Venezuela az USA »hátsó udvara«, az amerikai jelenlét és beavatkozás évszázados hagyományával. A földrajzi közelséget erős kulturális kötelékek vonják szorosabbra, amit az ügyvivő venezuelai alelnököt kvázi tartótisztként személyesen instruáló spanyolajkú Marco Rubio is szimbolizál. A Madurót kiemelő sebészeti művelet egy olyan alapos politikai stratégia első epizódja volt, amelynek legfontosabb eleme a kockázatkerülés. Az ország kézivezérlése az ancien régime elemeinek közbeiktatásával sokkal praktikusabbnak tűnik, mint a demokráciaexporttal együtt járó káosz. A siker persze így sem garantált: a nyers birodalmi erő fitogtatása ellenállást szülhet, és Latin-Amerikában épp a hasonló akciók miatt vörös a nacionalizmus zászlaja.
Gazdasági kétségek is vannak; az Exxon CEO-ja beszólt Trumpnak, hogy miután már kétszer kisemmizték Venezuelában, most garanciákat kér, mielőtt egy centet is befektetne. Alacsony olajárak mellett amúgy sem fűlik a nagy cégek foga az olajszektor talpra állításához szükséges megaberuházásokhoz. Odahaza zúgolódnak az amerikai palaolaj-termelők is, akiknek az üzleti modelljét veszélyezteti a még lejjebb süllyedő világpiaci ár. A MAGA mozgalomnak pedig ügyelnie kell, hogy a külpolitikai diadalok mellett a hazai megélhetési problémák – amelyekkel Trump választást nyert – a félidei választásokon ne égjenek rá az elnökre.