató programok, hanem nagy, gyorsan indítható vagy már előkészített beruházások jöhetnek szóba. Ilyenek lehetnek a vasút, az energetikai hálózat, az egészségügyi infrastruktúra, a közlekedés, a víziközmű vagy a digitalizáció fejlesztése. Ezekre vannak is konkrét tervek már a hírek szerint és a forrásokból is célzottan ezekre a területekre szólnak összegek. Ezen projekteknél kézzelfogható eredmény lehet egy felújított kórházi épület, egy gyorsabb vasúti szakasz, a jobb energiahatékonyság vagy a stabilabb villamosenergia-hálózat.

Ugyanakkor a nagyprojektekhez nagy kivitelezők kellenek. Ha a hazai nagyvállalkozói körrel szemben politikai vagy szakmai bizalmatlanság van, akkor itt főleg nemzetközi fővállalkozók jöhetnek számításba. Ez azt is jelenti, hogy a megbízási díjak és profitok egy nagyobb része külföldön csapódhat le. A kapkodás, a gyenge projektválasztás, a költségtúllépés, a korrupciós kockázat, az importszivárgás és az állami önerő külön-külön és együttesen is ronthatja a nettó hasznot.

Nyitókép: MTI/Hegedüs Róbert