Sosem fogom feledni, amikor a nyolcvanas évek közepén a hegyeshalmi határátkelőnél menetrendszerűen kinyittatták az autóm csomagtartóját, amelyben ott lapult néhány gondosan elrejtett könyv, köztük a Püski Sándor által 1983-ban New Yorkban kiadott Kutyaszorító. Szerencsére a kutakodás felületes volt, így átcsempészhettem Duray ma már legendás könyvét. Ez a kötet kendőzetlen őszinteséggel tájékoztatott a felvidéki magyarság helyzetéről, Csoóri Sándor előszavából országos botrány kerekedett.
A rendszerváltozás idején Duray Miklós a pártállami időszakhoz hasonlóan támadások célpontja maradt, amit megalkuvást nem tűrő elvi politizálása, magatartása váltott ki. Fontos feladatot vállalt a Kárpát-medencei magyar együttműködés megteremtésében, valamint a világ magyarságával való kapcsolattartásban. Amikor július 18-án születésének 80. évfordulójára emlékezünk, személyében korunk szabadságharcosát idézzük, akinek
nemcsak teoretikus, de nagyon is gyakorlatias elképzelései voltak a trianoni trauma kezelésének lehetőségeiről.
Nemzeti sorskérdés Trianon ügyének kezelése a 21. században, az 1945 utáni – Tőkés László szavaival – békés népirtás feltárása, az elszakított területeken élő honfitársaink sorsával való törődés, egyáltalán a reális helyzetértékelés és az arra épülő jövőkép kimunkálása. A határok feletti nemzetegyesítés többször hangoztatott politikai szlogenjét bizony nem egyszerű hétköznapi tartalommal folyamatosan megtölteni. 2010 óta szerencsére létezik a kettős állampolgárság intézménye, de mint a fenti példa is mutatja, a lélek legmélyebb bugyraiba beköltözött félelem csak lassan múlik.
Ezeket a kérdéseket is érintettem A szabadság ára című, 2009-es filmemben, amely Duray Miklós következetesen bátor, elvhű életét mutatja be. Ő azon kevés hiteles magyar személyiségek egyike, akik a földindulásszerű társadalmi változások közepette is megőrizték arcuk tisztaságát, egykoron kimondott szavaik, gondolataik igazságát, s ezek máig nem veszítettek értékükből. Csak Esterházy Jánoséhoz hasonlítható, jellegzetes közép-európai értelmiségi sors az övé; élő lelkiismeretként igyekezett érvelni, magyarázni, kérni, ha kellett, konfliktust is vállalni, de leginkább szívós következetességgel feltárni a múltat, értelmezni a jelent és megtisztítani a jövőbe vezető utat.
Életútjának felidézése, könyveinek, tanulmányainak, interjúinak olvasása, az ezekből levonható következtetések újraértelmezése a hősi életút felidézése mellett világunk jobb megértéséhez is hozzájárul.
A szerző filmrendező
Nyitókép: Bodnár Boglárka/MTI