Sikertörténetről beszélhetünk a Kárpát-medencében a magyarok bejövetele előtt – régész a Mandinernek

Interjúalanyunk Szücsi Frigyes, a Szent István Király Múzeum régész-muzeológusa és a Magyarságkutató Intézet Régészeti Kutatóközpontjának tudományos munkatársa.

*

Ön közel másfél évtizede kutatja Fejér vármegye avar kori lelőhelyeit, idén jelent meg Az avar kori Mezőföld – Temetkezési szokások, tárgyi kultúra és településtörténet a temetők tükrében című könyve. Miért most jött el az idő az összegzésre? 

Utoljára 1971-ben Bóna István régészprofesszor készített összegzést a régió népvándorlás kori régészeti örökségéről. Az azóta eltelt több mint fél évszázad alatt 

Ez adta az indíttatást ahhoz, hogy a korszakkal foglalkozó régészként a kelet-dunántúli Mezőföld középtáj több mint 3000 feltárt avar kori sírját dolgozzam fel a doktori értekezésemben, amit sikeresen védtem meg a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen még 2019-ben. 

Az avar kori Mezőföld címmel adta ki a székesfehérvári Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont a doktori értekezésemnek jelentősen átdolgozott, illetve kiegészített és sok-sok szövegközi értelmező ábrával ellátott változatát, amiből 

Melyek a kötet legfontosabb megállapításai, következtetései?

Az avar kori Mezőföld – akárcsak tágabban a Kelet-Dunántúl – kultúrája erős keleti, sztyeppi gyökerekkel rendelkezik, jellegzetességét a kora és közép avar korban, vagyis a 6–7. században mégis a romanizált és Meroving-germán eredetű leletek és kulturális hagyományok adják. 

a germán időszak – 5–6. század – és a korai avar lelőhelyek topográfiai kapcsolata, valamint a római kori struktúrák – utak, kőből épült települések – avar kori térhasználatot meghatározó szerepe. Függetlenül attól, hogy minden bizonnyal voltak itt kelet-római és észak-itáliai hadifoglyok, esetleg önként betelepülő mesteremberek, azért szerintem zömében mégiscsak a helyi, továbbélő lakosságot kell e jelenségek mögött sejtenünk: azt a helyi, továbbélő lakosságot, amely biológiai értelemben a késő bronzkor óta kontinuus a genetikusok szerint, de kulturálisan és identitásában természetesen folyamatosan változott az évszázadok, évezredek alatt.

A közép avar korban – a 7. század második felében – aztán számos új temetőt nyitottak Mezőföldön, miközben a régieket is töretlenül használták. 

Egyesek szerint, ha migrációval számolunk, akkor legfeljebb belső, Kárpát-medencén belüli migráció jöhetne szóba, mert nincsenek kulturálisan markánsan elkülöníthető csoportok. 

És Ön szerint?

A Kárpátok hegykoszorúja által ölelt vidéken nem ismerünk ebben az időszakban elnéptelenedő régiót, éppen ellenkezőleg, nagyjából mindenütt ekkortájt „szaporodnak” meg a temetők, ráadásul az avar településterület is terjeszkedik a Bécsi-medence, a felvidéki folyóvölgyek és a Délvidék irányába. 

Szóval érdemes elgondolkodni azon, hogy

Ez összefüggésben lehet részben akár a forrásokból ismert onogur bevándorlással, amit a nagyközönség főleg László Gyula kettős honfoglalás elmélete révén ismert meg: 

Egyelőre csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a tudomány korántsem jutott konszenzusos, megnyugtató megoldásra abban a kérdésben, hogy mivel magyarázható a közép avar kori nagyobb népsűrűség, egyúttal a településterület megnövekedése, és lehetséges magyarázatként továbbra sem zárhatjuk ki a Kelet-Európából érkező bevándorlást.

Milyen kép rajzolódik ki az avar kori Mezőföldről? Hogy éltek akkoriban az emberek?

Nagyon érdekes jelenség, hogy a népesség közép avar kori gyarapodása és a településterület növekedése ellenére nem a kora avar korból örökölt kulturális széttagoltság jelölte ki a fejlődés útját, hanem a 8. század elejére, vagyis 

Ez komoly teljesítménynek számít?

Igen, 

 függetlenül attól, hogy a frankok külső támadása által katalizált belső feszültségek miatt az Avar Kaganátus a 8. század végére, 9. század elejére végül elveszítette szuverenitását, majd valamikor a 9. század második negyedében vazallus államként is megszűnt létezni. 

A politikai formáció megszűnt ugyan, de a Kárpát-medencét minden korábbi korszaknál sűrűbben benépesítő és kulturálisan is egységessé lett késő avar népesség, ha kedvezőtlenebb körülmények között is, de élte tovább életét, mígnem 

Hogyan illeszkednek az Ön eredményei az elmúlt évek robbanásszerű avar kori „fejleményeihez” a Kárpát-medencében?

Kutatásaik alapján az enyémhez hasonló véleményt fogalmaztak meg a késő avar népesség továbbéléséről Szenthe Gergely és Szőke Béla Miklós régészek is.

A könyvemben 

 Nem, hogy Székesfehérvárról, de az egész Mezőföldről egyetlen keleti frank típusú lelet vagy emlék sem került elő, miközben az avar kori temetők egy részét a 9. század első harmadáig bizonyosan, de talán a 9. század közepéig vagy második harmadáig is használták. 

A késő avar kori népességnek a régióban élő leszármazottjai ugyan valószínűleg laza frank függésben élhettek, de mindennapjaikat a saját uraik szervezhették, mígnem a magyarok érkezése a 9. század utolsó harmadától át nem rajzolta a politikai, majd idővel a kulturális viszonyokat is a Kárpát-medencében. 

Nyitókép: Ábra a stuttgarti zsoltároskönyvből (9. század), frank páncélos lovasok harcban az avarokkal.