Nemcsak teoretikus, de nagyon is gyakorlatias elképzelései voltak a trianoni trauma kezelésének lehetőségeiről.
Néhány évvel ezelőtt a komáromi városházán a jellegzetesen trianoni sorsot megélő város történetéről forgatva felvételt készítettem egy emlékezetes eseményről. Tucatnyi felvidéki magyar, idősek és fiatalabbak magyar állampolgári esküt tettek. Az ünnepség után néhányan odajöttek hozzám, hangsúlyozva, hogy ez életük egyik legfontosabb, régóta várt eseménye, de van egy fontos kérésük: a filmben lehetőség szerint ne mutassam az arcukat. S mindez történt három évtizeddel a kelet- és közép-európai rendszerváltozások után.
A losonci születésű Duray Miklós az 1960-as évek közepén indította útjára a felvidéki magyar fiatalok politikai hatalomtól független szervezkedését. Fontos alakja volt az 1968-as prágai tavaszt megelőző évek független gondolkodóinak. Szereplése, majd később jogvédelmi tevékenysége, a Charta ’77-ben való részvétele, kétszeri bebörtönzése és nemzetközi visszhangot, illetve összefogást kiváltó közszereplése folytán az egész Kárpát-medencei magyarság meghatározó személyiségévé vált.
Sosem fogom feledni, amikor a nyolcvanas évek közepén a hegyeshalmi határátkelőnél menetrendszerűen kinyittatták az autóm csomagtartóját, amelyben ott lapult néhány gondosan elrejtett könyv, köztük a Püski Sándor által 1983-ban New Yorkban kiadott Kutyaszorító. Szerencsére a kutakodás felületes volt, így átcsempészhettem Duray ma már legendás könyvét. Ez a kötet kendőzetlen őszinteséggel tájékoztatott a felvidéki magyarság helyzetéről, Csoóri Sándor előszavából országos botrány kerekedett.
A rendszerváltozás idején Duray Miklós a pártállami időszakhoz hasonlóan támadások célpontja maradt, amit megalkuvást nem tűrő elvi politizálása, magatartása váltott ki. Fontos feladatot vállalt a Kárpát-medencei magyar együttműködés megteremtésében, valamint a világ magyarságával való kapcsolattartásban. Amikor július 18-án születésének 80. évfordulójára emlékezünk, személyében korunk szabadságharcosát idézzük, akinek
nemcsak teoretikus, de nagyon is gyakorlatias elképzelései voltak a trianoni trauma kezelésének lehetőségeiről.
Nemzeti sorskérdés Trianon ügyének kezelése a 21. században, az 1945 utáni – Tőkés László szavaival – békés népirtás feltárása, az elszakított területeken élő honfitársaink sorsával való törődés, egyáltalán a reális helyzetértékelés és az arra épülő jövőkép kimunkálása. A határok feletti nemzetegyesítés többször hangoztatott politikai szlogenjét bizony nem egyszerű hétköznapi tartalommal folyamatosan megtölteni. 2010 óta szerencsére létezik a kettős állampolgárság intézménye, de mint a fenti példa is mutatja, a lélek legmélyebb bugyraiba beköltözött félelem csak lassan múlik.
Ezeket a kérdéseket is érintettem A szabadság ára című, 2009-es filmemben, amely Duray Miklós következetesen bátor, elvhű életét mutatja be. Ő azon kevés hiteles magyar személyiségek egyike, akik a földindulásszerű társadalmi változások közepette is megőrizték arcuk tisztaságát, egykoron kimondott szavaik, gondolataik igazságát, s ezek máig nem veszítettek értékükből. Csak Esterházy Jánoséhoz hasonlítható, jellegzetes közép-európai értelmiségi sors az övé; élő lelkiismeretként igyekezett érvelni, magyarázni, kérni, ha kellett, konfliktust is vállalni, de leginkább szívós következetességgel feltárni a múltat, értelmezni a jelent és megtisztítani a jövőbe vezető utat.
Életútjának felidézése, könyveinek, tanulmányainak, interjúinak olvasása, az ezekből levonható következtetések újraértelmezése a hősi életút felidézése mellett világunk jobb megértéséhez is hozzájárul.
A szerző filmrendező
Nyitókép: Bodnár Boglárka/MTI
Pedig az a remény költözött a szívekbe, hogy egy ilyen összetartó, egyet akaró közösség tartósan, társadalmi méretekben is megteremthető.
Kényes témát csomagolt nevetős-megható road movie-ba első játékfilmjében a francia Enya Baroux. A Jó utat, Marie inkább a családi összetartozás fontosságáról, mintsem arról beszél, van-e joga az embernek megmondani, mikor óhajtja befejezni a földi pályafutását.
A „woke kapitalizmus” így nem a XX. századból örökölt egyenlőtlenségek megoldásává, hanem éppen azok 21. századi újratermelőjévé válik.
A Többesélyes szerelem lehetett volna egy izgalmas, a jelen társadalmára reflektáló, okos film – sőt, az Előző életek után pontosan ezt vártuk. Ehelyett egy kliséhalmazt kapunk. Igaz, beszélgetésindítóként még így is működik.
Egy, a helyszínen talált írás szerint gázlopásban érintett bűnszövetkezetek csaptak össze.
A legendás rendező arra is kitért, hogy melyik filmjét tartja a legkiemelkedőbbnek.
„Nem árad, hanem átb@sz a Tisza!” – fogalmazta meg a véleményét az építési és közlekedési miniszter.
A pilóta életét vesztette, civil áldozatok nincsenek.
