Jöhet a 32 százalékos ÁFA? Kiszivárgott: brutális adóemelésre készülhet a Tisza Párt

Ahogy arról korábban több írásunkban is beszámoltunk: az Index birtokába került egy több száz oldalas szakpolitikai dokumentum, amely a Tisza Párt számára készült megszorító gazdasági tervezetet tartalmazza. A gyűjtemény radikális adó- és közteherviselési átalakítást vázol fel, amely az elmúlt húsz év legjelentősebb megszorító adóemelési fordulatát jelentené Magyarországon.

A radikális adóemelési csomag körvonalai

A dokumentum az állami újraelosztás jelentős erősítését és a társadalmi egyenlőség növelését tűzné ki célul. A tervezet több olyan intézkedést sorol fel, amely alapvetően változtatná meg a magyar adórendszer eddigi logikáját:

• a progresszív személyi jövedelemadó jelentős emelése,
• a családi és társasági adókedvezmények eltörlése vagy nagyfokú csökkentése,
• a tőke- és társasági jövedelmek progresszív megadóztatása,
• új, szolidaritási elvre épülő nyugdíj- és egészségügyi járulékstruktúra,
• az általános forgalmi adó 32 százalékra emelése – ami európai összehasonlításban kiugróan magas lenne –, valamint új különadók bevezetése az alkoholra és dohányárura.

Mai cikkünkben az utolsó témát járjuk körül.

A fogyasztás vs. a jövedelem adóztatása

Az adórendszereket tekintve alapvetően kétféle megközelítést különítenek el a közgazdászok. A – nyugaton népszerű – jövedelemadóztatás lényege, hogy az állam már fizetéskor lesápolja a dolgozók bérét, így kevesebb nettó bér érkezik meg a számlájukra, amivel gazdálkodhatnak, ugyanakkor előnye, hogy elméletben (!) egyszerűbb a nagyobb jövedelműek nagyobb társadalmi hozzájárulásra ösztönzése.

Ezt látjuk Spanyolországban (54%), Ausztriában (55%), Franciaországban (55,4%), és Dániában (55,9%), ahol az állam a fizetések több, mint felét elveszi személyi jövedelemadó néven, míg Magyarországon ez alig 15%.

Ezzel szemben a fogyasztást adóztató rendszerben az állam ÁFA bevételekből pótolja az SZJA „kiesést”. Tehát több munkabér marad a magyaroknál, amit belátásuk szerint költhetnek el és az állam majd a költekezéseik után termel ÁFA bevételt.

A Tisza szakértői számos érvet sorolnak fel a jövedelem adóztatása mellett, ennek a rendszernek része a többkulcsos jövedelemadó is.

A közép-európai adópolitikában régi alaptétel, hogy a fogyasztást terhelő adók stabilabbak és kevésbé kijátszhatók, mint a jövedelemadók. Ennek oka egyszerű: míg a jövedelmek eltitkolása, átszámlázása vagy külföldre terelése a régió számos országában máig bevált gyakorlat, addig a fogyasztás az értékesítési láncban könnyebben nyomon követhető.

A jövedelemadó a vállalkozások kreatív könyvelésével, a munkavállalók be nem jelentésével vagy részleges elszámolásával könnyen megkerülhető. Ezzel szemben az ÁFA-típusú adók a pénztárgépekhez, elektronikus számlákhoz és valós idejű adatszolgáltatásokhoz kötődnek, így a hatóság sokkal nagyobb rálátással bír.

Ezért tekintik a térségben – így Magyarországon is – célszerűbbnek és biztonságosabbnak a fogyasztást adóztatni, mert ebből kevesebb folyik el, kiszámíthatóbb bevételt ad, és kevésbé torzítja a gazdasági versenyt, mint a könnyen kijátszható jövedelemadók.

Gazdaságfehérítés és zsebtömködés

A Tisza adóemelési szakértői arról is meg vannak győződve – mármint azonkívül, hogy majd mindenki tisztességesen bejelenti a saját és dolgozói jövedelmét egy többkulcsos rendszerben –, hogy a magas ÁFA a feketegazdaság és az adóelkerülés melegágya.

Ezzel csak az a probléma, hogy ők maguk ismerik el több helyen a dokumentumban, hogy a jelenlegi rendszer – köszönhetően például az online pénztárgépeknek – jócskán csökkentette az ÁFA-csalások gyakoriságát. Az tény, hogy ez továbbra is jelentős probléma hazánkban, de a javuló tendencia tagadhatatlan. Tehát egy javuló problémára miért az a megoldás, hogy visszavezetnének egy korábban már csődöt mondott rendszert, új problémákat generálnának, és majd azokat toldoznák-foltoznák? 

A másik problémakör, amiről gálánsan azonban gálánsan elfelejtettek nyilatkozni Magyar Péter szakértői, hogy az ÁFA csökkentésekor a kereskedelmi láncok előszeretettel teszik zsebre a korábbi és új árak közötti különbséget. 

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szupermarketben akkor sem fog csökkenni a műanyag karácsonyfa ára, ha 27-ről 25 százalékra csökken az ÁFA, hanem a bolt egész egyszerűen két százalékkal több hasznot tesz zsebre. Amiből így egy külföldi vállalatigazgató új luxusautója lesz, nem pedig óvodafelújítás, miközben a vásárló ugyanannyit fizet.

Magyar Péter ÁFA-emelési programja

A koncepcionális problémák és logikai bukfencek után nézzük, mi szerepel konkrétan a Tisza nyilvánosságra került programtervezetében. A nyilvánosságra került dokumentum öt SZJA kategóriát említ – a kisebbtől a nagyobb felé haladva:

• 0%-os kulcs
• 5%-os kulcs
• 18%-os kulcs
• Általános kulcs 27%-ról 25%-ra
• 32%-os kulcs bevezetése

A felsorolás eleje még akár szimpatikus is lehetne, hiszen ki ne kedvelné az adócsökkentést. A nulla százalékos kategóriába kerültek például a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök, iskolaeszközök, a gyermekellátás termékei (pl. bébiétel, pelenka, ruházat, babakocsi, babaágy). Az 5 százalékos kulcs alá pedig bekerülnek az egészséges és alapvető élelmiszerek, közműszolgáltatások (víz, áram, gáz, hulladékszállítás), valamint a tűzifa.

Arról azonban már egy büdös mukkot nem szólnak a szerzők, hogy ez mekkora bevételkiesést jelentene a költségvetésnek, és ami ennél is fontosabb, hogy ezt honnan pótolnák vissza.

A 18 százalékos kategóriában maradnának bizonyos élelmiszerek és a vendéglátó szolgáltatások. 

Az érdekfeszítő rész ezután következik, miszerint a jelenlegi általános kulcs 27-ről 25 százalékra csökkenne, mely a szerzők szerint mintegy 400 milliárd forintos lyukat ütne a költségvetésen. Ezt szerintük a jövedelemadó növelésével és a „vagyonadók átalakításával” kompenzálnák.

A vagyonadóval pedig meg is érkeztünk a 32 százalékos kategóriához. A szerzők az ide sorolt vagyonelemeket úgy kezelik, mint egyfajta speciális luxus termékeket és szolgáltatásokat, amit ha valaki megvásárol akkor gazdagnak számít, így fizethet többet.

A vagyonadó és az „adózzanak a gazdagok” koncepció elsőre jól hangzik, de általában csak addig, amíg a baloldal el nem dönti, hogy ki a gazdag. A Tisza tervezete alapján 32 százalékos ÁFA terhelné az alábbiakat:

• 1600 cm³ feletti gépjárművek és azok alkatrészei.
• 125 cm³ feletti motorkerékpárok és alkatrészeik.
• Minden motoros vízi és légi jármű, valamint azok alkatrészei.
• Alkoholos italok.
• Dohánytermékek és kiegészítők.
• Luxusmárkák (pl. Hermès, Gucci, Louis Vuitton).
• 500.000 Ft feletti egyedi értékű karórák és ékszerek.
• Valamennyi NETA-termék, beleértve az alkohol- és dohánytermékeket.

A dokumentum szerint a 32 százalékos kulcs bevezetésének egyik oka a szociális igazságosság, mint írják: „a luxusfogyasztás nagyobb arányban terheli a magasabb jövedelmű háztartásokat, így progresszív jellegű elemet visz a rendszerbe”.

Eszerint a balliberális Tisza szakértők szerint luxusfogyasztásnak számít, ha valaki vesz egy 20 éves 1.9-es dízel autót [vagy egy olajszűrőt 20 éves autójához], egy 15 éves 250 cm³-s motort, vagy egy doboz sört. De ugyanígy luxusadót fizetne az a fiatal is, aki több mint egyhavi átlagfizetésből (475 100 forint) venne jegygyűrűt leendő feleségének.

És akkor a végén marad a legegyszerűbb, mégis legőszintébb kérdés: mit is jelent mindez a hétköznapi magyaroknak? A Tisza Párt programjából világosan kiolvasható, hogy ha ők kerülnek kormányra, akkor bizony nem kevesebbet, hanem sokkal többet fogunk adózni – akár jövedelemadóban, akár vagyonadóban, akár a mindennapokban elkerülhetetlen fogyasztási adókban. Miközben a kommunikációban „igazságosságról” beszélnek, a valóság az, hogy a családok pénztárcáját terhelnék meg, autótól a rezsin át a bevásárlásig. Ez nem reform, hanem klasszikus megszorítás: szépen csomagolt, szakértői nyelvre fordított adóemelés.

Nyitókép: Mandiner grafika