Golovin: Megkérdeztem Klujbert, hogy mi nem mehet így tovább

Golovin Vlagyimir, a női nemzeti csapat szakvezetője legújabb blogbejegyzésében a dánok elleni két Eurokupa-mérkőzésről, annak utórezgéseiről és a csapat további perspektíváiról osztotta meg gondolatait – számolt be a Magyar Kézilabda-szövetség (MKSZ) a hivatalos oldalán. A blogbejegyzést tartalmi változtatás nélkül közöljük!

Golovin üzenete

„Hármat aludtunk a dániai vereségre, ezalatt volt idő átgondolni, mi történt, miért történt. Pontosabban két mérkőzésről beszélünk, mert

• múlt csütörtökön Tatabányán kaptunk ki 21–19-re,
• aztán idegenben 31–22-re.

Önmagában persze elég ránézni az eredményre, abból kiderül, mi nem működött: a támadó játékunk. Manapság húsz körüli lőtt góllal szinte lehetetlen komoly meccset nyerni. El kell ismernünk azt is, hogy Tatabányán nem az történt, hogy egy kiválóan játszó ellenfél hengerelt le minket, a dánok is közepesek voltak, ezért úsztuk meg két gól különbséggel. A második mérkőzésre aztán kilenc lett belőle, ami sok. Azt hittük, azon már túl vagyunk, hogy ilyen vereségeket szenvedjünk. 

Azért hadd szögezzem le mindjárt az elején: amit már tudtunk, azt nem felejthettük el, nem jött el a világvége, az Eurokupa két, hátralévő mérkőzését áprilisban, a törökök ellen idegenben és a csehek ellen itthon meg kell nyernünk, meg is fogjuk, ezzel pedig bejutunk majd a szeptemberi négyes döntőbe. Talán mindenki tudja, ezt a sorozatot az Eb-selejtezők helyett írták ki a nyolc résztvevőnek, mert az év végi Európa-bajnokságon ott leszünk. Persze senki nem mondta, hogy ezeket a mérkőzéseket nem kell komolyan venni, hogy ne kellene, amikor egy éven át ezek a tulajdonképpeni tétmeccseink, de talán érződött, hogy ezek nem élet-halál mérkőzések, az Eb-n biztos a helyünk. Abban is lehet valami, hogy én, mint szövetségi kapitány, tavaly december közepe óta vártam, hogy együtt legyen a válogatott, nekem a vb óta ezek voltak az első mérkőzéseim, a kerettagok viszont két hónap nagyon kemény klubidőszak után érkeztek meg az összetartásra.

Mindkét mérkőzés után elmondtam, nagyon nem tetszett, hogy nem működött a csapatjátékunk, egyénileg próbálkoztunk, ezzel megkönnyítettük a dán védelem dolgát. Sok ziccert kihagytunk, az ellenfél kapusa szélről különösen jól védett, és miután az idegenbeli meccs azzal kezdődött, hogy a szélsőink több tiszta helyzetét is fogta, ez sajnos megadta az alaphangot a folytatáshoz. Nekik is, nekünk is.

Amikor a történteken gondolkodtam, eszembe jutott egy korábbi interjú, amelyben Görbicz Anita arról beszélt, miért nem sikerült a Győrrel évekig egyetlen nemzetközi kupadöntőt sem nyerniük, aztán viszont miért győztek sorozatban a BL-ben. Görbe ezt mondta:

Ezt a pár mondatot mi is kiírhatnánk az öltöző falára, de minimum az agyunkba, mert a mi sikereinknek is ez a titka. Ami ráadásul nem is titok.

Erre célzott Keti (Klujber Katrin) is a nyilatkozatában, amelynek az egyik mondata nagyot futott a sajtóban. A teljes szövegében megvolt a helye, de onnan kiemelve tényleg elég súlyosan hatott, hogy ez így biztos nem mehet tovább. Megkérdeztem tőle, mi nem mehet így tovább, van-e bármi a csapat körül, a játékosok között, amit én nem látok, nem tudok, de komoly probléma. Azt mondta, nincs, nem ilyesmire célzott, egyébként a nyilatkozatában ki is fejtette, az nem mehet, hogy egymásra dobálják a felelősséget. Még hozzátette, volt egy magán jellegű problémája, de ezt tudtuk, betegséggel küzdött. 

A fő gond persze nem az, mit mondtunk, hanem az, ahogy kézilabdáztunk. Például, hogy néhányszor úgy dobtuk ki a labdát taccsra, mintha először játszottak volna együtt azok is, akik korábban már kifejezetten jól érezték, mikor, milyen tempóban indul a másik. Erre a sok újonc sem magyarázat. Vissza kell találnunk arra az útra, amelyen már jártunk, és vissza is fogunk. Erre nagyon jó alkalom lesz az áprilisi két meccs. 

Valahol olvastam korábban, hogy Laurencz Laci bácsi az egyik csapata súlyos kupaveresége után egy hétig csak fociztatta a lányokat, mert kézilabdázni úgysem tudnak, mondta nekik, akik ezen úgy feldühödtek, hogy a visszavágón agyonverték az ellenfelet. Az is szokásos edzői húzás, hogy egy gyenge teljesítmény után bekeményítünk, három napig neheztelünk a csapatra, de nekem, mint szövetségi kapitánynak, nincs három napom arra, hogy duzzogjak, amikor egy válogatott összetartás egy hét, egyébként sem vagyok ez a típus.

Szóval, ami volt, elmúlt, nem elfelejtjük, hanem tanulunk belőle, és a törökök, aztán a csehek ellen már ezt hasznosítva kell játszanunk. Megint csapatként.”

Előzmények

Mint írtuk, kétszer is vereséget szenvedett Dániától a magyar női kézilabda-válogatott. A csütörtöki, kétgólos tatabányai vereség után idegenben már bántóan simán, 31–22-re kapott ki az északiaktól Golovin Vlagyimir csapata az Eurokupában. Már az első találkozó után is voltak erős nyilatkozatok: a szövetségi kapitány mérges volt csapatára, míg a kapuban brillírozó Szemerey Zsófi szerint nem mindenkinek volt megfelelő a hozzáállása a nemzeti mezhez.

A Dániában elszenvedett vereség után a csapatkapitány, Klujber Katrin volt az, aki színfalak mögötti problémákra utalt: 

„Lehet, hogy itt voltak más problémák, amiről nem szeretnék beszélni, viszont itt most jelenleg azt érzem, hogy inkább próbáljuk egymásra dobálni a felelősséget” – mondta el a Ferencváros játékosa.

Arról is beszámoltunk, hogy a Fodor Csenge-ügyet már Golovin Vlagyimir szövetségi kapitány és az MKSZ is lezártnak tekinti, de azért a Mandiner egy-két érdekességet még kiderített.

Nyitókép: Bodnár Boglárka/MTI/MTVA

***