A nürnbergi per nyolcvanadik évfordulójára időzített dráma tökéletesen illusztrálja, hogy egy alapvetően közepes mozit hogyan képes két zseniális színész polcokkal magasabbra helyezni.
A film elején a börtönben egy orvos megjegyzést tesz Hermann Göring testsúlyára, mire ő kedélyesen azt feleli, neki van a legjobb fizikuma egész Németországban, elég csak megkérdezni a feleségét. Nem egy eget rengető poén, de Russell Crowe olyan derűsen adja elő, hogy fellélegeztem. Eleinte ugyanis fáztam a Nürnbergtől, hiszen milliónyi második világháborús alkotás után
mégis mi újat lehet még mondani erről az időszakról?
Általában azt tapasztalom, hogy semmit. Májusban került a mozikba például a Goebbels – A manipuláció művészete című német dráma, amely a náci propagandaminiszter személyét mutatta be, de olyan szájbarágósan, hogy az önmagában propagandának hatott. Amikor interjúztam a rendezővel, meg is kérdeztem, hogy azért nem próbálta-e pszichológiailag közelebb hozni, nem átérezhetővé, de azért intellektuálisan megérthetővé tenni a karaktert, mert aggódott, hogy a jelenlegi polarizált világban sokak számára félremehet az üzenet? A felvetést arra hivatkozva utasította vissza, hogy ő bemutatta Göring emberi gyengeségeit is, de valójában csak a szánalomkeltésre törekedett egy-egy momentummal. Még nagyobb problémának éreztem, hogy a film olyannyira száraz volt, mint a tűző napon aszalódott kutyagumira emlékeztető teljes kiőrlésű kenyér.
Ezt is ajánljuk a témában
Hogy mi járhatott egy olyan ember fejében, aki a hatalmát népek és rasszok teljes kiirtására használta? A Goebbels, a manipuláció művészete választ ad a kérdésre, bár a miértek így sem egyértelműek.
Az előzetes alapján hasonlóan unalmas történelemórát vártam a Nürnbergtől is, ami aztán egészen kellemes meglepetést okozott – igaz, ez nem feltétlenül James Vanderbilt rendező érdeme. Aki egyébként forgatókönyvíróként egy nevetségesen sokoldalú figura, mások mellett az ő nevéhez fűződik A csodálatos pókember 1-2., a Zodiákus, Az elnök végveszélyben, a Gyagyás gyilkosságok 1-2. vagy a Sikoly 5-6. Azaz lényegében nincs olyan műfaj, amelyben ne próbálta volna ki magát, a hullámzó színvonala pedig a gyászkoporsótól az egészen zseniálisig terjed. Rendezőként eddig csak egy dokumentarista drámát készített, a George W. Bush katonai szolgálatát körüljáró riportműsorról szóló az Igazság – A CBS-botrányt, és miként az sem,
úgy a Nürnberg sem brillírozik a filmes eszközökben, amikor a valós eseményeket akarja átadni.
Olyan didaktikusan mondja fel a leckét, hogy azok is megértsék, akik kimaradtak az állami oktatásból, vagy egy olyan távoli kontinens lakói, ahol egészen eltérőek a második világháború fajsúlyos elemei, mint Európában vagy Észak-Amerikában. A látványvilágban sem élik ki a kreativitásukat az alkotók, a Budapesten forgatott film nem ronda, pont úgy van felvéve és fényelve, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva, egy operatőri képzésen egy hármas felét meg is érdemelne, de enyhén szólva sem emlékezetesek a képek.
A színészek azonban megmentik a Nürnberget a középszerűségtől. A Harmadik Birodalom második emberét játszó Russell Crowe egyszerűen letaglózó: az egyik pillanatban már csak a drabális fizikumával is olyan fenyegető, hogy nem szívesen töltenénk vele egyetlen percet sem összezárva a cellájában, a következő momentumban viszont annyira megnyerő és szellemes, hogy egy jó pofa sört is meginnánk vele. Miközben szó sincs arról, hogy Crowe megpróbálná szimpatikussá tenni a háborús bűnöst, ez a fajta sziporkázó ábrázolás inkább azt fejezi ki, hogy egyrészt egy végtelenül narcisztikus figuráról van szó, akiben fel sem merül, hogy nem a saját igaza diadalmaskodik majd, másrészt nem karrierpolitikus volt,
hanem vakon és a végletekig hitt a náci eszmékben.
És remekül bemutatja a film azt is, milyen manipulációs képességekkel bírnak az ehhez hasonló személyiségzavaros alakok; a Göring pszichiáterét játszó Rami Malek ázottkutya-szemeiben gyakran érezni, hogy csak komoly küzdelmek árán képes kivonni magát páciense hatás alól – a két színész összjátéka egészen elképesztő. Valószínűleg a Nürnberg jóval lehengerlőbb lenne, ha nem akarná a nagy képet is bemutatni – és olykor-olykor kikacsintani a jelenre, vagyis a szélsőjobb erősödésétől való irreális félelemre –, hanem kamaradrámai keretek között kizárólag a két főszereplő párharcára fókuszálna. Ugyanakkor így is jóval többet nyújt, mint amennyit előzetesen várni lehetett.
Nürnberg – amerikai háborús filmdráma, 2026. január 1-jétől a Vertigo Média Kft. forgalmazásában országszerte a mozikban.
Nyitókép: Jelenet a Nürnberg című filmből, Hermann Göring szerepében Russel Crowe. (Vertigo Média Kft.)
Egyre világosabb, Orbán Viktor miért hangoztatja régóta, hogy a brüsszeli politika irányát meg kell változtatni.
A busz sofőrje porral oltóval azonnal megkezdte a tűz eloltását.
Lesz bőven hosszú hétvégénk.
Gonoszkodni akart, de balul sült el.
Mindenki meghibbant?
A menetidő több mint 5 órával csökken a magyar és a szerb főváros között, de egyes vonatok Bécsig közlekednek majd.
Az amerikai elit egységek egy, a venezuelai elnöki rezidenciáról készült másolatban gyakoroltak, hasonlóan, mint az Oszama bin Láden elleni akció előtt.
Tárgyalás, térdsérülés.
Trump szerint Kuba a bukás szélén áll, Kolumbia vezetése sem maradhat sokáig és Grönlandra is igényt tart az Egyesült Államok.
