Gyász: meghalt az elegancia milánói nagykövete

Giorgio Armani 1934-ben született Észak-Olaszországban, Piacenzában. Középosztálybeli családban nevelkedett két testvérével; édesanyja háztartásbeli, apja egy szállítmányozási cég könyvelője volt. Gyerekként élte át a második világháborút, s az időszakhoz egy majdnem végzetes esemény kapcsolódott: kilencéves volt, amikor a barátaival lőport találtak és felgyújtották, ekkor olyan súlyosan megsérült, hogy majdnem elvesztette a látását. A háború után az apja rövid időre börtönbe került a Mussolini-rezsimhez fűződő szoros viszonya miatt, majd a család Milánóba költözött. 

Kezdetben úgy tűnt, hogy Giorgio az orvosi hivatást választja, mivel nagy hatást gyakoroltak rá A. J. Cronin vidéki orvosokról szóló regényei. Az anatómia érdekelte a leginkább, ám saját bevallása szerint két év tanulás után rájött, hiányzik belőle a fókusz egy ilyen nagy erőfeszítést igénylő területhez. 1955-ben besorozták a hadseregbe, két évig teljesített szolgálatot. A divat már akkoriban is az élete része volt – mint azt önéletrajzi könyvében felidézte, egy „minden alkalomra való kis ruhásszekrénnyel” és egy teniszütővel indult el, amit a tisztek hazaküldettek vele. 

A divattal testközelből egy milánói részmunkaidős állás betöltése idején találkozott: a milánói La Rinascente üzletházban dolgozott kirakatrendezőként. 1965-ben az olasz textilmágnás, Nino Cerruti cégéhez került, ahol divattervezéssel foglalkozott, s negyvenéves is elmúlt, amikor végül a saját lábára állt partnere, Sergio Galeotti győzködésére. Céget alapítottak, és a cél megvalósításához első lépésként tízezer dollárért eladták a Volkswagenüket. Galeotti vitte a pénzügyeket, Armani pedig a kreatív feladatokat. Először egy férfiaknak készült öltönykollekcióval rukkoltak elő. Az áttörést a hetvenes évek végén hozta meg a bélés nélküli sportdzseki, amely a kényelem és a stílus kombinálásával úttörőnek számított. Egy egyszerű pólóval párosítva – amelyet Armani a divatábécé alfájának és ómegájának tartott – ez az outfit gyorsan elterjedt a tengerentúlon is. A nyolcvanas években pedig megérkezett a „power ­suit”, amely a nők öltözködését forradalmasította; vállvédőivel és elegáns szabásával az üzlet­asszonyok új generációjának egyenruhájává vált. „Én voltam az első, aki egy kicsit lágyított a férfiak megjelenésén, és keményített a nőkén” – hangoztatta. Aztán rájött, hogy potenciálisan széles közönséget tud megszólítani, ha egy könnyen hozzáférhető, a fiatalabbakat célzó termékportfólióval is előáll – akkoriban ez a farmert jelentette. „A farmer a divat demokráciája” – fogalmazta meg a szállóigévé lett tételmondatot. 

Armani a nyolcvanas években a sztárok kedvencévé vált, kollekcióival sokakat megszólított azok közül, akiknek elegük volt a harsány, giccses divatból, és az egyszerűbb, szofisztikáltabb megjelenés iránt áhítoztak a vörös szőnyegen. Napjainkban is sokan viselik, s nem csak a művészvilágban; például Giorgia Meloni is előszeretettel hord Armanit. Az olasz miniszterelnök állítólag maga ment be egy Armani üzletbe és vásárolt magának három kosztümöt a beiktatására. Egy alkalommal a tervező azt mondta: a Meloni-kormány politikájával kapcsolatban nem annyira tájékozott, de a miniszterelnököt néha kicsinek és törékenynek látja Európában, „annyi szoborszerű és elegáns úriember között ott van a kis kabátjában, de gyönyörű arca van”. Emlékezetes megnyilvánulása, amikor 2017-ben a Melania Trump öltöztetése kapcsán kirobbant vitában azt mondta: miért ne öltöztetne egy gyönyörű nőt, ha az megkéri rá? 

 – fogalmazta meg hitvallását. 

A márka nemcsak ruhákat, hanem cipőket, táskákat és parfümöket is árul, s a termékpaletta az évek során egyre szélesebb lett; Armani saját étterem- és szállodaláncot is alapított. A tervező híres volt arról, hogy személyesen felügyelte a kollekciói valamennyi részletét és vállalkozása minden területét, kezdve a reklámkampányoktól a kifutóra lépő modellek hajáig. Az augusztus végén megjelent utolsó, a Financial Timesnak adott interjújában úgy vallott erről, hogy „a legnagyobb gyengeségem az, hogy mindent én irányítok”. „Az eredeti célom az volt, hogy öltöztessem az embereket, de más területekre is áttértem, mert egyedi élményt akartam nyújtani az Armani világába belépőknek. Valójában egy olyan életmódot teremtettem meg, amilyet a természetes kifinomultság világaként definiálnék, amiben semmi nem túlzás, de minden egyensúlyt talál” – mondta. 

Armani egy ideje betegséggel küzdött, júniusban pályafutása során először fordult elő, hogy ki kellett hagynia a milánói férfidivathéten tartott bemutatóját. Békésen, családi körben hunyt el. Egy biztos: a világ sokáig emlékezni fog az össze­téveszthetetlenül kék szemű, napbarnított bőrű, ősz hajú, rendszeresen farmernadrágban és fekete pólóban megjelenő olasz tervezőre, aki megértette a széles közönséggel, mit jelent kifinomultan öltözködni, és miért fontosabb a stílus, mint a divat.

Nyitókép: Giorgio Armani 2016-ban Milánóban
Fotó: Shutterstock