Nincs szó őshazáról a közép-ázsiai madjarok esetében, de ők a rokonaink a genetika alapján – antropológus a Mandinernek

Nemrég a Mandiner egy olvasott, ám hibáktól hemzsegő cikket publikált a magyar őstörténet témájában egy titokzatos, Szibéria és Kazahsztán határvidékén élő törzsről, akik madjaroknak nevezik magukat. Most a cikkben megnevezett Bíró András Zsolt antropológussal, humánbiológus kutatóval, a Magyar Természettudományi Múzeum főigazgatói tanácsadójával tesszük a helyére az adatokat, hogy az olvasók hiteles képet kapjanak esetleges távoli rokonaikról.

*

Kazahsztánban létezik egy Madjar nevű törzs. Hol élnek ők pontosan? 

A kazakisztáni Madjar törzs mai szállásterülete Közép-Ázsiában,

északkeletre, a Közép-Kazakisztánban elterülő, száraz, néhol félsivatagos, de tavakkal, folyókkal és mocsarakkal tagolt füves pusztán, a Torgáj-vidéken található, több száz kilométerre a városi övezetektől. 

Hogyan kell értelmezni a mai világban egy törzs létét, mit jelent ez a mindennapokban?

A hatalmas területet felölelő Kazakisztánban ma hozzávetőlegesen 43 törzset tartanak számon a kazakok között. A kazak törzsi rendszer továbbá három törzsszövetségi elemre tagozódik, a Kis, a Középső és a Nagy Hordára, amelyek az egykori katonai törzsi együttműködések rendszerén alapulnak. 

A törzsek számát illetően pontos adatot azért is nehéz meghatározni egzakt módon, mert a kazak törzsi rendszer nemzetségekre épül, ahol a társadalmi folyamatok révén néha több nemzetség egyesüléséből törzs keletkezik. Illetve, és az utóbbi másfél évszázadra inkább ez jellemző, bizonyos törzsek a szétvándorlás, valamint a történelem viharai – lásd szovjet idők kitelepítései–, törzsből nemzetségi szintre süllyednek, és akár egy másik törzsbe tagozódnak be. 

Az utóbbi két évszázad különösen viharos történelme – orosz gyarmatosítás, szovjet kolhozosítás és átnevelési kísérletek – ellenére 

 Ez a szokásrendszer vidéken erősebben megőrződött és bizonyos elemei a mindennapokra is kihatnak – ilyenek a házasodási szokások –, nagyvárosokban inkább a kollektív emlékezet és a családi történet, a leszármazás emlékét őrizik.

Hogyan jutott el Kazahsztánba?

A Kazak Központi Állami Múzeum meghívása alapján, antropológus kutatóként már több éve dolgoztam Kazakisztánban, főleg történeti csontanyagok elemzésén. Ezen időszakban többször is előkerült az a kérdés, hogy Kazakisztánban vannak magukat Madjar nemzetséghez tartozónak valló csoportok, és a Torgaj vidéken létezik egy Madjar nevű törzs. 

Úgy tudom, a törzs csak az 1960-as évek óta tud egyáltalán rólunk, magyarokról, amikor a törzsnév hasonlósága miatt egy magyar antropológus, Tóth Tibor kereste fel őket.

A kazakisztáni Madjar törzs viszonylagos izolációban, sztyeppei környezetben élt egészen a közelmúltig. Vasút nem jár a törzsi terület közelében, a legközelebbi kisebb város is több mint 300 kilométerre van tőlük. Talán ez az egyik oka, hogy viszonylag jól megőrizték a saját hagyományaikat és a tradicionális életmód egyes elemeit a szovjet korszak kolhozosítási programjai ellenére is. 

Az lett volna gyanús, ha ezt tudják, hiszen a Kárpát-medence és a közép-ázsiai sztyeppvilág között hosszú évszázadokon át nem volt olyan kapcsolatrendszer, amely az aktuális eseményeket, híreket közvetítette volna.  

A helyzetet bonyolítja, hogy bár kazak nyelven saját szavuk van ránk, magyarokra, amit az idősebb generációk is mind így használtak, a 20. században az orosz cári majd a szovjet terminológiában a földrajzi és ehhez kapcsolódó történelmi neveket a térképeken is oroszul használták.  Tehát Magyarország Vengríja, a magyarok pedig venger néven szerepeltek: a modern időkben hozzájuk eljutott minden hír orosz formában érkezett.

országunk neve pedig Magyarország. Még az útlevelünkön lévő írásmódot is megmutattuk nekik. Amikor ezt megértették, nagyon meghatódtak és nagyon örültek neki.

Mit tudhatunk a törzsről az önök kutatásai alapján?

Elhatároztuk, hogy tudományos módszerekkel megvizsgáljuk: a névhasonlóságon – ami kiejtve névazonosság – kívül van-e valamilyen rokonsági kapcsolat a mai Kárpát-medencei magyarság és a kazakisztáni madjarok között. Az alap célkitűzéseink a következők voltak: feltérképezzük a törzs szállásterületét, meghatározzuk a törzs létszámát, illetve információt gyűjtünk a törzs történetéről, a mai társadalmi vonatkozásokról, legfőképpen pedig antropológiai és genetikai mintákat gyűjtünk egy korszerű tudományos összehasonlító vizsgálathoz. 

2006 szeptemberében, három kazak és egy magyar munkatársammal egy dzsippel és egy magasított személyautóval indultunk neki az adatgyűjtő expedíciónak. A háromhetes expedíció során

Az összes madjarok által is lakott – ahol legalább három Madjar család él – település és telep felkeresése után nagyjából kirajzolódott a történeti-törzsi szállásterület. A helyiektől begyűjtött történeti adatok, legendák és konkrét lejegyzett családfák alapján az egész törzset feltérképeztük geneológiai szempontból. 

A törzs minden családját vizsgáltuk, akik a törzsi területen laknak, és szinte minden elérhető férfi tagtól vettünk genetikai mintát; azért csak a férfiaktól, mert a genetikai vizsgálat során Y-kromoszóma-analízist végeztünk el a populációgenetikai összehasonlítások végett. Kazakisztán történetében most fordult elő először, hogy egy törzset – még ha az igen kis létszámú is – szinte teljes egészében, reprezentatív módon megvizsgáljanak tudományos módszerekkel. 

Hányan vannak a kazahsztáni madjarok?

A törzs teljes létszáma

 a szállásterületen, és további 2500 madjar élhet a különböző, távolabbi városokban.

Mit tudhatunk a történetükről?

A hagyományok és a közvetett történeti források alapján azt lehet feltételezni, hogy a Madjar törzs a 17. század végén, a 18. század elején Karcig batir vezetésével legyőzte és elűzte az akkor itt nomadizáló kalmüköket,családjaikkal betelepültek erre a területre, majd később a 19. század végére betagozódtak a kazakság úgynevezett Középső Hordájának az argün törzsébe. Mindvégig megtartották önálló nemzetségi rendszerüket, saját eredetlegendájukat, amely rendkívüli módon hasonlít a mi csodaszarvas-legendánkhoz:

Ősüknek egy távoli múltban élt Madjar vezért vagy Madjar ősapát tekintenek. Sírköveikre mindig ráírják az elhuny neve mellé, hogy Madjar törzs, az utóbbi nagyjából száz évben pedig, hogy Madjar nemzetség vagy törzs. Ezek már önmagukban is fontos és figyelemre méltó adatok, de még nem közvetlen bizonyítékai a rokonságnak. Ezért volt szükség az antropológiai adatok és genetikai minták tudományos vizsgálatára.

Mire jutottak? Az elméletet, hogy a magyar őshaza Torgaj-fennsík térségében, Szibéria és Kazakisztán határvidékén lett volna, a szakma többsége elutasítja kellő szakmai érvek hiányában. Beszélhetünk új bizonyítékokról és szakmai érvekről?

Az eredményekkel kapcsolatban több dolgot is érdemes tisztázni.

Egyrészt azért nem, mert a modern antropológiával foglalkozók nem feltételeznek egy, a térképen konkrétan körülrajzolható egyedüli őshazát, hanem kialakulási régiókról beszélnek, ahol a különböző komponensek kialakítanak egy olyan jellegzetes genetikai – embertani – karaktert, amely a későbbiekben egy bizonyos népesség alapját, eredőjét adja, és amely az időszakok és vándorlások, keveredések révén tovább változik, de trendszerűen mégis nyomon követhető marad. 

Továbbá a Torgáj-vidéket már csak azért sem jelölhettük „őshazának” mivel pont az adatgyűjtéseink során kiderült, hogy a Madjar törzs körülbelül 300-350 éve települt ebbe a régióba déli, délkeleti irányból. Ezt egyébként a genetikai vizsgálatok eredménye is megerősítette. 

A torgáji madjarok körében gyűjtött, összesen 106 férfihez tartozó DNS-minta Y-kromoszóma vizsgálata kimutatta, hogy 

Hangsúlyozom, minden családból vettünk mintát. A madjar törzs Y-kromoszóma-mintázatának jellegzetességei statisztikailag közelebb állnak a Kárpát-medencei magyarok mintajellegéhez, mint a más régiókból származó kazakisztáni mintákhoz, valamint szintén közelebb állnak a Közép-Ázsia délibb részén élő, iráni géntípusokat is hordozó török népességek mintáihoz. 

Mivel a törzs ebből a régióból vándorolt a Torgáj-vidékre, így az együttélésnek is valószínűleg ebben a régióban kellett lejátszódnia. Ez szintén egybevág az utóbbi évek genetikai és antropológiai kutatásainak eredményeivel, amelyek rámutattak, hogy a 9. századi honfoglaló – lóval eltemetett, jellegzetes honfoglalás kori régészeti mellékletekkel rendelkező – csontvázleletek embertani jellege és a csontokból származó DNS-minták jellegei alapján is a népesség legnagyobb komponense a közép-ázsiai sztyeppvidékre vezethető vissza, amely egy későbbi dél-uráli, valamint észak-kaukázusi tartózkodás-átvonulás révén újabb komponensekkel egészült ki. 

Mi a helyzet a szakmai kritikákkal?

Az őstörténettel foglalkozó természettudományos szakemberek – antropológusok és genetikusok – nem utasították el az eredményeket, mivel azok egzakt méréseken és tudományos módszereken alapszanak. A legtöbben nem is a kutatócsoportunk tudományos cikkére reagáltak, amely egy amerikai tudományos szaklapban az American Journal of Physical Anthropologyban és az Eleink régészeti, történeti folyóiratban jelent meg, hanem 

Szakmai kritikát konkrétan csak két kutató fogalmazott meg, egyikük a régész végzettségű, ott is inkább a művészettörténeti vonatkozásokban jártas Bálint Csanád volt, aki kritikai cikkében a közép-ázsiai népesség genetikai struktúrájára vonatkozó megjegyzéseivel a komikum határát súroló járatlanságról tett tanúbizonyságot. Megállapításai semmilyen konkrét szakmai érvet nem tartalmaztak. 

A másik kritikával Baski Imre nyelvész illetett minket. Szerinte gyanús, illetve nem elképzelhető, hogy ilyen formában megmaradt volna a magyarságra utaló etnonim vagy törzsnév. Állítása igazolására egy igencsak különös, a 60-as évek szovjet hatóságai által egy tadzsik néprajzostól „rendelt” cikk elméletével jött elő. Eszerint a Madjar törzsnév egy rövidülés révén jött létre, vagyis, mivel a muszlim világ határán élnek, és részben követik a muszlim tradíciókat, ezáltal „Mohamed követőinek” nevezik őket a környezetükben, és egy erre utaló hosszabb szó rövidülve Muhadyar, majd Madyar néven rögződött.

Semmilyen forrás – leírás, szájhagyomány, sírkő – nem említi ezt, és nem lelhető fel sem „Muhamadiyar”, sem „Muhadyar”, sem más köztes vagy hasonló forma sem. Ezen kívül a kazak szakemberek megírták, hogy rövidüléssel, becézéssel soha nem jönnek létre törzsnevek, nincs rá egyetlen példa sem. Ajbolat Kushkumbajev kazak történészprofesszor, aki egyébként a Madjar törzs kipcsak ágából származik, külön cikkben utasította el Baski Imre fantázia körébe tartozó elméletét. 

Többen említik Ajbolat Kushkumbajev történész kutatásait a törzzsel kapcsolatban. A félreértések elkerülése végett tisztázzuk, mit állít a történész 2011-ben magyarul is napvilágot látott, Magyarok keleten és nyugaton című könyve a Madjar elnevezésű törzsről?

A kazak történész professzor a Közép-Ázsia területén meglévő madjar (madyar) és madzsar törzstöredékeket és nemzetségeket egyértelműen kapcsolatba hozza a magyar (madzsar) etnonimmel vagy törzsnévvel, és annak különböző időszakokban kialakult kiejtési változataival. Felhívja a figyelmet arra, hogy az eredetileg – legtöbbször saját nyelven – keletkezett törzs és nemzetségneveknek a hangalakjai változhatnak az idők során, főleg más nyelvi környezetbe kerülve, 

Még nehezebb elemezni a forrásokban fellelhető adatokat – mondja a professzor –, mert azokat különböző nyelveken és különböző írásmódokban rögzítették, amelyek hangalakjára legtöbbször nem tudunk következtetni. Elég belegondolni abba, hogy eredetileg valószínűleg valamelyik sztyeppei rovásírásrendszerrel jegyezték le a különböző szarmata, hun, türk törzsek neveit, majd a 7. század végétől egyre inkább arab írással – illetve annak perzsa változatával –, majd az orosz gyarmatosítást követően cirill betűkkel írtak. 

A történész szerint 

és számos nagy nemzetség tartozott a kötelékébe. Ez a törzsszövetség viszonylag nagy területeket uralt, majd az elvándorlás és különböző háborúk következtében széttöredezett, de sok régióban maradhattak töredékei, amelyek külön történeti utakat jártak be. 

Kushkumbajev professzor leginkább az Irtis-vidék környékén – Észak-Kazakisztá, de ma már az egykori szállásterület nagyobb része Oroszország omszki területéhez tartozik – fellelhető Madjar törzstöredék történetével foglalkozott, amely a kipcsak törzsszövetségbe tagozódott be. Szerinte az Uráltól nyugatabbra élő magyar törzstöredékeket a 13. századi mongol hadjáratok szórták szét. Az ezt követő vándorlásokra, menekülésük pontos útvonalaira, illetve a mongolok telepítéseire nincs konkrét adat, de a professzor véleménye szerint ilyen események is lejátszódhattak.

Nyitókép: Bíró András Zsolt a madjarok között