Templom állt egykor a dombon, ahová István király és fia jártak csónakkal imádkozni – úgy tűnik, nemcsak a legenda szerint, hanem valójában!
Interjúalanyunk Szücsi Frigyes régész, történész, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum munkatársa.
*
Szenzációs tudományos eredményeket közölt idén február közepén a Szent István Király Múzeum a nyilvánossággal, miszerint igaz lehet az évezredes bodajki néphagyomány Szent István királyról. Tegyük tisztába, milyen néphagyományról van szó?
A móri kapucinusok háztörténete szerint első elöljárójuk, Wilibald atya a 17. század végén helybeli parasztoktól értesült arról, hogy Szent István király kápolnát alapított Szűz Mária tiszteletére Bodajkon, egy gyógyító erejű forrás közelében, és e hely iránt különös tisztelettel viseltetett.
Gelencsér József és a nemrégiben Teremtőjéhez távozott Lukács László néprajzkutató által Bodajkon kívül Mohán és Székesfehérvár-Felsővárosban
a 20. században rögzített néphagyomány szerint István király a fiával, Imre herceggel csónakon járt ki imádkozni a kápolnához.
Erre az eddig bő háromszáz évre visszamenően igazolható néphagyományra építve tartják Bodajkot a legrégibb magyar búcsújáróhelynek.
Az általunk közzétett eredmények – közvetve ugyan, de igen nagy bizonyossággal – igazolják a hagyomány központi elemét,
mégpedig azt, hogy
Szent István király korában már valóban állnia kellett egy korai templomnak a bodajki Kálvária-dombon,
amely körül már ekkor keresztény módon temetkeztek, az ásatásunk bizonysága alapján. Ebből természetesen az is következik, hogy ezeréves néphagyományról beszélünk.
Mit találtak pontosan?
2022 novemberében kaptunk két lakossági bejelentést, miszerint embercsontok hevernek egy közmű-árok szélén a bodajki Kálvária-dombon. Azonnal kiszálltunk a helyszínre, és valóban azt tapasztaltuk, hogy egy földkábel ásása során több ember maradványai kerültek elő, amiket a munkások az árok szélén raktak kupacokba. Az emberi maradványokat kegyeleti okokból összeszedtük, majd a beruházóval és a kivitelezővel egyeztetve már másnap mentő feltárásba kezdtünk.
A mentő feltárás célja elsősorban az árok-ásással megbolygatott sírok feltárása, ezáltal értelmezése volt, hogy megállapíthassuk kik, mikor és miért pont ide temették el ezeket az embereket.
Viszonylag hamar összeállt a kép.
Rátaláltuk anatómiai rendben fekvő, nyugat–keleti irányba tájolt – arccal kelet felé néző – egyének csontvázára is. A sűrűn egymás mellett és egymáson elhelyezkedő nyugat–keleti tájolással és mellékletek nélkül eltemetett egyénekből egyértelműen egy templom körüli temetőre gondolhatunk. Az avatatlan szemlélőket, illetve laikus kommentelőket, akik tömegsírként próbálják a közzétett képeken látottakat értelmezni, megtéveszti, hogy az egykori temetések során óhatatlanul megbolygatták a korábbi sírokat, mert a templom körüli, kerítéssel övezett szent tér, a cinterem előbb-utóbb rendszerint szűknek bizonyult. Pont ebből következtetünk arra, hogy
a kálvária-dombi templom körüli temetőt is több nemzedéknyi időn, akár évszázadokon át használták.
Honnan jött az ötlet, hogy alaposabban megvizsgálják a leleteket?
Tavaly év végén lehetőségünk nyílt néhány radiokarbon vizsgálat megrendelésére munkáltatóm, a Szent István Király Múzeum finanszírozásával. Beválogattam a minták közé egyet a bodajki csontvázak közül. Csak annyiban voltunk biztosak, hogy templom körüli temetővel van dolgunk, tehát minden bizonnyal középkori. Mivel semmilyen más fogódzkodónk sem volt a keltezésben, ezért láttam szükségesnek a radiokarbon kormeghatározást. No meg persze
már ekkor elmerengtem rajta, hogy igaz lehet-e a bodajki hagyomány a Szent István-i kápolnáról,
templomról, és nem lehetséges-e, hogy pont annak a cintermébe, temetőjébe nyúltunk bele.
Talált, süllyedt.
No persze ilyen „erős”, azaz Szent István korabeli eredményben álmomban sem reménykedtem.
Milyen módszereket használtak, milyen adatokat kaptak?
A debreceni Isotoptech Zrt.-nél került sor az egyik csontváz ujjpercéből vett minta radiokarbon kormeghatározására.
Az eredmény 95,4%-os valószínűséggel körvonalazta a 994 és 1028 közötti éveket.
Milyen következtetést vonhatunk le az adatokból?
Egyértelmű, hogy a vizsgált egyén a fenti az időszakban hunyt el, vagyis ekkor temették el a temetőben, ami viszont egyértelműen a templom körüli temetők jellegzetességét mutatja, függetlenül attól, hogy az erózió által lepusztított dombtetőn – ahol 1736 óta a Golgota három kőkeresztje és kőkerítése áll – ¬a templom nyomait még nem találtuk meg.
Templom körüli temető elképzelhetetlen templom nélkül,
így az adatok közvetve ugyan, de logikai úton egész bizonyosan igazolják az Szent István kori templom létezését, tehát a néphagyomány lényegi elemének valóságát.
Mennyire ritka esetről beszélhetünk? Gondolom, nem gyakori, hogy egy néphagyomány „életre kel”?
Ritka, amikor szerencsés módon, tudományos bizonyítással sikerül egy néphagyomány „valóságmagvát” igazolni. A bodajki eset azért is lenyűgöző, mert most már tudományos, sőt, mi több,
természettudományos adatok is felsorakoztathatóak az eddig kizárólag hagyományokra támaszkodó, „legősibb magyar búcsújáróhely” állítás mellett.
Tudományos szempontból igen nagy valószínűséggel igazoltuk a kegyhely évezredes gyökereit, ami valóban felfogható úgy, hogy életre keltettük az egyre anyagiasabb, rohanó világunkban sajnos megkopott hagyományt. Ha ez így van, annak én kifejezetten örülök. Nem is mint szakember vagy kutató, hanem mint az őseinket tisztelő keresztény ember.
Milyen tudományos vizsgálatok várhatóak még a jövőben?
A temetőrészlet feldolgozásának kezdeti stádiumában vagyunk: jelentősége miatt gondoltuk úgy, hogy már most nyilvánosságra kell hozni a Szent István király korát körvonalazó radiokarbon eredményt. Még nem tudjuk megmondani, mikor zárul le a tudományos feldolgozás. Nem kezdődött meg ugyanis az embertani anyag feldolgozása, antropológus általi meghatározása, ami elengedhetetlen a továbblépéshez.
Az antropológiai feldolgozással párhuzamosan, vagy azt követően célszerű lenne még néhány csontváz radiokarbon keltezését elvégeztetni. Egyrészt azért, hogy a közzétett eredménnyel kapcsolatban minden kételyt eloszlathassunk, másrészt azért, hogy
lássuk, meddig használták még bizonyosan a kálvária-dombi temetkezési helyet,
addig ugyanis bizonyosan ott állhatott a legendás Szent István-i templom.
További érdekes képek:
Nyitókép: Szent István Király Múzeum
Neparáczki Endre genetikus szerint a tudományos kérdés sosem az volt, hogy az európai hunok és a honfoglaló magyarok között van-e közvetlen genetikai kontinuitás, hanem az, hogy van-e a két etnikumnak közös őse.
Berend Nóra, a cambridge-i egyetem kutatója szakmailag nehezen védhető kijelentéseket tett Szent Istvánról és a magyar történelemről. Történésszel eredtünk a megfejtések nyomába.
Februárban indul a Hagyományok Háza élőszavas mesemondásról szóló tanfolyama, melyre még várják a jelentkezőket. Agócs Gergelyt, az egyik alapítót és a tanfolyam vezetőjét kérdeztük.
A kormányfő Vidi-legendákkal ünnepelte egykori mesterének kerek születésnapját.
A december 26-ai ünneplés,- mint a legtöbb modern karácsonyi hagyomány – angolszász gyökerekkel rendelkezik.
Példával is illusztrálták a TISZA-vezér tévedését.
A belga hatóságok két olasz szocialista EP-képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérték.
Eddig hét pénzintézet jelezte, hogy inflációkövető díjemelést hajt végre.
