Brüsszel kezdhet félni? Egyre nagyobb izmokat növesztenek a patrióták

Még messze van 2029, de érdekes folyamatok zajlanak.

Az emberek repülő csészealjakat, titkos laborokat, felboncolt űrlényeket ábrázoló fotókat vártak, ezek helyett kapták a nagyrészt ismert beszámolókat és néhány homályos fényképet, videót.

Az amerikai televíziózás egyik leghíresebb felsülése Al Capone páncéltermének megnyitása volt 1986-ban. Miután teátrálisan lebontották a termet eltakaró falat, a riporter izgalomtól remegő hangon ecsetelte, hogy mi minden lehet az évtizedek óta elfalazott helyiségben. Amikor beléptek, harmincmillió amerikai élő adásban szembesült vele, hogy nincsenek kincsesládák, nincsenek pénzhegyek, nincsenek csontvázak sem, csak néhány üres üveg a padlón. Hasonló csalódás követte az ufóakták nyilvánosságra hozatalát:
hatalmas leleplezésként lengették be, de kiderült, hogy főleg addig is ismert információkat hoztak nyilvánosságra.
Az emberek repülő csészealjakat, titkos laborokat, felboncolt űrlényeket ábrázoló fotókat vártak, ezek helyett kapták a nagyrészt ismert beszámolókat és néhány homályos fényképet, videót.

Az emberiséget régóta izgalomban tartja a kérdés, hogy vajon egyedül van-e az univerzumban. Az 1940-es évek óta rendszeresen megjelennek beszámolók azonosítatlan repülő tárgyakról. A média mindig kiemelten foglalkozott az ufójelenségekkel, mert az olvasókat és a nézőket izgatták a megmagyarázhatatlan jelenségek. A racionális Európa soha nem tudta, mit kezdjen az „ufókkal” vagy éppen az ufóhívőkkel. Mindig is az Egyesült Államok volt az ufókutatók és -hívők paradicsoma, és onnan is származik a legtöbb ufókkal kapcsolatos teória és városi legenda. Azonban politikai vagy éppen tudományos szinten foglalkozni a témával tabunak számított.
Aztán kiderült, hogy bár kis szürke lényeket nem őriz az amerikai kormány titkos laborokban, nagyon is komolyan veszi az azonosítatlan anomáliás jelenségeket.
2017-ben a The New York Times beszámolt arról, hogy az amerikai honvédelmi minisztérium 2007-ben elindította a Légtér- és űrbéli fenyegetések fejlett azonosítási programját, amely a megmagyarázhatatlan légi jelenségeket vizsgálta. Ekkor kerültek nyilvánosságra a haditengerészet vadászgépei által rögzített videók, amelyen olyan objektumok bukkantak fel, amelyek a modern technológiával is lehetetlen mozgásokat végeztek. Azonban minden ilyen „leleplezés” több kérdést vetett fel, mint amennyit megválaszolt. Mert valójában senki nem tudta megmondani, mi látható ezeken a videókon.
A 2017-es „leleplezést” követően az amerikai kormányzat létrehozott egy munkacsoportot, amelynek célja az azonosítatlan anomáliás jelenségek felderítése volt. Az elmúlt évtizedben több kongresszusi meghallgatást tartottak a témában, és több észlelésről készült felvételt a főáramú média is elemzett. Ma már tulajdonképpen elfogadott tény, hogy bizonyos égi jelenségekre nincs magyarázat. S valószínűleg ez a mostani csalódás igazi oka:
a legtöbb ember nem egy újabb adathalmazt vagy egy újabb videót, hanem magyarázatot szeretne.
Sok tudós azonban kifejezetten lelkesen reagált az akták nyilvánosságra hozatalára. Avi Loeb, a Harvard Egyetem fizikusa úgy fogalmazott, hogy amennyiben nem hamis anyagokkal állunk szemben, akkor ember alkotta tárgyakról, természeti jelenségekről és nem ember alkotta tárgyakról is szó lehet. „Akárhogy legyen is, a kérdés rendkívül fontos mind a nemzetbiztonság, mind a kutatás szempontjából.” Az „ufók nem léteznek” nézőpontot tehát a legmagasabb szinteken módosították „lehet, hogy léteznek ufók” állításra, de úgy tűnik, a Csillagok háborúján és Marvel-filmeken felnőtt nemzedékek számára ez nem elég izgalmas.
(Nyitókép: KTSDesign/AFP)