„Az állatmenhelyek költségvetése nagyrészt adományokra, pályázati forrásokra és önkéntes munkára épül. Így
még egy kisebb mértékű áremelkedés is az ellátott állatok számának csökkenéséhez vagy a szolgáltatások színvonalának visszaeséséhez vezethetne.
Mindezek alapján úgy látjuk, hogy a menhelyeknek sokkal inkább támogatásra, a felelős állattartást ösztönző intézkedésekre és stabil finanszírozásra lenne szükségük ahhoz, hogy továbbra is hatékonyan végezhessék az állatok védelmét” – hangsúlyozta Balla-Dósa Zsanett.
A korábbiakhoz hasonló, baljós képet festett Pataki Gábor az Állatmentő Liga elnöke is. Arra a kérdésre, hogy a tiszás elképzelés milyen pluszterheket róna az állattartókra és az állatvédő szervezetekre, Pataki úgy válaszolt: lennének törvénytisztelő gazdik, akik megfizetnék a tervezett összeget, de jócskán akadnának olyanok is, akik továbbra sem oltatnák, nem csipeltetnék a kedvenceiket. „Akik eddig sem vitték orvoshoz az állataikat, szinte biztos, hogy az adót sem fizetnék be.
Az is kérdés, hogy titokban tartanák-e az állatokat, vagy inkább – jobb esetben – a menhelyekre, rosszabb esetben pedig az utcára engednék őket.”
Az Állatmentő Liga elnöke rámutatott, hogy a civil szervezetek nap mint nap erőn felül dolgoznak, és ez különösen igaz a vidéki egyesületekre.
Pataki Gábor kitért arra is, hogy „az állattartók gyakran mondják, hogy ők többszörös adófizetők. Már az orvosi költségek, az élelmezés és az egyéb kiadások is jelentős terhet rónak rájuk” – sorolta.
„Egyelőre nem lehet tudni, Magyar Péterék elképzelése rövid távon milyen hatással lenne az állatvédelemre, de az eb- és macskaadó bevezetése növelhetné a menhelyek telítettségét. Hosszú távon pedig kérdéses, hogy mindezek után milyen újabb terhet lehetne még az állattartókra kivetni” – zárta gondolatait az Állatmentő Liga elnöke.
A Tisza Párt által tervezett kisállat-adó tehát semmilyen valós problémát nem oldana meg, ellenben számtalan újat eredményezne. Ahelyett, hogy a felelőtlen állattartókat célozná meg, a felelős gazdákat sújtaná extra adókkal, akik így nehezebben tudnák finanszírozni kedvenceik megfelelő ellátását. A menhelyeket, amelyek már így is rosszul állnak, a tápok és felszerelések drágulása az összeomlás felé taszítaná. Az állatok elhagyásának és titokban tartásának kockázata csak nőne, a közterhek pedig tovább terhelnék az adófizető polgárokat.
A Tisza nem a felelős állattartást akarja ösztönözni, hanem egyszerűen egy újabb, könnyen megfogható réteget talált, ahonnan pénzt szipolyozhat ki. Egy ilyen adó bevezetése nemcsak, hogy súlyos társadalmi kárt okozna, de hosszú távon a magyar állattartás egész kultúráját aláásná. Éppen azt, amit anyaguk kezdősorában a társadalom egyik legfontosabb jellemzőjének neveznek, ez mindent elmond.
Nyitókép: Magyar Péter Facebook-oldala