Egyszerre múlnak ki a magyar és a kubai kommunisták, s mindketten ugyanazért: mert belehalnak az élethazugságukba.
Végjáték, snitt 1. A választási kampány utolsó hónapjára ráfordulva nitrogénért és oxigénért kapkod az ellenzékben mindenki a Tiszán és a Mi Hazánkon kívül. Így tesz a Demokratikus Koalíció is, brutális hörgések közepette. Óbudán Dobrev Klára pártelnök az Index stúdiójában interjút ad Rónai Egonnak 2026. március 12-én. És ismétli, ismétli rendületlenül a hazugságokat, amik végül megharapták.
A magyar óbaloldal vége elkezdődött, és nem kár érte egyáltalán.
Végjáték, snitt 2. Kuba elnöke, Miguel Díaz-Canel 2022. március 13-án a kubai köztévében egy kétajtós szekrényre szabott, halványzöld, zsebes dédapaingben, artikulációs bázisát csak részben uralma alatt tartva részletezi, mekkorát haraptak belé a hazugságok, melyekben a kubai kommunisták a forradalmuk, de legalábbis a Szovjetunió bukása óta élnek. S bejelenti, hogy a több hónapja tartó olajblokád és energiaválság miatt tárgyalásokba kezdtek az Egyesült Államokkal, hogy „megoldásokat keressenek dialógus révén a két nemzet közötti bilaterális nézetkülönbségekre”. A kubai kommunisták vége elkezdődött, és nem kár értük egyáltalán.
Hazugságok, snitt 1. „Amíg Magyarországon demokrácia volt, addig azért mentünk az európai növekedéssel rengeteg hibával, bajjal, macerával együtt, és 2010 óta meg folyamatosan lemaradunk” – copyright Dobrev Delulu Klára, 2026. Ez itt az a hazugság, amivel az Orbán-korszak ellenzéki pártjai sírba vitték saját magukat:
a képzelt lecsúszás narratívájának szorgalmas építgetésével, a közvélemény folyamatos hiszterizálásával, a permanens forradalmi helyzet szimulálásával ciklusról ciklusra.
Lemaradunk, nagy baj van, minden mindegy, csak Orbán takarodjon. Legkésőbb 2014-ben, vagy 2018-ban, vagy 2022-ben, de akkor aztán már tényleg – hogy aztán megint „mehessünk az európai növekedéssel”.
Ezzel szemben a valóság: a 2012 és 2022 közötti évtizedben a szabad, demokratikus és kapitalista Magyarország történetének legmagasabb éves átlagos GDP-növekedése zajlott le, a 2002 és 2012 közötti évtizedben pedig a legrosszabb. A helyzet pont az ellentettje annak, mint amit Dobrev Delulu Klára maga elé deludeál: Magyarországra akkor, amikor az ő értelmezése szerinti „demokrácia volt”, köröket vert a többi visegrádi ország. Összességében is sokkal gyengébb magyar növekedési teljesítmény mellett 2009-ben történt meg az a gyalázat, hogy 6,7 százalékos magyar GDP-csökkenéssel 1,5 százalékos lengyel növekedés állt szemben, valamint 4,8-4,8 százalékos szlovák és cseh recesszió.
Soha azóta nem történt olyan, hogy a magyar és a lengyel növekedés egymástól nyolc százalékpontnyi távolságra szakadt volna.
Nem véletlenül sorolta 2017-ben az Economist Mao Ce-tung, Mobutu Sese Seko, Pol Pot, Idi Amin és Homeini ajatollah mellett a világ 25 legnegatívabb GDP-re gyakorolt hatású vezetője közé Gyurcsány Ferencet. Ez nem elmúltnyolcévezés tizenhat év után, csupán ténymegállapítás: a valóságban Magyarország leszakadása 2010 előtt történt, 2010 óta pedig a teljesítményünk minden időszakot egybevéve jó közepes volt, bizonyos területeken (például a reálbérnövekedés, szegénységcsökkentés és energiaszegénység terén) egyenesen kiemelkedően jó – a GDP-arányos államadósság csökkenése mellett. Ennek a ténynek a szöges ellentettjét építi és habosítja, használja lázításra és forradalmi hangulat keltésére tizenhat éve az ellenzék. Amíg ki nem derült, hogy a lemaradó Magyarország hazugságának habosítására, lázításra és forradalmi hangulat keltésére más is alkalmas, nem csak ők;
az általuk hülyített választók pedig egy határozott mozdulattal ki nem hajították őket a szemétkosárba, ahol azóta feléjük sem néztek.
Ezért kapkod levegőért ma politikai értelemben Dobrev Delulu Klára, a legeurópaibb és legbaloldalibb európai baloldali.
Hazugságok, snitt 2. A Kubai Kommunista Párt a Szovjetunió bukása óta bolondítja erre egyre kevésbé vevő, a jobb élet reményében inkább dollárok után kajtató népét azzal, hogy a kommunizmus tud működni a „mások pénze” néven ismert, elapadhatatlan erőforrás nélkül is. Mikor az 1980-as évek végére megszűnt az a rendszer, amelyben a járadékvadász Kuba lényegében kiváló hidegháborús stratégiai ingatlanként értékesítette saját területét a Szovjetuniónak a kubai cukor túl- és a szovjet kőolaj alulárazásáért cserébe,
az igazság az volt, hogy vége van. A hazugság meg az, hogy nem vége van, csak „período especial”.
A venezuelai kommunisták időről időre ajándék olajjal részben pótolták a „mások pénzét”, de ez nem volt elég a belülről rothadva vegetáláson semmire. A piacgazdaságra váltott Oroszországban és az államkapitalista Kínában fel sem merült, hogy érdemben abrakoltatnák a döglött kubai lovat. Mikor a venezuelai rezsim bukásával a „mások pénzét” a kommunizmus nagyobb dicsőségére rendelkezésre bocsátó utolsó balek is eltűnt, a kubai kommunizmus végét már nem lehetett elkerülni. Ezért kapkod levegőért ma Fidel Castro büszke népe. Pontosabban a népe nem, a népe évtizedek óta tudja, mi a helyzet. Csak a rezsim.
Vége van, snitt 1. 2026. április 12-én, akárhogy is, de véget fog érni a magyar rendszerváltás, és az óbaloldal utolsó három, még de facto meg nem szűnt pártja – DK, MSZP, és a magát velük összekenő Momentum – jobblétre szenderül.
Magukkal viszik a sírba az élethazugságukat, mert a Tisza Pártnak, ha a valószínű forgatókönyv szerint kikap, sikertelen receptjük orzott licensze nem fog kelleni tovább.
Ha pedig valami kozmikus véletlen folytán mégis győzne, kirakja majd a vitrinbe kupának. Ti hazudtátok, mégis ők győznek vele.
Vége van, snitt 2. Ya viene llegando Cuba ¡libre!, a kommunizmus pedig a rezsimmel együtt sírba száll.
Nyitókép: AI-illusztráció
Negyvenhat nap alatt egymást érték a törvényjavaslatok és a látványos politikai bejelentések, ám egy kérdés egyre hangsúlyosabbá válik: vajon áll-e valódi szellemi háttér a Tisza-kormány döntései mögött? Kovács András írása.
Komjáthi Imre, Szanyi Tibor és Thürmer Gyula eltérően látják a magyar baloldal helyzetét, abban azonban egyetértenek: a korábbi politikai modell válságba került. A kérdés már nemcsak az, hogy ki vezeti a baloldalt, hanem az is, hogy mit jelent ma baloldalinak lenni.
A Mi Hazánk képviselője szerint „érthető, ha a provokációra az utca embere a szivárványos rongyok eltávolításával válaszolt”.
Gurzó Mária azt mondta, hogy soha nem tagadta és nem is fogja tagadni, hogy román nemzetiségű.
Már a hét első napján előkerült a DK; de mutatjuk, mi történt még hétfőn.
Kormányzati kommunikáció.
A pride után megrendezendő eseményen a hagyományos családi értékek mellett állnának ki.
Nem könnyítem meg a dolgukat. Már csak azért sem, mert nem minden az, aminek első ránézésre látszik.
Milák megdöntötte egyéni legjobbját.
