Irán trónörököse 1979 óta külföldön, régóta Amerikában él. Re Pahlavinak jelentős a médiajelenléte, igyekszik szervezni az emigrációs perzsa politikát, de vajon kérne-e belőle Irán, és mennyire vehető komolyan? Egyáltalán, mit kell tudni a Pahlavi-dinasztiáról?
Reza Pahlavi – így hívják Irán trónörökösét, aki Amerikában él. A 65 éves herceg azonos nevű apja, az iráni sah 1967-ben nevezte ki koronahercegnek. 1978-ban az Egyesült Államokba ment pilótaképzésre, a következő évben azonban az iszlamista forradalom megfosztotta trónjától apját és a dinasztiát, azóta iszlám köztársaságban élnek a perzsák. De ki ez az ember, a trónörökös, és mit érdemes tudni a dinasztiáról?
Cikkeink az iráni helyzetről:
A legkorábbi iráni uralkodónak általában vagy a Méd-dinasztia (kb. Kr. e. 727–550) tagját, Deiokészt vagy az Akhaimenida-dinasztiához (Kr. e. 550–330) tartozó Nagy Küroszt tekintik. Eme dinasztia alatt érte el legnagyobb kiterjedését az Óperzsa Birodalom. A Kr. e. 3. században a Pártus Birodalom foglalta magában Perzsiát, amit a Szászánida Birodalom követett Kr. e. 224-től Kr. u. 651-ig.
Ekkorra foglalták el a muszlim arabok a perzsa területeket. 861-ig három kalifátus uralkodott, a Rasidun, az Ommajád és az Abbászida. Majd ezt követően megint helyi dinasztiák uralkodtak: a Szaffáridák (867–1002), a Számánidák (875–999), a Zijáridák (927–1090/1091) és a Buvajhidák (934–1062), ez az „iráni intermezzo” korszaka. Ezután elfoglalták a perszákat a Szeldzsukok, a Hvárezmi Birodalom, a mongolok és más sztyeppei mongol-török birodalmak.
A Szafavida-dinasztia (1501–1736) hatalomra kerülésének évét, 1501-et tekintik a modern iráni történelem kezdetének; ekkor tértek át a perzsák a síita iszlámra.
A Szafavidák összeomlása egy köztes zűrzavaros időszakhoz vezetett, amelyben Irán uralmáért a Szafavidák, valamint az afgán eredetű Hotak-dinasztia (1722–1729) küzdött. Nader sah ezeket az Afsharida Birodalommal (1736–1796) váltotta fel, de 1747-es meggyilkolása után az Afsharidák a Karim Zand kán és utódai vezette Zand-dinasztiával (1751–1794) versengtek a hatalomért. Iránt végül a Kadzsár-dinasztia (1789–1925) egyesítette újra, amelyet a Pahlavi-dinasztia követett, 1979-ig.
Ezt is ajánljuk a témában
Az Egyesült Államok és Izrael háborút indított Irán ellen, amely során célba vették az ország katonai képességeit, és a támadás első hullámában megölték a rendszer vezetőit – beleértve Ali Hámenei ajatollahot is.
A Pahlavi-dinasztia alapítója Reza Khan Pahlavi volt 1925-ben. A katona pahlavi hadügyminiszterként is szolgált utolsó Kadzsár-uralkodó, Ahmed sah idején. Pahlavi 1921-ben katonai államcsínyt szervezett, és miniszterelnök lett. Elsőként is visszavonta a népszerűtlen angol-iráni szerződést, és az oroszokkol kötött barátsági szerződést. Ahmed sah 1923-ban száműzetésbe vonult, és Pahlavit megválasztották uralkodónak. Az angol-iráni szerződés visszavonása ellenére tény, hogy
az államcsínyt részben támogatta és segítette a brit kormány, London egyben érdekelt volt a Pahlavi-féle centralizációban, nyugatosításban és modernizációban. Voltak amerikai tanácsadói is, akik a nyugati típusú pénzügyi rendszer kialakításában segédkeztek neki.
Ő volt az is, aki a Nemzetek Ligájában (az ENSZ előzményében) és a diplomáciai delegációknál kérte, hogy a Perzsia helyett konzisztensen az Irán elnevezést használják nemzetközileg országára, amit a perzsák maguk közt használtak, és azt jelenti, hogy „az árják földje”. Az Irán elnevezés a nem perzsa etnikai kisebbségeknek is elfogadhatóbb volt, habár a sah perzsásításba, etnikai egyesítésbe is kezdett a kárukra. Az uralkodó fő ellenfelei a törzsek és a muszlim papság voltak, ami nehezen viselte a nyugatosítást, például a nők egyenlősítését, a hidzsáb kötelező mivoltának eltörlését, a nők beengedését az egyetemekre és a vendéglátóhelyek koedukálását.
A sah megpróbálta kijátszani egymás ellen az angolokat és oroszokat, akik végül az első világháború folyamán, közösen elfoglalták Iránt 1941-ben. A britek nyomására végül lemondott a trónról a fia, Mohammad Reza Pahlavi javára.
Mohammad Reza Pahlavi uralma alatt államosították a brit kézben lévő olajipart, ami miatt 1953-ban egy britek és amerikaiak által támogatott katonai államcsínyre került sor, s így az olajcégek is visszakerültek angolszász tulajdonosaikhoz. Az uralkodó folytatta a modernizációt, és növekvő gazdasággá tette országát, ami egészen elnyugatiasodott. Aztán történt két tragikus eset, ami tarthatatlanná tette Mohammad Reza Pahlavi pozícióját. 1978. augusztus 19-én az abadani Rex mozit felgyújtották, a felelős négy iszlamista volt, akiket „marxista iszlamistáknak” titulált az uralkodó. Pahlavi ellenfelei ugyanakkor tévesen a rettegett titkosrendőrséget, a SAVAK-ot okolták. Ekkoriban elszaporodtak a dinasztia elleni tüntetések, az uralkodó vészhelyzetet hirdetett. Az egyik teheráni tüntetésen, 1978. szeptember 8-án, a Jaleh téren a katonaság a tömegbe lőtt, 64-en meghaltak és 205-en megsebesültek. 1979-ben kitört az iszlamista forradalom, és a sah Egyiptomba menekült, ahol politikai menedékjogot kapott; 1980-ban hunyt el.
Trónörökös fia nem tért haza, Egyiptomban, majd Marokkóban élt, és a pilótaság mellett politikatudományt tanult.
A trónörökös apja halála után deklarálta, hogy Irán uralkodójának tekinti magát II. Reza Shah néven, és ellenzi a kikiáltott iszlamista köztársaságot. 1982-ben olyan hírek keltek lábra, hogy államcsínyt tervez az iszlamista forradalmi köztársaság ellen. 1986-ban bejelentette, hogy emigráns kormányt alakított az alkotmányos monarchia visszaállítására. 2013-ban egyik alapítója volt a párizsi székhelyű Iráni Nemzeti Tanácsnak, ami választásokat és demokratikus átmenetet sürget. Elképzelése szerint Iránnak a nyugati világgal kellene szövetkeznie. 2019-ben Washingtonban létrehozta a Phoenix Project of Iran agytrösztöt. Pontos támogatottsága nem ismert. Rendszeresen megszólal, felszólal az Iránt érintő kérdésekben. Meghívták a legutóbbi, idei Müncheni Biztonsági Konferenciára, de az iráni rezsim nyomására a meghívást végül lemondták a szervezők. Miután Amerika megtámadta Iránt és megölték Hamenei ajatollahot, Pahlavi felszólalt a beavatkozás mellett, de jelezte, hogy nem a monarchia helyreállítása a célja, hanem a demokratikus átmenet; és közzétette az első hat hónap tervét. Egyes feltételezések szerint Pahlavit támogatná Amerika, pontosabban a CIA, és akár Izrael is.
Ezt is ajánljuk a témában
Or Yissachar, a David Biztonságpolitikai Intézet vezető elemzője a Mandinernek elmondta: Irán nem úgy viselkedik, mint egy normális ország, ezért nem is lehet úgy kezelni, mintha az lenne. Az izraeli szakértőt az Irán elleni hadműveletről kérdeztük.
Sárkány László iranista a Mandinernek úgy fogalmazott: „úgy látom, hogy Reza Pahlavi jelentősége erősen el van túlozva és nem sok realitása van annak, hogy ő legyen egy új Irán legfelsőbb vezetője. A külföldön élő irániak közösségi médiában megjelenő posztjai szerint az Iráni Iszlám Köztársaság 1979-es kikiáltásával egyúttal megdöntött Pahlavi-dinasztiának a sarja,
Reza Pahlavi a jogos trónörökös, s őt képzelik egy új, ’iszlám utáni’ monarchista Irán élére. Kérdéses azonban, hogy az Iránban élő irániak túlnyomó többsége miként ítéli meg őt, aki tulajdonképpen egy ’külföldi perzsa’.
Az is elgondolkodtató, hogy nyilvánosan Donald Trump eddig nem mutatkozott vele, pedig az erősíthette volna a helyzetét. Ez egyúttal cáfolja is azt az teóriát, miszerint Amerika kreálmánya volna.”
Sárkány hozzátette: „érdemes arra is felhívni a figyelmet, hogy az Iráni Iszlám Köztársaság előtti sah rendszerét a modernizáció és nyugatiasodás mellett autokratikus uralom és politikai elnyomás, valamint az idegen érdekeknek való túlzott megfeleléskényszer is jellemezte.
A perzsa sah uralma alatt Irán széles körű politikai elnyomással, korlátozott polgári szabadságjogokkal és a demokrácia hiányával szembesült.
A másként gondolkodókat elnyomták, bebörtönözték, megkínozták, meggyilkolták, ami egyre növekvő elégedetlenséghez, a forradalomhoz és az Iráni Iszlám Köztársaság létrehozásához vezetett. Aminek merevsége ellen most ugyanúgy fellázadnak sokan, de nem olyan sokan, mint anno a sah rendszere ellen. Fontos különbség, hogy a mostani lázadók egy sokkal stabilabb és szerteágazóbb rendszer betonfalaiba ütköznek és nincs egy karizmatikus, a teljes hatalmi struktúra ellen fellépő vezetőjük.”
A szakértő szerint amennyiben rezsimváltás lesz Iránban (aminek szerinte jelenleg igen csekély az esélye), akkor sem egy belső ellenzék, hanem
egy kevésbé keményvonalas, de ugyanúgy az iszlám keretein belüli irányzat kerül uralomra.
Kifejtette azt is: az Iráni Iszlám Köztársaság összetett hatalmi struktúrában működik, amelyben mind a vallási, mind a kormányzati intézmények kulcsszerepet játszanak. Irán kormányzati rendszere egy „teokratikus demokrácia”. A modern köztársaság szerveit – az egykamarás törvényhozást (madzslisz), az elnök vezette végrehajtó hatalmat és az igazságszolgáltatást – a síita papság általi rendszer veszi körül az iszlám törvényekkel való összhang biztosításának érdekében. Irán klerikális hierarchiájának nagy része azonban ezen a hivatalos struktúrán kívül marad, székhelye Qomban, nem pedig a fővárosban, Teheránban található. (Teherán lebombázásával nincs tehát megnyitva az út a demokratikus átmenet irányába.)
„A rezsim keményvonalasai az elmúlt években tovább konszolidálták hatalmukat ezekben az intézményekben – mutat rá az iranista. – A 2020-as és 2024-es választásokon megszerezték az irányítást a parlament felett. Maszúd Pezeskjan lett az ország első úgynevezett reformista vezetője két évtized után, aki a háborúban álló Irán vezetője. A kérlelhetetlen ellenállást és ellentámadást egy reformista vezető vezényli!
A reformista vonaltól várni rezsimváltást tehát szintén vágyálom. A háború leállásával azonban később egy demokratikusabbá válás nem kizárható. Nem a perzsa monarchiának, hanem ennek lehet realitása a széles körű helyi támogatottság okán, ha az iráni lakosság elleni atrocitásokért felelőssé tett iszlamisták háttérbe szorulnak.”
Sárkány rámutatott: ehhez viszont a jelenlegi iráni vezetésnek is be kell szüntetnie a „mindenkire lövünk, akiben ellenséget látunk, vagy akár csak gyanús” hozzáállását.
Ezt is ajánljuk a témában
A hatvanöt éves hercegnek nincs politikai tapasztalata és egészen mostanáig nem tekintették őt alkalmasnak arra, hogy összefogja az iráni ellenzéket, azonban az elmúlt két hétben a tüntetők az ő nevét kezdték skandálni.
Fotó: JOEL SAGET / AFP
Sorsdöntő hónapok jönnek a német politikában.
Eddig is jóformán nyílt titok volt...
A New York Times szerint az elnök továbbra is rendkívül erős befolyással rendelkezik a Republikánus Párt bázisában, de ez önmagában nem garantálja a republikánus sikert novemberben.
Kolumbia geopolitikai orientációjáról, valamint a drogkartellek és fegyveres csoportok elleni fellépés módjáról és Gustavo Petro szélsőbaloldali politikájáról is szól a vasárnapi voksolás.
A Politico szerint olyan szereplők gyűltek össze a hétvégén, akiket korábban több európai jobboldali párt is túl radikálisnak vélt.
Gönczi Róbert szerint a mostani vita már messze túlmutat az amerikai elnök személyén.
Donald Trump amerikai elnök kormányzata egy új, 250 dolláros bankjegy nyomtatására készül, amelyen az ő portréja is szerepelhet, amennyiben a törvényhozók engedélyezik ezt a lépést.
A frontális karambolt követően egy érintett személy a helyszínen életét vesztette.
Az ukrán elnök szerint Európának saját rakétavédelmi rendszert kell kiépítenie.
