A kutatók az őstörténeti „krumplitól” a hunok kulturális identitásán keresztül a „barbár” hunok mítoszáig és Attila sírjáig minden lényeges kérdést fölvetettek.
Az M5 História a hunokkal kapcsolatos tíz legvitatottabb kérdést vette át nemrég szakemberek segítségével. A csatorna vendégei Szabados György történész, a László Gyula Kutatóközpont és Archívum igazgatója és Kiss P. Attila régész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézet adjunktusa voltak.
A történelemben nagy port kavaró hunok máig a történelem iránt érzékeny olvasók érdeklődésének a középpontjában állnak, ami nem véletlen: számos titok, izgalmas rejtély fűződik hozzájuk, nem beszélve arról, hogy
harcias, nomád lovasnép voltak, akárcsak a magyarok, és egykor a központjuk is a Kárpát-medencében volt.
Egy kis „módszertan”: a kevésbé fogós kérdések irányából a fogósabbak felé tartanak a kutatók a műsorban, mi is követjük őket.
10. Koponyatorzítás
Mindkét kutató úgy vélte, a koponyatorzítás kérdése a legegyértelműbb, az első helyen áll a biztosan megválaszolható rejtélyek körében. A régész szakértő elmondta:
mindent tökéletesen tudunk magáról a folyamatról.
A hun kor előestélyén, Eurázsiából érkező szokásról van szó, ami a hunokkal jelent meg Európában. A kérdés az lehet, miért torzították ezeket a bizonyos koponyákat? Erről sok interpretáció született, de nem tudjuk pontosan. Kiss P. Attila a folyamatról elmondta:
már gyerekkorban kétoldalról „elkötötték” a koponyákat, hosszúkássá téve a fejeket,
így alakultak ki a csúcsos koponyaformák.
9. Attila kardja
A szakemberek egyetértettek abban, hogy a Bécsben őrzött, „Attila-kardjaként” elhíresült fegyver nem lehet a hun királyé, hiszen a tárgy a 10. században készülhetett. Szabados György ugyanakkor felhívja a figyelmet:
van a tárgy és van a tárgyra értett hagyomány,
ezeket külön kell választanunk. Fizikailag tehát ez nem lehetett Attila kardja, ám eleve létezett egy Attila kardja hagyomány, ami „ráértődött” egy későbbi magyar kardra.
8. Csodaszarvas-monda
A történész szerint egyértelmű, hogy a csodaszarvas-monda egy „eredeti etnikus hagyomány”, de
csodaszarvas-mondája nem csak a magyarságnak volt,
hanem más egyéb, hasonló kultúrájú népeknek is, beleértve a hunokat – erre régi írott kútfőkben és kaukázusi folklóranyagban egyaránt van párhuzam-anyag.
A régész hasonlóan látja: általános eurázsiai motívumról beszélünk, amelynek minden esetben megvan az egyes kulturális közösségre vagy etnikumra való adoptációja, és a motívum már a vaskortól a tárgyi régészeti leletanyagból is ismert.
Ezt is ajánljuk a témában
Magyar nyelvterületek adatai utalnak arra, hogy a táltosok kapcsolatban álltak a szellemvilággal – állítja Agócs Gergely és Somfai Kara Dávid, akikkel a csodaszarvas motívumát is kiveséztük.
7. A hunok „barbárok” voltak?
Kiss P. Attila elmondta: a szó, hogy barbár, az antik mediterrán magaskultúra általános jelölője, vagyis a római-görög kultúrába nem illeszkedő csoportokat ez a közeg barbárnak kezelte. Sajnos, ennek van egy negatív konnotációja, pedig
az akkori „barbárok”, „vadálok”, semmivel sem voltak „barbárabbak”, „vandálabbak”, mint a korszak európai, bizánci-római csoportjai,
tudjuk meg. Ugyanakkor érdekes, hogy ezeknek az évszázadokig a rómaiak mellett elő népeknek az elitjei valójában „a római világ hozzátartozó elemei”, ezer szállal kötődtek Rómához, ami a hun korban sem lehetett másképp.
A hunok „kegyetlenségéről, fosztogatásairól” a történész úgy fogalmazott, hogy ez a hunokra is jellemző volt, de nem jobban, mint másokra. Szabados György kiemeli, hogy
a hunok kegyetlensége a legyőzöttek frusztrációja mellett azért tűnt ki, mert a hunok nagyon fegyelmezett harcmodort képviseltek,
talán hatékonyabbat is, mint a többi nép, de nem ismerték őket annyira: így a különlegesség fokozta a kegyetlenség hatását, mint azt később a magyaroknál is láthatjuk.
6. Hármas koporsó hagyománya
A történész megjegyezte, hogy a hármas koporsó rejtélye a legújabb kutatások szerint nem rejtély. A hagyomány arról szól, hogy Attila vas-ezüst-arany koporsóját folyómederbe helyezték. Szabados elmondta: a hármas koporsó hagyománya a csodaszarvas-monda motívumkészletéhez hasonlóan, vagy még annál is bővebben mutat írásos és tárgyi bizonyítékokat Kínából, a sztyeppe világából, az ókorból, a középkorból. Több, egymástól független adat van – szögezi le. Eredeti folklórhagyományról beszélhetünk, ami megvolt a magyaroknál is, noha a középkori magyar krónikákban nem szerepel.
A régész itt vitába szállt a történésszel. Kiss P. Attila úgy véli, hogy amennyiben a hagyomány régészeti vetületét vizsgáljuk,
nagyon súlyos problémákba ütközünk. A nomád temetkezési szokások, rítusok esetében, amelyeket a Kárpát-medencében ismerünk, más kép tárul elénk,
ugyanis itt vezéri státuszú temetkezésekkel nem találkozunk: jellemzően lószerszámokat, fegyvereket, viseleti elemeket szoktak elhelyezni a földbe. Az avar korból tudunk talán említeni arannyal vagy aranyozással befedett koporsókat. A régészet itt nem támasztja alá a folklórt. A hun korban a folklór, a mítosz Belső-Ázsiából, vagy még keletebbről érkezik, de maga a tárgyi valóság ezzel nem találkozik, így nehéz tárgyiasítani a realitást – mondja.
Ezt is ajánljuk a témában
Hoppál Mihály fölhívta a figyelmet, hogy a Csodaszarvas mondáját keresztény krónikásaink jegyezték le, akiket nem érdekelhetett az évszázadokkal későbbi nemzeti identitáskereső törekvés.
5. A hunok kulturális identitása
Szabados György az elején leszögezte, hogy ennek több vetülete van: állami és etnikai identitásforma; illetve, hogy ezek mikor hogyan hatnak egymásra. Mivel élő politikai formációkról van szó, ezek folyamatosan változnak, teszi hozzá. A történész épp a jelen lévő régész kutatásaira hivatkozva kifejtette: a Hun Birodalomban volt egy erőteljes germán jelenlét, germán hangsúly, de például iráni csoportokkal is számolhatunk az íjfeszítő sztyeppei réteg mellett.
Hangsúlyozza: a sztyeppe-államok úgy működtek, hogy ha lojalitást tapasztaltak egy adott csoporttól, akkor azt békén hagyták az identitásával együtt.
A fejedelmi udvarban többnyelvűség és kulturális sokszínűség uralkodhatott,
hiszen a központ a diplomácia elosztója is volt, így a kulturális kontaktus „az elit szintjén nagyon működött”, de ezen belül megmaradtak eredeti identitásukban bizonyos csoportok. Amikor aztán 453-ban szétesett a birodalom, ezek a csoportok elkezdtek újra látszani a történetírók számára. Itt nincs akkora rejtély:
az állami elitet a hunok adták, de a birodalom ugyanolyan vegyes képződmény volt, mint az Avar Kaganátus
később – amelynek alaplakosságát avar és hun népek közé sorolták bizánci történetírók.
A Hun Birodalomnak van egy nagyon-nagyon vegyes kulturális identitása régészeti szempontból nézve, ám a megelőző kultúrák tovább élő, tovább fejlődő elemein belül a hunokat meghatározni nagyon nehéz – véli Kiss P. Attila régész.
4. Közös őshaza
„Mi az, hogy őshaza?” – teszi föl a kérdést Szabados György
. Vannak a régi, alapvetően „szociáldarwinista ihletésű, nyelvészeti prekoncepcióktól súlyosbított, úgynevezett őstörténeti krumplik”,
mondja. A „krumpli” itt azt jelenti, hogy őshazaként egy szabálytalan ovális vonalat rajzolunk a térképre – emlékeztet az általános iskolákból jól ismert képre.
Hangsúlyozza:
„Szerintem az őshazától, mint ilyen fogalomtól, azért is érdemes búcsút venni – és inkább egy tágabb őstörténeti tér fogalmára gondolni –, hiszen a kora középkori etnogenezis több szálon futó, több helyről beágazó, többfelé leágazó, hálózatszerű cselekvésrendszer volt.
Nem úgy működött, mint egy lineáris modell, vagyis krumpli–nyíl–végállomás.”
Vannak természetesen gócpontok, amelyeket történetileg, vagy akár régészetileg is meg lehet határozni, „tehát nem kívánok a nihilista hiperkritika vétségébe esni”. A gócpontokat inkább állomásoknak érdemes nevezni, vagy korábbi szállásterületeknek – szögezi le.
Kiss P. Attila kifejtette, hogy valóban egy óriási térben, az Uráltól Belső-Ázsiáig tudjuk behatárolni a magyarság, illetve a korábbi hunok kulturális, etnikai születésének a bölcsőjét. Ez egy folyamatosan mozgó eurázsiai csatorna, nem véletlen, hogy
a genetika is a 2020-as évektől kezdve egyre inkább kimutatta bizonyos esetekben a belső-ázsiai kapcsolatot.
A magyarság létrejöttének a gócpontja olyan helyen van, ahol Belső-Ázsia és Kelet-Európa között folyamatos a mozgás – foglalja össze a régész.
Ezt is ajánljuk a témában
Rácz Zsófia vezető régész elmondta: létrejött egy közel száz egyénből álló hálózat Mongóliától a Kárpát-medencéig, és közvetlen bizonyítékot találtak az európai hunok ázsiai hun eredetére.
3. Attila és Róma
A harmadik helyre került a hun rejtélyek sorában, hogy Attila miért nem jutott el Rómáig. Egy másik Attila, a régész kifejtette, hogy a hun uralkodó nagyon tudatosan kezdte el a nyugati provinciák gyengítését, miután keletről a „csapokat elzárták”, és az állandó éves adót megszüntették, ezt követte a galliai és az itáliai hadjárat.
Mint kiderült, amikor a hadigépezet beindult, a hunok ugyan
„pillanatok alatt” feldúlták a Pó vidékét,
de a források arról beszélnek, hogy sok vágóállatot elhurcoltak a hunok elől, illetve járványok törtek ki Észak-Itáliában, harmadrészt a Kelet-Római birodalom új császára megtámadhatta a Hun Birodalom peremét.
2. Attila halála
A régész kutató Attila halála kapcsán elmondta, hogy két eltérő hagyománymag van: egyrészt a klasszikus, miszerint a hun vezér a saját nászéjszakáján, egy lakoma után, orrvérzésben hunyt el, másrészt
merényletre is utalnak források,
például Attila testőrét is megnevezik, mint elkövetőt. Ennek a kettő verziónak az összevegyítése is létezik.
Ezt is ajánljuk a témában
A források a hunokat nevezik hunnak és szkítának, az avarokat szkítának, hunnak és avarnak, végül a magyarokat szkítának, hunnak, türknek, ám a magyarokat nem nevezik avarnak – hangsúlyozza a kutató.
1. Attila sírhelye
„Attilát úgy temették el, hogy ne lehessen megtalálni, ezért is a győztes rejtély kell, hogy legyen” – fogalmazott Szabados György történész.
Olyan színes a régészeti tabló, olyan színes a képünk, hogy konkrét személyt nem könnyű azonosítani.
Vannak a régészetben olyan szerencsés pontok, ahol és amikor ez lehetséges, de a hun korból a nagyon gazdag sírok inkább a Kárpátok ívén kívül kerültek elő eddig
– foglalta össze a tudnivalókat Kiss P. Attila régész az utolsó szó jogán.
Nyitókép: A hunok megszállják Rómát, a Nyugatrómai Birodalom fővárosát – Ulpiano Checa festményén (1887)
A nagy vihart kavaró tanulmányban a honfoglaló minták helyett neolitikus egyéneket vizsgáltak, pedig Árpád magyarjainak nincs közvetlen genetikai kapcsolata a neolitikus Kárpát-medencei lakossággal.
Az etnikai identitás kulturális jelenség, így se nyelvészeti, se régészeti, se archeogenetikai módszerekkel nem vizsgálható, vallja Somfai Kara Dávid, aki nyelvek és népek kapcsolatáról is beszélt.
Az Abák és Árpád-házi királyaink közös őshazából, az ázsiai hun birodalom területéről származnak, Aba Sámuel felesége pedig Szent István testvére lehetett – tudjuk meg a tanulmány szerzőitől.
Amikor Szabados György aggodalmának adott hangot a „demokratikus berendezkedést” illetően, még nem láthatta mindazt, amiben ma élünk. Nem láthatta, de sejtette, nagyjából mi fog következni.
Rácz Zsófia vezető régész elmondta: létrejött egy közel száz egyénből álló hálózat Mongóliától a Kárpát-medencéig, és közvetlen bizonyítékot találtak az európai hunok ázsiai hun eredetére.
Zsarolással vádolta meg saját hazáját.
A Frankfurtból visszatérő magyar ígéret sérülése után az új igazolással együtt bizonyíthat.
Lassan megismerjük a Tisza Párt politikusait. Ennek örvendhetünk, hiszen sokáig hiányoltuk az arcokat Varga Judit volt férje mellől.
