A csillaghullás éve: Keatontól Kassain át Cardinaléig már csak fentről figyelnek minket a legnagyobbak

Mindenszentek és halottak napja környékén nemcsak az elhunyt szeretteinkre emlékezünk vissza, hanem felmerülhet bennünk, hogy az elmúlt időszakban kik voltak azok az ismert személyek, netán példaképek, karakterek, akik eltávoztak ebből a földi világból.

Szinte hihetetlen, hogy már csak pár hét, és véget ér a 2025-ös esztendő, ami igencsak felemásnak bizonyul. Voltak benne felemelő pillanatok, – főleg az elmúlt időszakban –, de nem kevés kihívással is szembe kellett néznie az emberiségnek. Talán utóbbi közzé sorolható, hogy olyan emberektől is búcsút kellett vegyünk, 

Komoly űrt hagyott például maga után Diane Keaton színésznő, akit sokan Annie Hallként ismerhettek meg a ’70-es években, de emlékezeteset alakított a Keresztapa-filmekben is.

Bár nagyon más kávéház, de 87 éves korában elment az 1960-as és ’70-es évek szexikonja, a szicíliai olasz származású Claudia Cardinale is, akit bár sosem vonzott Hollywood, mégis meg tudta csillogtatni tehetségét a tengerentúlon is.

Ugyancsak szeptemberben pihent meg 89 éves korában Robert Redford Oscar-díjas amerikai színész, filmrendező és filmproducer is, akit pályája során láthattunk romantikus hősszerelmesként, dörzsölt nyomozóként vagy ármánykodó gonoszként is. 

De szeptember elején itt hagyott bennünket 91 éves korában Giorgio Armani divattervező is, akinek neve és brandje egyet jelent a tiszta, ám energikus eleganciával. 

 Utolsó kérésének eleget téve ugyanakkor végső útjára csak kevesek kísérhették el, temetése zárt körben történt.

Július 22-e a rockzene kedvelőinek naptárában vált feketévé, hiszen 76 éves korában elhunyt az ikonikus Black Sabbath frontembere, a heavy metal úttörője, Ozzy Osbourne. Olyan örökzöldeket hagyott örökül, mint a Paranoid, az Iron Man vagy a War Pigs. Ozzy szólóban is maradandót alkotott, és a 2000-es évek elején még azok szívébe is belopta magát kicsit őrült családjával, akik előtte kevésbé ismerték a művészetét.

Végül, de nem utolsó sorban nem szabad kihagyni ebből a szomorú felsorolásból a filmipar legendás alakját David Lynchet, aki 78 éves korában hunyt el, olyan remekműveket hagyva maga után, mint a Dűne vagy a Twin Peaks. 

Azonban a magyarokról se feledkezzünk meg. A napokban távozott Kassai Ilona Kossuth-díjas színművésznő és Komjáthy György zenei szerkesztő, aki még túl a 90-en is lelkesen készült a Magyar Rádió kerek születésnapjára, azonban sajnos már nem érhette meg.

Ki méltó a nagy karakterek nyomába lépni?

Terjedelmes tehát a neves halottak listája, és csupa olyan név lelhető fenn rajta, akik olyasmit tettek le az asztalra életük során, mint senki más korábban. Csak csatlakozni tudok Varga Mátyás kollégámhoz, aki Diane Keaton búcsúztatásakor tette fel a kérdést, hogy e nagy nevek helyére egyáltalán ki képes lépni.

Hiszen jelenleg a zeneiparban is annak vagyunk szemtanúi – néhány üdítő kivételtől eltekintve –, hogy a feldolgozások feldolgozásait játszák a rádiók. De jogos kérdés az is, hogy mi lesz Hollywood nimbuszával, milyen jövő vár a mozikra a streaming világában. Az is sokakat érdekelhet, hogy kik fognak a következő években, évtizedekben a kifutókon olyan kollekciókat felvonultatni, amik nem azért maradnak meg az emlékezetünkben, mert annyira szürreálisak, hanem mert megvan bennük az a varázs, hogy úgy emelnek ki a tömegből, hogy még inkább kidomborítják az egyéniségünket. 

Vajon átmeneti ez a fajta üresség, amit most sokan sok területen érezhetnek a filmes világtól a zenén át egészen a divat világáig?

Remélem, ezek a kérdések nem maradnak sokáig válasz nélkül. S addig, amíg nincsenek új kedvencek, igyekezzünk minél többet inspirálódni a nagy öregek filmjeiből és hagyatékából. Hiszen nincs innováció a tradíció tisztelete és ismerete nélkül!

Nyitókép: Antonin THUILLIER / AFP