A 8. század elejére létrejött egy Kárpát-medence szerte egységes kultúra – vallja Szücsi Frigyes az avar korról. A kutató szerint nincs megnyugtató magyarázat a korban kialakuló nagyobb népsűrűségre.
Interjúalanyunk Szücsi Frigyes, a Szent István Király Múzeum régész-muzeológusa és a Magyarságkutató Intézet Régészeti Kutatóközpontjának tudományos munkatársa.
*
Ön közel másfél évtizede kutatja Fejér vármegye avar kori lelőhelyeit, idén jelent meg Az avar kori Mezőföld – Temetkezési szokások, tárgyi kultúra és településtörténet a temetők tükrében című könyve. Miért most jött el az idő az összegzésre?
Utoljára 1971-ben Bóna István régészprofesszor készített összegzést a régió népvándorlás kori régészeti örökségéről. Az azóta eltelt több mint fél évszázad alatt
megsokszorozódott az ismert lelőhelyek és leletek száma.
Ez adta az indíttatást ahhoz, hogy a korszakkal foglalkozó régészként a kelet-dunántúli Mezőföld középtáj több mint 3000 feltárt avar kori sírját dolgozzam fel a doktori értekezésemben, amit sikeresen védtem meg a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen még 2019-ben.
Az avar kori Mezőföld címmel adta ki a székesfehérvári Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont a doktori értekezésemnek jelentősen átdolgozott, illetve kiegészített és sok-sok szövegközi értelmező ábrával ellátott változatát, amiből
az olvasó az általam kutatott régió leletanyagán keresztül ismerheti meg a legfrissebb régészeti eredményeket az Avar Kaganátusnak a magyar etnogenezis szempontjából is fontos világáról.
Melyek a kötet legfontosabb megállapításai, következtetései?
Az avar kori Mezőföld – akárcsak tágabban a Kelet-Dunántúl – kultúrája erős keleti, sztyeppi gyökerekkel rendelkezik, jellegzetességét a kora és közép avar korban, vagyis a 6–7. században mégis a romanizált és Meroving-germán eredetű leletek és kulturális hagyományok adják.
Nem lehet véletlen a romanizált hagyományok Csákberényben koncentrált jelenléte,
a germán időszak – 5–6. század – és a korai avar lelőhelyek topográfiai kapcsolata, valamint a római kori struktúrák – utak, kőből épült települések – avar kori térhasználatot meghatározó szerepe. Függetlenül attól, hogy minden bizonnyal voltak itt kelet-római és észak-itáliai hadifoglyok, esetleg önként betelepülő mesteremberek, azért szerintem zömében mégiscsak a helyi, továbbélő lakosságot kell e jelenségek mögött sejtenünk: azt a helyi, továbbélő lakosságot, amely biológiai értelemben a késő bronzkor óta kontinuus a genetikusok szerint, de kulturálisan és identitásában természetesen folyamatosan változott az évszázadok, évezredek alatt.
A közép avar korban – a 7. század második felében – aztán számos új temetőt nyitottak Mezőföldön, miközben a régieket is töretlenül használták.
A lélekszám ilyen mértékű gyarapodását problémás pusztán a belső népességszaporulattal magyarázni.
Egyesek szerint, ha migrációval számolunk, akkor legfeljebb belső, Kárpát-medencén belüli migráció jöhetne szóba, mert nincsenek kulturálisan markánsan elkülöníthető csoportok.
És Ön szerint?
A Kárpátok hegykoszorúja által ölelt vidéken nem ismerünk ebben az időszakban elnéptelenedő régiót, éppen ellenkezőleg, nagyjából mindenütt ekkortájt „szaporodnak” meg a temetők, ráadásul az avar településterület is terjeszkedik a Bécsi-medence, a felvidéki folyóvölgyek és a Délvidék irányába.
Szóval érdemes elgondolkodni azon, hogy
esetleg a módszertani megközelítésünkön kell majd pontosítani, és mégiscsak van ekkor a Kárpát-medencén kívülről érkező bevándorlás.
Ez összefüggésben lehet részben akár a forrásokból ismert onogur bevándorlással, amit a nagyközönség főleg László Gyula kettős honfoglalás elmélete révén ismert meg:
a híres régészprofesszor bennük vélte felfedezni az első Kárpát-medencébe érkező magyar nyelvű csoportokat.
Egyelőre csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a tudomány korántsem jutott konszenzusos, megnyugtató megoldásra abban a kérdésben, hogy mivel magyarázható a közép avar kori nagyobb népsűrűség, egyúttal a településterület megnövekedése, és lehetséges magyarázatként továbbra sem zárhatjuk ki a Kelet-Európából érkező bevándorlást.
Milyen kép rajzolódik ki az avar kori Mezőföldről? Hogy éltek akkoriban az emberek?
Nagyon érdekes jelenség, hogy a népesség közép avar kori gyarapodása és a településterület növekedése ellenére nem a kora avar korból örökölt kulturális széttagoltság jelölte ki a fejlődés útját, hanem a 8. század elejére, vagyis
az úgynevezett késő avar kor első évtizedeire létrejött egy mindennapi használati eszközeiben, edényművességében, viseletében és temetkezési szokásaiban Kárpát-medence szerte egységes kultúra.
Ez komoly teljesítménynek számít?
Igen,
ez alapvetően egy sikertörténet,
függetlenül attól, hogy a frankok külső támadása által katalizált belső feszültségek miatt az Avar Kaganátus a 8. század végére, 9. század elejére végül elveszítette szuverenitását, majd valamikor a 9. század második negyedében vazallus államként is megszűnt létezni.
A politikai formáció megszűnt ugyan, de a Kárpát-medencét minden korábbi korszaknál sűrűbben benépesítő és kulturálisan is egységessé lett késő avar népesség, ha kedvezőtlenebb körülmények között is, de élte tovább életét, mígnem
néhány évtized múlva megérkezett Árpád – vagy inkább Álmos? – népe…
Ezt is ajánljuk a témában
„A Kárpát-medence kiürülése mellett nem szól semmilyen valódi bizonyíték. Sőt, sokkal több bizonyíték kezd felsorakozni amellett, hogy nem csak az emberi populáció maradt fenn, hanem az életmód, illetve kulturális jellegek is” – mondja Szenthe Gergely lapunknak. A régésszel az avar kor és a honfoglalás időszakának rejtélyeiről és új kutatási eredményekről beszélgettünk.
Hogyan illeszkednek az Ön eredményei az elmúlt évek robbanásszerű avar kori „fejleményeihez” a Kárpát-medencében?
Kutatásaik alapján az enyémhez hasonló véleményt fogalmaztak meg a késő avar népesség továbbéléséről Szenthe Gergely és Szőke Béla Miklós régészek is.
A könyvemben
bizonyítom, hogy az avar-frank háborúk után a Karoling Frank birodalom közvetlen fennhatósága a Kelet-Dunántúlra, benne a mezőföldi középtáj szélén elhelyezkedő későbbi, Árpád-kori hatalmi központ, Fehérvár területére nem terjedt ki.
Nem, hogy Székesfehérvárról, de az egész Mezőföldről egyetlen keleti frank típusú lelet vagy emlék sem került elő, miközben az avar kori temetők egy részét a 9. század első harmadáig bizonyosan, de talán a 9. század közepéig vagy második harmadáig is használták.
A késő avar kori népességnek a régióban élő leszármazottjai ugyan valószínűleg laza frank függésben élhettek, de mindennapjaikat a saját uraik szervezhették, mígnem a magyarok érkezése a 9. század utolsó harmadától át nem rajzolta a politikai, majd idővel a kulturális viszonyokat is a Kárpát-medencében.
Ezt is ajánljuk a témában
A honfoglalás statikus képe megdőlt, a magyarság kulturális fennmaradását pedig a helyiekkel való keveredés tette lehetővé, szemben a hunok és avarok elkülönülésével. Páratlan eredmények!
Az A/4 méretű, keménykötéses, 330 oldalas, 107 képpel illusztrált kötet 6.400 Ft-ért vásárolható meg a Szent István Király Múzeum Koronázó Bazilika Nemzeti Emlékhely Látogatóközpontjában (Székesfehérvár, Várkörút 32.) vagy megrendelhető postán az [email protected] címre írva.
Ezt is ajánljuk a témában
Miként és meddig éltek saját hagyományaik szerint az avarok a magyar honfoglalás idejére? Egy hortobágyi temető feltárásával bepillantást nyerünk a késő avar kori előkelők, az elit társadalmi és kulturális rendszerébe. Szenthe Gergely régésszel beszélgettünk.
Nyitókép: Ábra a stuttgarti zsoltároskönyvből (9. század), frank páncélos lovasok harcban az avarokkal.
A 10. századi hadjáratok csúcspontján a magyarok képesek voltak adófizetésre bírni a német királyt, Sankt Gallen kapcsán pedig semmi sem az, aminek látszik – erről egy zseniális szerzetes tehet.
Szenzációs kiállítás mutatja be a Nemzeti Múzeumban, hogy Attila alakja milyen helyet foglal el a történelemben, miért vált ilyen jelentőségű alakká, és egyes korszakokban milyen célt szolgált.
A szegedi építkezéssel a magyar régészet előtt is grandiózus lehetőségek nyíltak. A speciális körülmények miatt kiváló kép alkotható arról, milyen településeken éltek a nevezetes avarok.
A szlávok vándorlása az utolsó demográfiai esemény volt, amely alapvetően rajzolta át Európa képét. Sikerük nem a hódításban, hanem egy pragmatikus, alulról szerveződő életformában rejlett.
Az érdekfeszítő, inspiráló vitával tarkított beszélgetés során az archeogenetika szerepe, a magyar identitás fogalma, és a kettős honfoglalás elmélete is szóba került.
A budapesti Fidesz új frakcióvezetője elárulta, milyen javaslatokkal készülnek.
A jobboldali politikus alaposan felborzolta a kedélyeket Franciaország lehetséges jövőbeli szerepvállalása kapcsán.
A jelentősebb státusszal bíró tagok már több területen felvették a kapcsolatot az új kormány illetékes minisztereivel, az egészségügy területén pedig az érdemi érdekegyeztetés el is indult.
