Döbbenetes film lett az új Mission: Impossible. Nem csak azért, mert látványos. Persze, az, de ez várható volt. De itt most valami más is történt: eljött a vég. Kritikánk!
Az egész filmet körbelengi valami sajátos véglegesség.
Nem a „Péntek 13 – Utolsó Fejezet”-féle bohóckodás, ami után még közel féltucat rész készül, hanem a lekerekítő, lezáró véglegesség. Minden szálat elvarrnak – visszanyúlnak a 30 éve bemutatott első részhez is –, s közben érzi a néző, hogy minden egyes – nyilván lélegzetelállító – akciójelenet egy olyan falhoz sodorja a karaktereket, amivel ha el is tudják kerülni az ütközést, ha túl is élik, már nem lesz folytatás. Több szempontból sem.
Tom Cruise – és csapata! – tövig nyomja a gázt, végletekig emeli a tétet. Mert hát az egész világ, mind a nyolcmilliárd ember sorsa a hatvankét éves vállain pihen, de az a helyzet, hogy jól áll neki.
Ethan Hunt itt is az Entitás ellen küzd, a mesterséges intelligencia ellen
– pont mint az előző részben. Az előző rész kapott hideget-meleget, hogy miért is egy gép ellen küzd Hunt, amikor sokkal nagyobb baja is van a világunknak, amire reflektálhat, ám visszanézve, s különösképp ismerve azt, hogy mivé lett az M.I. – épp ma közölte a vatikáni média, hogy a félórás XIV. Leó beszéd, ami keringett a közösségi médiában, teljes egészében M.I-s fabrikáció –, ideje belátni, hogy aktuálisabb gonoszt nem igazán találhattak volna. A következő nagy veszedelmünk a gép lesz, ha tetszik, ha nem –
de nem a Skynet-féle terminátoros, hanem a csendesebb, igazságtörlő, egymás ellen uszító, világradikalizáló fajta.
Végletekig emelik a tétet: a szó szoros értelmében a teljes emberiségért küzd Hunt – ami más köntösben akár szatírába/karikatúrába is fordulhatna, valahogy itt még a hitelesség és hihetőség határán innen van a film.
Elhisszük, ahogy a mesterséges intelligencia eltörli a digitális világ valóságait, s azok által a valóságot is átírja – legalábbis azt, ahogyan érzékeljük azt. Érezzük s értjük a nemzetek közti feszültséget is, ahogy azt is, hogy a valóság táptalajának eltűnése mennyire felborítja s ezáltal radikalizálja az átlagos hétköznapokat – csak az a gond, hogy nem látjuk.
Látjuk, ahogy az atomhatalmak egymás ellen fordulnak, de az sajnos kimarad, hogy az átlagemberrel mit történik.
Sejtjük, de valahogy elszakad az egész film attól, amit érzékeltetni akar.
És itt érünk el ahhoz a falhoz. Mivel már az egész Föld, a teljes emberi faj lett a tét, innen már nem lehet hová fokozni. Sarokba/végbe írták magukat a készítők. Nem lehet innen már fokozni a Mission: Impossible-sorozatot. De azért megnyugodhatunk, Tom Cruise nem akar nyugdíjba menni 62 évesen se, s már nagyban tervezi a Top Gun, de még a Mint a villám folytatását is.
Addig is, erősen javasolt az új Mission: Impossible – A Végső Leszámolás. Azoknak, akik érzik már, gond lesz a mesterséges intelligencia fejlődéséből, s azoknak is, akik nem érzik még. Vérbeli hollywoodi film, amely, persze, szórakoztatni akar, de közben figyelmeztet is: az emberekre kéne hagyatkozni, s nem a gépre – és
nem lenne rossz, ha néha megbíznánk egymásban.
Nyitókép: Mission: Impossible – A végső leszámolás
A ma kezdődő 21. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválnak magyar szempontból is erős a felhozatala. Itt debütál Nemes Jeles László és Deák Kristóf új mozija, és egész estés portréfilm rajzolja fel Bölöni László és Dargay Attila életét.
Vérgőzös akcióvígjáték a család, a feleség, a gyerekek és persze a nagypapa fontosságáról. Senki 2. – kritika.
Pedig az a remény költözött a szívekbe, hogy egy ilyen összetartó, egyet akaró közösség tartósan, társadalmi méretekben is megteremthető.
Kényes témát csomagolt nevetős-megható road movie-ba első játékfilmjében a francia Enya Baroux. A Jó utat, Marie inkább a családi összetartozás fontosságáról, mintsem arról beszél, van-e joga az embernek megmondani, mikor óhajtja befejezni a földi pályafutását.
A Többesélyes szerelem lehetett volna egy izgalmas, a jelen társadalmára reflektáló, okos film – sőt, az Előző életek után pontosan ezt vártuk. Ehelyett egy kliséhalmazt kapunk. Igaz, beszélgetésindítóként még így is működik.
Egy, a helyszínen talált írás szerint gázlopásban érintett bűnszövetkezetek csaptak össze.
A külgazdasági és külügyminiszter szerint a konnektivitáson és a körkörös Európa- modellen múlik minden.
A miniszterelnök köszönetet mondott Matteo Salvininek az áldozatok melletti kiállásért.
