És ha már poénok: a 2025-ös verzió legkitartóbb, legabszurdabb futóvicce az, hogy „Debil” felügyelő – az eredeti sorozat magyar szinkronjában hívták így – minden élethelyzetben kávét kap. Nemcsak az irodában, hanem autózás közben, üldözés közben, sőt tűzharc kellős közepén is. Egyre nagyobb poharakban, egyre képtelenebb szituációkban. Leírva talán nem tűnik viccesnek, de amikor Frank Drebin Jr. (Neeson) fél kézzel vezetve lő, az ablakon meg a semmiből benyújtanak egy gőzölgő papírpoharat, az a mozgókép egyik csodája. A másik csoda pedig a full proli hőkamerás jelenet;
hogy ezt egyáltalán bevállalták a jelenlegi „kultúrklímában”.
Van itt kikacsintás a régi részekre és a való világra is (techmilliárdos főgonosz: pipa), plusz egy diszkrét, de határozott döntés: O. J. Simpsont nem méltatjuk.
És ott a Mission: Impossible-paródia is: olyan pontosan és túlzón megcsinált, hogy egyszerre működik szeretetteljes tisztelgésként és teljes kifigurázásként, Neeson pedig úgy hozza a pillanatot és az egész filmet is, hogy közben se a faarc, se a kávéscsésze nem remeg meg. Magyarán: ahogy azt kell.
A tempó feszes, a vágás gyors – a másfél óra úgy szalad el, mint a rabló az elején. Nem minden poén ül, de itt nem is az a cél, hogy mindegyik ülve maradjon.
Ez a film nem akar többnek látszani, mint ami: másfél óra tömény, jól megírt, vállaltan idióta hülyeség, ami bátran nyúl a múltba, de nem ragad bele, értően és szívvel folytatja azt.
És ez most nagyon kell. Idén szinte egyedüliként képviseli a vígjáték műfaját úgy, hogy valóban értékelhető marad.
Visszatérve a PowerPoint-bemutató tizenötödik diájára és a három dollárjelre, nem tudom, volt-e értelme elkészíteni ezt a filmet. De azt tudom: ez a másfél óra a lehető legjobb módon pazarolta az időmet. Újratöltötték a Csupasz pisztolyt, és igen: ha tetszett a régi, az új még mindig nagyon jól néz ki.
Csupasz pisztoly – amerikai vígjáték, 2025. Augusztus 7-étől országszerte a mozikban. Forgalmazza a UIP-Duna Film.
Nyitókép: Csupasz pisztoly (UIP-Duna Film)