Magyar és mongol tudósok eredtek Aba Sámuel királyunk őseinek a nyomába, és az izgalmas kutatás egészen az ázsiai és európai hunokig vezetett. Idén az ásatások újabb fejezete zárult le.
A magyar őstörténet megismerésében egyre fontosabb szerepet játszik Mongólia, ahol magyar és mongol kutatók az Ar Gunt-i lelőhely feltárását és genetikai vizsgálatát végzik:
a hun temetőkben számos olyan lelet és temetkezési jelenség került elő, amely ritkaságszámba megy, és segíthet a magyarok őseinek a „felkutatásában” is.
Az eredményekről Neparáczki Endre genetikus, a Magyarságkutató Intézet Archeogenetikai Kutatóközpont igazgatója, az MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum tudományos főmunkatársa és Makoldi Miklós régész, a Magyarságkutató Intézet és az MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa számolt be a Mandinernek, mongol részről Gelegdorj Eregzent, a Mongol Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének igazgatóját kérdeztük, akivel Magyarország mongóliai nagykövetsége „kötött össze” minket.
Ezt is ajánljuk a témában
Napjainkban is zajlik a mongóliai hun sírok feltárása – mondja Obrusánszky Borbála történész, hazánk ulánbátori nagykövete. A kutató-diplomata szerint néhány éven belül sok eddig vitatott kérdés tisztázódhat a hun-magyar rokonsággal kapcsolatban, és már külföldi kutatók is vizsgálják a témát. Interjúnk!
***
Mit érdemes tudnunk az Ar Gunt-i ásatásról? „Mit tud” ez a temető, amit a többi lelőhely nem?
Neparáczki Endre: Az archeogenetikában
egyre gyakoribb kutatási irány a teljes temetők átfogó genetikai feldolgozása.
Ez a módszer lehetővé teszi a temetőn belüli rokoni kapcsolatok rekonstrukcióját, valamint populációs és filogenetikai vizsgálatok elvégzését. Magyarországon jó példa erre a Karos–Eperjesszög honfoglalás kori temető teljes körű elemzése.
A kutatás során
felmerült az igény hasonló megközelítés alkalmazására az ázsiai hun temetők esetében is.
Míg a nagy sírszámú lelőhelyek – például Noyon-ul – gazdagságuk ellenére gazdasági és logisztikai okokból nehezen vizsgálhatók teljes körűen, addig az Ar-Gunt-i, előzetesen 41 sírosnak ismert hun temető megfelelőnek bizonyult egy ilyen jellegű, teljeskörű projekt megvalósítására.
Hogy jutott a kutatás a mostani stádiumba?
N.E.: A Magyarságkutató Intézet 2022-ben együttműködési megállapodást kötött az Ar-Gunt-i lelőhely feltárásáról és genetikai vizsgálatáról. A projekt keretében 2022-ben hét sírt tártak fel. A kutatás 2023-ban az intézeti vezetésváltás miatt szünetelt, majd 2024-ben sem folytatódott.
2025-ben azonban – a Magyar Természettudományi Múzeum és a Bárdi László magyar–kínai tudományos kutatási program támogatásával – a munka újraindult, ebben az évben további hat sír került feltárásra. Jelenleg
előrehaladottak a tárgyalások a Magyarságkutató Intézet új vezetésével annak érdekében, hogy a nemzetközi kutatás 2026-tól ismét az intézet égisze alatt folytatódhasson,
célul tűzve a temető teljes feltárását.
A feltárt embertani leletek genetikai mintavételezésén és nemzetközi publikálásán túl a projekt jelentős régészeti eredményekkel is kecsegtet.
Miféle eredményekkel?
Makoldi Miklós: Eddig 13 sír került feltárásra a mintegy 41 sírt tartalmazó temetőből, 2022-ben és 2025-ben. A viszonylag alacsony sírszám ellenére elmondhatom, hogy a lelőhely kiemelkedő régészeti eredményekkel szolgált.
Bár a sírok bolygatottak, nem tekinthetők teljesen kiraboltnak, ami jelentős eltérést mutat a legtöbb ázsiai hun temetőtől,
ahol a gazdagabb sírokat szinte teljesen kifosztották. Ar-Gunt esetében azonban számos olyan lelet és temetkezési jelenség került elő, amely Mongóliában ritkaságszámba megy.
Például?
M.M.: A feltárások során nyírfakéreggel borított sírkamrák, valamint okkerrel színezett „vakolattal” bélelt sírgödrök kerültek napvilágra. Több sírban jól megfigyelhetők voltak a fából – esetenként kőből – épített sírkamrák és az ezeken belül elhelyezett fakoporsók. Gyakoriak voltak az áldozati állatmellékletek is: koponyák, lábvégek, gerincszakaszok, illetve egyes esetekben több tucatnyi állat maradványai, amelyek a temetkezések egykori társadalmi rangját jelzik. A sírmellékletek a bolygatás ellenére is kivételesen jó megtartásúak és gazdagok.
Különösen jelentős leletnek számít egy Kr. e. 3–2. századra keltezhető öntöttvas üst, amely a temető központi, gazdag sírjából került elő.
Technológiai szempontból ez az edény legalább 1500 évvel előzi meg az európai vasöntés ismert megjelenését.
Emellett előkerültek csontmerevítéses visszacsapóíjak maradványai, lószerszámok, bronztükör-töredékek, különféle kerámiaedények és használati tárgyak, valamint egy fából készült tűzcsiholó eszköz maradványai is.
A temető teljes feltárása – amely a keleti hunok temetkezési szokásainak eddig páratlanul részletes megismerését ígéri – egyedülálló régészeti adatokat szolgáltathat.
A genetikai vizsgálatok pedig elsőként nyújthatnak átfogó képet egy hun temetőn belüli rokonsági és populációgenetikai összefüggésekről.
Külön köszönet illeti mongol kollégáinkat, akik a feltárást végezték: Gelegdorj Eregzent, a Mongol Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének igazgatóját, Enkhbold Sanjperlee terepi vezetőt és Amarbold Erdeneochir régészt, továbbá nem lehet eléggé hangsúlyozni Obrusánszky Borbála nagykövet, és Magyarország mongóliai nagykövetségének a segítségét.
Ezt is ajánljuk a témában
Gelegdorj Eregzen szerint valamiféle kapcsolatnak lennie kell a hunok, a mongolok és a magyarok között, amit hosszú távú projektek megfelelő tervezésével és megvalósításával lehet megvilágítani.
Sokan talán nem is tudják, micsoda jelentősége van a helyszínnek a magyar őstörténet szempontjából. Hogy is van ez?
N.E.: Valóban, a vizsgálatok során
sikerült azonosítanunk az Aba nemzetségre jellemző apai, Y-kromoszómához köthető N1a1a1a1a4∼ típusú vonalat.
Ez a haplocsoport egyértelműen eltér az általunk korábban az Árpád-házra – vagyis a Turul-dinasztiára – jellemző R1a-ARP (R1a1a1b2a2a1c3a~) típusú apai ágtól, amelynek a kapcsolatai ugyanúgy Mongóliába, a francia kutatók által vizsgált Tamir Ulaan Khoshuu temetőjébe vezetnek.
Az eredmények tehát genetikai szempontból is alátámasztják azt a történeti feltételezést, hogy Aba Sámuel és I. István rokonsági kapcsolata házassági úton jöhetett létre, ugyanakkor mindkét férfiági vonal eredete Belső-Ázsiába vezethető vissza.
Különösen figyelemre méltó, hogy az Aba nemzetség apai vonala filogenetikailag közös ágon helyezkedik el egy Ar-Gunt-i ázsiai hun egyénnel (6.sír).
Milyen következtetéseket lehet levonni az eddigi Ar Gunt-i eredményekből a magyar őstörténet szempontjából?
M.M.: Az ázsiai hunok régészeti hagyatéka kiemelten fontos a magyar őstörténet kutatásában, mivel számos elemében folytonosságot mutat az európai hunok leletanyagával – például az üstök, diadémok, cikádafibulák és lószerszámok esetében, emellett
több ponton párhuzamokat mutat a korai magyar régészeti jelenségekkel
is, különösen a viseleti és temetkezési szokások terén, például női fejdíszek és „hajfonat” viselet, részleges lótemetkezések.
Ezeket
a régészeti összefüggéseket a genetikai eredmények meglepően egyértelműen támasztják alá, ami szükségessé teszi a hunok és a magyarok őstörténeti kapcsolatainak újragondolását.
Mit mondanak a csontok? Találtak újabb nyomokat a magyar királyi család őseit nyomozva?
M.M: Még folyamatban lévő kutatási eredményekről nem tudunk nyilatkozni, de az Aba Sámuellel rokoni kapcsolatban lévő 6. számú sír környezetében tártunk fel idén újabb sírokat, melyek remélhetőleg rokoni kapcsolatban lesznek a 6. sírszámú mintával.
*
Miért tekintik az Ar Gunt-i régészeti kutatásokat fordulópontnak Mongóliában?
Gelegdorj Eregzen: A sírokból előkerült
emberi maradványok genetikai elemzése jelentős információkat szolgáltat az egykori hunok fizikai megjelenéséről
és a hunok őseiről, így a feltárások kulcsfontosságúak, ezt nem túlzás kijelenteni.
Mit gondolnak a mongol tudósok arról, hogy a magyar Aba-nemzetség őseit Ar Gunt-ban temették el? Mi ennek a jelentősége?
G.E.: Valóban, az egyik sírban talált emberi csontból vett minta genetikai vizsgálata kimutatta, hogy
a genetikai anyag megegyezik a magyar Aba-nemzetség tagjainak a genetikai anyagával.
A hunokkal foglalkozó kutatók körében köztudott, hogy a magyar királyt is adó Abák Ázsiából származnak, de helyezzük tágabb kontextusba az adatokat: a kor szakértői száz éve vitatkoznak arról, hogy van-e genetikai kapcsolat az ázsiai hunok és az európai hunok között. Kínai források igen részletesen rögzítik, hogy amikor az ázsiai hunok birodalma az 1. század végén összeomlott, egy részük több száz éven át vándorolt nyugat felé Közép-Ázsián keresztül, háborúkat vívtak az útjukba kerülő államokkal, majd
néhány népet beolvasztva soraikba az 5. század elején eljutottak Európába.
Ezt követően, Attila hun király uralkodása alatt nagy csatákat vívtak a Római Birodalommal és a gótokkal, és nagy birodalmat alapítottak Európában.
Az európai hunok és az ázsiai hunok neve hasonló, és mivel keletről vándoroltak be, etnikailag rokonnak tekintik őket, ám ennek bizonyítására kevés bizonyíték, forrás és tárgyi lelet áll rendelkezésre, így egyes tudósok szkeptikusak: itt jön képbe a modern genetikai elemzés, mint kulcsfontosságú bizonyíték, hiszen
sokan az ázsiai hunok és az európai hunok közötti kapcsolatot, valamint az ázsiai hunok és a magyar Aba-család közötti kapcsolatot „mítosznak” tekintették.
Nagyon jelentős eredmény, hogy ezt a kérdést tudományosan is bizonyították! Mi, mongolok, a hunok leszármazottai vagyunk, és a
tudományos bizonyítékok most azt is megerősítik, hogy a mongolok és a magyarok leszármazásukban rokonok.
Nagyon meglepődtünk, amikor először hallottuk, hogy a magyar nyelvben sok olyan szó van, amely hasonló a mongolhoz. Kiderült, hogy ez egy ősi kapcsolat bizonyítéka.
Mire számíthatunk az idei ásatások után?
G.E.: Az idén ásott hat hun sírból érdekes leleteket tártak fel, köztük emberi csontmaradványokat: jelenleg genetikai elemzésre készítik elő a mintákat. A várható eredmények remélhetőleg még inkább alátámasztják a korábbi megállapításokat.
Nyitókép: Ar Gunt-i ásatások (forrás: Obrusánszky Borbála)
Az érdekfeszítő, inspiráló vitával tarkított beszélgetés során az archeogenetika szerepe, a magyar identitás fogalma, és a kettős honfoglalás elmélete is szóba került.
A máig a sztyeppén élő madjarok apai felmenői és a magyarországi magyarok egy részének az apai felmenői között genetikai kapcsolat mutatható ki, ami tudományos tény – hangsúlyozza Bíró András Zsolt.
Egy irányba mutat a genetika és a régészet, sosem bizonyította ennyi adat, hogy a honfoglalók egy része a Dél-Urál környékéről érkezett. Megjelent a magyar kutatók tanulmánya a Cell folyóiratban!
A mongol kutató úgy véli, az eredmények fontosak lesznek a mongolok, az európai hunok, a magyarok ősei, valamint a mai mongolok közötti genetikai kapcsolat és rokonság meghatározásában.
A kór kezelés nélkül akár 24 órán belül halálos lehet.
Nem véletlen, hogy a vagyonadót az elmúlt évtizedben majdnem mindenhol elötörölték.
A támadás áldozatokat követelt, a hivatalos jelentések több tucat sérültről szólnak.
Se garancia, se pénz.
