Tizenhét gyerek fogta magát, hajnali kettőkor kisétált otthonról, és eltűnt az éjszakában

Van az úgy, hogy egy film hangulatát tökéletesen eltalálják – jelen esetben a misztikumot ügyesen keverik a nyomasztó horrorral és a pillanatnyi humorral. Jó a kiindulópont, remek a zene, erősek az alakítások, kreatívan megírt történet – hat különálló fejezetre bontva, amelyek egy kisváros hat lakójának szemszögéből mutatják be az eseményeket. Aztán az utolsó pillanatban a mozi mégis hasra esik a saját lábában. Valami ilyesmi történt a Fegyverek (Weapons) esetében.

A nyitány erős: egy névtelen narrátor közli velünk a helyzetet. Pontosan hajnali 2:17-kor Justine Gandy tanárnő harmadikos osztályának tanulói – tizennyolcból tizenhét – felkeltek az ágyukból, kinyitották a házuk ajtaját, és kiszaladtak az éjszakába.

A szülők haragja és értetlensége – miért pont a harmadik osztály szaladt ki? miért maradt meg egyetlen gyerek? miért nem tud senki semmit? – teljes súlyával Justine Gandyre (Julia Garner) zúdul. Ő legalább olyan elszántan keresi a választ, mint a helyi vállalkozó és építési kivitelező, az egyik eltűnt gyerek apja, Archer Graff (Josh Brolin). Közben Justine szinte megszállottjává válik az egyetlen megmaradt diáknak, Alexnek (Cary Christopher), akiről érzi, hogy ő lehet a rejtély kulcsa.

A film komor, néha zavarba ejtő, meglepően sokszor szellemes – nem is csoda, hiszen a rendező korábban vígjátékokat készített, mielőtt a horror felé fordult –, ugyanakkor mindig együttérző az eltűnt gyerekekkel és szüleikkel. A legvégére még egy csipetnyi optimizmus is belekerül, bár csak morzsányi, és összességében jól szórakoztam rajta. De jobban belegondolva, 

Amint sejtetni kezdi a megfejtést, a feszültség szinte azonnal kipukkan. Egyedül a nyitójelenet narrációjának egy sora – „És soha többé nem tértek vissza” – tartja életben a reményt, hogy a finálé nem a sokszor látott megoldást hozza, hanem valami olyasmit, ami legalább annyira friss, mint az alkotás bátor, fejezetekre tagolt szerkezete és műfajkeverése. Ez a hit azonban az utolsó pillanatban szertefoszlik: a néző átverve érzi magát, mert kiderül, hogy az utolsó szalmaszál, amibe kapaszkodott, csak erős jóindulattal és belemagyarázással állja meg a helyét.

Mindezek ellenére – ha nem is fenntartások nélkül – ajánlom a filmet, csak ne várjon tőle az ember olyan erős megfejtést, mint amilyen ígéretesen indul. Az atmoszféra erős, a színészi alakítások kiválóak, ám amint az ember elkezd rajta gondolkodni, a történet és a karakterek egyes cselekedetei darabjaira hullanak. Ez pedig különösen kínos egy olyan munkánál, amely végig arra csábítja a nézőt, hogy a nagy leleplezés előtt maga fejtse meg a rejtélyt.

Fegyverek – amerikai horror, 2025. Augusztus 7-étől országszerte a mozikban. Forgalmazza az InterCom.

Nyitókép: Fegyverek (Weapons)