Képzeljük a szemünk elé, hogy az egymást megkívánó felek még gyorsan előkapják a formanyomtatványokat, itt írd alá, te is, gyorsan, két példányban... rendkívül életszerű. És gondolom, kiindulva a balos gondolkodásból, ezt minden egyes alkalommal meg kellene tennie egy szerelmes párnak vagy házaspárnak is, a frigy nem biankócsekk a házastársi kötelességre, létezik családon belüli erőszak is. Külön dossziét kell nyitni a hálószobában a bizonyos ideig nyilván megőrzendő szex-szerződéseknek, és gondolom nem most fogják csökkenteni az elévülési időt, tehát jó sok ideig kell tárolni majd a papírosokat.
Lehet, hogy a valóságtól teljesen elszakadt svéd szocdem kormány az amerikai egyetemekről lopta az ötletet, ott ugyanis néhol már van ilyen dolog, a University of Wyoming még a használandó kifejezésekre is ad javaslatot, a testbeszéd az nem elég. Ahogy Josie Appleton írta a City Journalon:
„A kortárs akadémiai közeget két bevett álláspont jellemzi a szexuális együttlétbe való beleegyezés kapcsán. Az egyik, hogy a beleegyezésnek egyértelműnek és kinyilvánítottnak kell lennie. Másodszor, hogy a beleegyezés mikéntjét tanítani kell. A »megerősítő beleegyezés« (affirmative consent) bajnokai szerint – akik az utóbbi időben vetették meg lábukat az amerikai és európai egyetemeken – az intim együttlétbe való beleegyezés nem olyasvalami, ami két ember ügye, és amit néma gesztusok, pillantások, mozdulatok fejeznek ki. Hanem egyértelműen, szóban kifejezendő dolog, ami az erre kifejlesztett fogalmakkal lehet megtenni. Azaz a beleegyezés akkor él, ha olyan kifejezésekkel adtuk a másik fél tudtára, amit csak egy jogász érthet: »beleegyezem«; »igen, beleegyezünk, hogy szexelünk!« Esetenként még formanyomtatványok is rendelkezésre állnak, amelyeket alá kell írni. Sőt, még egy mobilalkalmazás is van rá, amelyben meg lehet jelölni, hogy kivel szeretnél szexuális kapcsolatba keveredni. Nyomj egy egyértelmű »igent«, és »a beleegyezés megerősítve«. Milyen romantikus!”
Ilyen baromságot, hogy szerződés a szexuális együttlétről, még a puritánabb társadalmak sem találtak ki. A régi korokban a maihoz képest meglehetősen szigorú nemi erkölcsöt nem felügyelték hatósági eszközökkel. Minden apróság állami szinten való szabályozása, büntetése: ez a progresszív paradicsom. Mindezt ráadásul a szabadság nevében. Olyan ez, mint mikor Kanadában megtiltják, hogy a tanárok megöleljék a diákot, csak mert valaha volt néhány pedofil közöttük. Ha egy jobboldali kormány találna ki ilyen baromságokat, akkor már rég arról szólna a balos kórus, hogy micsoda alkalmatlan eszközökkel avatkozik be a kabinet. Baloldalról viszont jöhet a dolog. Mintha az emberi bűnt ki lehetne irtani valaha is a büntetőjog eszközeivel. Nem lehet.