És soha többé nem tértek vissza. Fegyverek kritika.
Van az úgy, hogy egy film hangulatát tökéletesen eltalálják – jelen esetben a misztikumot ügyesen keverik a nyomasztó horrorral és a pillanatnyi humorral. Jó a kiindulópont, remek a zene, erősek az alakítások, kreatívan megírt történet – hat különálló fejezetre bontva, amelyek egy kisváros hat lakójának szemszögéből mutatják be az eseményeket. Aztán az utolsó pillanatban a mozi mégis hasra esik a saját lábában. Valami ilyesmi történt a Fegyverek (Weapons) esetében.
A nyitány erős: egy névtelen narrátor közli velünk a helyzetet. Pontosan hajnali 2:17-kor Justine Gandy tanárnő harmadikos osztályának tanulói – tizennyolcból tizenhét – felkeltek az ágyukból, kinyitották a házuk ajtaját, és kiszaladtak az éjszakába.
És soha többé nem tértek vissza.
A szülők haragja és értetlensége – miért pont a harmadik osztály szaladt ki? miért maradt meg egyetlen gyerek? miért nem tud senki semmit? – teljes súlyával Justine Gandyre (Julia Garner) zúdul. Ő legalább olyan elszántan keresi a választ, mint a helyi vállalkozó és építési kivitelező, az egyik eltűnt gyerek apja, Archer Graff (Josh Brolin). Közben Justine szinte megszállottjává válik az egyetlen megmaradt diáknak, Alexnek (Cary Christopher), akiről érzi, hogy ő lehet a rejtély kulcsa.
A film komor, néha zavarba ejtő, meglepően sokszor szellemes – nem is csoda, hiszen a rendező korábban vígjátékokat készített, mielőtt a horror felé fordult –, ugyanakkor mindig együttérző az eltűnt gyerekekkel és szüleikkel. A legvégére még egy csipetnyi optimizmus is belekerül, bár csak morzsányi, és összességében jól szórakoztam rajta. De jobban belegondolva,
a Fegyverek tulajdonképpen teljesen palira veszi a nézőt.
Amint sejtetni kezdi a megfejtést, a feszültség szinte azonnal kipukkan. Egyedül a nyitójelenet narrációjának egy sora – „És soha többé nem tértek vissza” – tartja életben a reményt, hogy a finálé nem a sokszor látott megoldást hozza, hanem valami olyasmit, ami legalább annyira friss, mint az alkotás bátor, fejezetekre tagolt szerkezete és műfajkeverése. Ez a hit azonban az utolsó pillanatban szertefoszlik: a néző átverve érzi magát, mert kiderül, hogy az utolsó szalmaszál, amibe kapaszkodott, csak erős jóindulattal és belemagyarázással állja meg a helyét.
Mindezek ellenére – ha nem is fenntartások nélkül – ajánlom a filmet, csak ne várjon tőle az ember olyan erős megfejtést, mint amilyen ígéretesen indul. Az atmoszféra erős, a színészi alakítások kiválóak, ám amint az ember elkezd rajta gondolkodni, a történet és a karakterek egyes cselekedetei darabjaira hullanak. Ez pedig különösen kínos egy olyan munkánál, amely végig arra csábítja a nézőt, hogy a nagy leleplezés előtt maga fejtse meg a rejtélyt.
Fegyverek – amerikai horror, 2025. Augusztus 7-étől országszerte a mozikban. Forgalmazza az InterCom.
Nyitókép: Fegyverek (Weapons)
A Nemzeti Filmintézet elnökével az előző hat év stratégiai fejlesztéseit értékeltük a Budapesten forgó világklasszis alkotásoktól a magyar Oscarokon át a hazai filmes termésig.
Hoppon fognak maradni azok a nézők, akik az előzetes alapján harsány és abszurd vígjátékra számítanak, akik viszont szeretnének elmerülni az izlandi táj szépségében, jobb programot aligha találnának.
Az Elle Fanning főszereplésével készült Margo bajban van tökéletes példája annak, hogy lehet megtölteni tartalommal egy nem túl nívós bestsellert.
A Bartók-örökségtől Afrikán át Amerikáig: Daniel Mamah regényében nemcsak a szülei csodálatos szerelméről mesél, hanem arról is, milyen nehézségekkel kellett megküzdenie a múlt század második felében egy magyar–afrikai házaspárnak. Interjúnk a Bartók-leszármazott pszichiáterrel.
Ebben a témában ennyire zavarba ejtő, kényelmetlen, de a maga módján rendkívül vicces filmet talán még sosem láthattunk.
Felfedezték Tótékat, film készül az örkényi novellából.
A paksiak és a debreceniek is 50 ponttal várják az utolsó fordulót.
A gyermek felnyitotta a grillsütő fedelét, ekkor azonban a hirtelen kicsapó láng és a forró levegő megégette az arcát.
