Hazugságok, snitt 1. „Amíg Magyarországon demokrácia volt, addig azért mentünk az európai növekedéssel rengeteg hibával, bajjal, macerával együtt, és 2010 óta meg folyamatosan lemaradunk” – copyright Dobrev Delulu Klára, 2026. Ez itt az a hazugság, amivel az Orbán-korszak ellenzéki pártjai sírba vitték saját magukat:
a képzelt lecsúszás narratívájának szorgalmas építgetésével, a közvélemény folyamatos hiszterizálásával, a permanens forradalmi helyzet szimulálásával ciklusról ciklusra.
Lemaradunk, nagy baj van, minden mindegy, csak Orbán takarodjon. Legkésőbb 2014-ben, vagy 2018-ban, vagy 2022-ben, de akkor aztán már tényleg – hogy aztán megint „mehessünk az európai növekedéssel”.
Ezzel szemben a valóság: a 2012 és 2022 közötti évtizedben a szabad, demokratikus és kapitalista Magyarország történetének legmagasabb éves átlagos GDP-növekedése zajlott le, a 2002 és 2012 közötti évtizedben pedig a legrosszabb. A helyzet pont az ellentettje annak, mint amit Dobrev Delulu Klára maga elé deludeál: Magyarországra akkor, amikor az ő értelmezése szerinti „demokrácia volt”, köröket vert a többi visegrádi ország. Összességében is sokkal gyengébb magyar növekedési teljesítmény mellett 2009-ben történt meg az a gyalázat, hogy 6,7 százalékos magyar GDP-csökkenéssel 1,5 százalékos lengyel növekedés állt szemben, valamint 4,8-4,8 százalékos szlovák és cseh recesszió.
Soha azóta nem történt olyan, hogy a magyar és a lengyel növekedés egymástól nyolc százalékpontnyi távolságra szakadt volna.