Most viszont valami sokkal embertelenebb látható, ami remélhetőleg nem a kor hangulata: a természetesség és a tehetség eltorzulása, a látvány önmagáért való léteztetésének zaja – ez az, ami beleég a filmekbe.
Telt üresség. Soha nem dolgozott még ennyi filmkészítő, színész, rendező, forgatókönyvíró, mégis, üresség honol, ami értendő mindenhogy: kreativitásban, karakterekben, mondandóban egyaránt, és erősen úgy tűnik, erre van igény: 2025 húsz legnagyobb bevételű filmje között ott egy 2002-es animációs film szó szerinti újraforgatása (csak most élőszereplőkkel), néhány agyzsibbasztó „kasszarobbantó” (például A Minecraft-film és a Jurassic World: Újjászületés), és mindössze egy-két igazán új gondolat – mondjuk a Bűnösök és a Fegyverek –, valamint nagy jóindulattal Brad Pitt F1-filmje. És ott van még az előző generáció egyik hattyúdala: az utolsó Mission: Impossible.
Mennek el a nagyjaink. Egyenként, lassan, méltósággal. Csakhogy nem látni, ki jön utánuk – és ez talán a legnyugtalanítóbb. Mintha semmi nem születne a helyükre, egy-két kivételtől eltekintve. Talán csak egy átmeneti homály ez, egy pillanatnyi alkony. Talán jön majd új fény. Eddig végül mindig jött.
Nyitókép: Patrick T. FALLON / AFP