Magyar nyelvterületek adatai utalnak arra, hogy a táltosok kapcsolatban álltak a szellemvilággal – állítja Agócs Gergely és Somfai Kara Dávid, akikkel a csodaszarvas motívumát is kiveséztük.
Pócs Éva és Hoppál Mihály professzorok után Agócs Gergely néprajzkutató, etnomuzikológus, Hagyományok Háza mellett a Magyarságkutató Intézet László Gyula Kutatóközpont és Archívum tudományos főmunkatársa, illetve Somfai Kara Dávid turkológus, mongolista, etnológus, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézetének tudományos főmunkatársa is bekapcsolódott a magyar ősvallást övező, nagy vihart kavaró, rendkívüli érdeklődést generáló tudományos vitába, ami a Mandineren robbant ki. Az első rész után most az interjú második, befejező részét mutatjuk meg.
*
Az eredeti ősmagyar mítoszok témáját körbejárva megtudtuk, hogy a csodaszarvas mondáját az észak-kaukázusi tauluktól is felgyűjtötték. Hogyan bizonyíthatja mindez, hogy a honfoglaló magyaroknál is jelen volt ez a mítosz, ez a mese?
Somfai Kara Dávid: A csodaszarvas motívuma ugyancsak bonyolult kérdés. Számos népcsoportnál megtalálható, de mindez nem bizonyítja azok közös eredetét. A kirgiz bugu (szarvas) nemzetség egy vadász testvérpár által űzött Szarvas-anyától származtatja magát, aki emberré változva az egyik vadász felesége lett. Az özbek kongrat nemzetség Alpamis-eposzában pedig egy szarvas ünő két gyermeket egy vadász testvérpárnak Istentől.
A regös-énekekben megőrződött csodafiú szarvas (Szent István mondája), a Hunor-Magor féle csodaszarvas monda (Kézai Kódex) közti
összefüggést tudományos módszerrel se bizonyítani, se cáfolni nem tudjuk.
A tudománynak viszont feladata, hogy ezekre a lehetséges kapcsolatokra felhívja a figyelmet.
Agócs Gergely:
Nem minden szarvas csodaszarvas.
Különféle történetekben, folklór-szövegekben Eurázsia-szerte, de egyes észak-amerikai őslakos csoportok hiedelemképzetei között is találkozhatunk mitikus szarvasokkal, szarvasünőkkel, vagy mint az említett indián törzsek esetében szarvas-asszonyokkal.
A szarvasfélék családja viszonylag nagy földrajzi keretben, az északi félteke mérsékelt égövében szinte mindenhol elterjedt, tehát ezen nincs mit csodálkozni. Ha viszont az ilyen szarvasos történetekben teljes jelenetek, avagy toposzok egyeznek, ott már az adott szövegek közös eredetére, vagy legalábbis genealógiai kapcsolatára kell gyanakodnunk.
Itt jön képbe a mi csodaszarvasunk?
Agócs Gergely: Igen, hiszen ilyen kapcsolatot jelez a magyar regösénekek és az észak-kaukázusi taulu (karacsaj-balkar) hagyományban megőrződött Bijnöger hős énekének úgynevezett vituperációs jelenete is, amikor az űzött vad egyszer csak megáll, szembefordul és vitába bocsátkozik az üldözőjével, mondván, őt nem lehet levadászni, hiszen ő egy isteni lény: regösénekeinkben „az Atyaistentől követ”, a kaukázusi anyagban Apszatinak, a vadászat istenének gyermeke.
Nálunk a „csodafiú szarvasra” vadászó hős Szent István király, azaz „Géza fia Vajk”, a taulu hagyományban ez Gezoh fia Bijnöger.
A sok egyéb, egymásnak megfeleltethető elem közül most elég legyen csak azt kiemelnem, hogy Bijnögernek a róla elnevezett hősének szövegében van egy testvére is, kinek neve Umar.
Bijnöger hős énekének általam dokumentált, egyik balkarföldi változatát, annak magyar fordításával együtt még 2016-ban közreadtuk. Érdekes, hogy a magyar regösénekek és egyéb, ide vonatkozó középkori írott források irányában felvetett összefüggésekre, egyezésekre vonatkozó
meglátásaink ellen azóta senki nem emelt kifogást.
Nem zárom ki, hogy ez a hallgatás annak tudható be, hogy a publikált adataink nehezen volnának értelmezhetőek a Pócs Éva által is óhajtott „dekonstrukció” kontextusában.
Sámán volt a táltos? Táltos volt a sámán? Milyen bizonyítékaink vannak a sámánok és táltosok szerepére a honfoglaló magyaroknál?
Somfai Kara Dávid: Mielőtt erre a kérdésre válaszolnánk, tisztáznunk kell, hogy ki is a sámán. Egy holland térképész könyvet írt Szibériáról 1692-ben, ahol először említette az evenki (tunguz) sámánokat. Ő maga egyébként sosem járt Szibériában. A tunguz népek körében a szellemek által kiválasztott személyt illetik a szaman szóval. A sámán lelke révülése során elhagyja a testét és a szellemek világába tesz utazást. Ezt a spirituális élményt nevezte el a világhírű Mircea Eliade sámánizmusnak 1951-ben.
Hasonló spirituális élményt élnek át a dél-szibériai türk népek szellemközvetítői,
akiket türk nyelven a kam szóval illetnek, ugyanakkor a burját-mongol sámánok között már nem találjuk meg az utazás élményét. Vagyis definíció szerint a burját-mongol szellemközvetítők (bő-udagan) sem igazi sámánok, bár a mai nemzetközi szóhasználatban szinte mindenféle szellemközvetítőt sámánként szoktak emlegetni.
Vagyis a táltos és sámán fogalmának összekapcsolása igazából azon múlik, mi a sámán definíciója.
Számos magyar nyelvterületen feljegyzett adat utal arra, hogy a táltosok kapcsolatban álltak a szellemvilággal,
és egyfajta szellemutazást is végeztek. Pócs Éva korábban említett cikkében azonban nem saját koncepciója mellett érvel, hanem ezeknek az adatoknak és az őket közlő néprajzkutatóknak a hitelességét támadja.
Ezt is ajánljuk a témában
A honfoglalás kori samanizmus képe nagy egészében néprajzkutatók, régészek és amatőrök, áltudósok összjátékával létrejött, prekoncepciókon alapuló konstrukció – vallja Pócs Éva professor emeritus.
Mi lehetett a táltosok, sámánok szerepe őseinknél?
Agócs Gergely: A táltos alakja gyakori szereplője a magyarországi boszorkányperek anyagának, és rendre felbukkan a 19. század óta végzett néphitkutatás dokumentumaiban is, de ne feledjük, hogy ilyen segítő, rontáselhárító mágikus specialistákat egyes közvetlen, vagy „második” szomszédnépek hiedelemvilágából is ismerünk.
Véleményem szerint itt
a megnevezés másodlagos, sokkal fontosabb a mágikus eljárások megélt gyakorlata,
illetve azok céljainak és eredményeinek reflexiója. Én több ízben gyűjtöttem magyar „tudós pásztoroktól”, illetve „ördöngös muzsikus” hírében álló zenészektől, amikor a mágiát gyakorló személyek beszámoltak a saját élményeikről, vagy tapasztalataikról.
Igaz,
sem környezetük nem nevezte őket táltosoknak, sem ők nem hívták magukat annak,
de a mágikus eljárás következtében beavatást nyerő, s a szellemvilággal révülés útján kapcsolatot tartó gyakorlat, valamint a transzállapotban a testből kiszálló, majd térben-időben közlekedő lélek látomása a gyűjtéseim során több ízben igazolást nyert.
Hol kutattak eddig terepen? Mely, terepről szerzett adataikat tartják a legfontosabb, bizonyító erejű információknak?
Somfai Kara Dávid: 1995 és 2009 között bejártam Dél-Szibéria és Észak-Mongólia vidékét,
felkerestem azokat a türk és mongol nyelvű etnikai csoportokat, ahol Diószegi is járt ötven évvel korábban.
2013 óta végzünk terepmunkát észak-kaukázusi kipcsak-türk etnikumok körében Agócs Gergellyel közösen, aki korábban kétszer is járt a térségben.
2021-ben ez a kutatást kiterjesztettük Közép-Ázsiára, ahol ugyancsak a kipcsak-türk etnikumok népzenéjét és folklórját vizsgáltuk. Kutatásaink egyértelműen utalnak a magyar népzene és szövegfolklór keleti türk kapcsolataira.
Agócs Gergely: Legutóbbi számításaim szerint 1985, azaz gyűjtéseim kezdete óta összesen
933 gyűjtési helyszínen, illetve gyűjtőnap alkalmával rögzítettem terepen folklóradatokat.
Gyűjtöttem a Felvidéken, Magyarországon, Erdélyben és a Vajdaságban, illetve a moldvai csángók, valamint a kárpátaljai, szerémségi és szlavóniai magyarok között is, de gyűjteményemben nagy mennyiségű szlovák, mindenféle cigány, ruszin, román, és gorál-lengyel, de például felvidéki horvát, vagy kárpáti német folklórt dokumentáló felvétel is szerepel.
Keleti gyűjtéseim főbb csapásirányait Dávid már felsorolta, de a türk zenei rokonság feltárása mellett egyes uráli nyelveket beszélő népek, illetve más kaukázusi népek népzenéjét is dokumentáltam. Beszélgetésünk tárgyát tekintve természetesen,
a kipcsak türk népek, ott is talán a nogaj és a karakalpak népdalok magyar zenei rokonságának feltárását tartom a legizgalmasabb felfedezésnek.
Ezt is ajánljuk a témában
Abból, hogy valamire nincs konkrét adatunk, nem következik, hogy a korban nem is létezett, vallják a kutatók. Mi számít bizonyítéknak a néprajzban? Mi számít prekoncepciónak? A cikkből kiderül.
Nyitókép: Egy evenki sámán első ábrázolása a holland térképész Witsen könyveből (1692)
A résztvevők kiemelték a néprajzi gyűjtőmunka megkerülhetetlen tudományos adatait, amelyeket egyes szakemberek mégis figyelmen kívül hagynak. Egy asztalhoz ültek a téma kiváló kutatói.
A többek szerint sarlatán guru így a királyi család tagja lett.
A táltos egyedülálló szuperhős, akinek legfontosabb attribútuma, hogy kikezdhetetlenül jó – mondja a szerző, aki szerint amit a nyelvünk őriz, az a miénk, mindegy, honnan kaptuk.
Ha Bayer Zsoltnak most fáj, attól jobb hely lett-e a hazánk? Ha álmatlanul forgolódik, győztünk-e?
Abból, hogy valamire nincs konkrét adatunk, nem következik, hogy a korban nem is létezett, vallják a kutatók. Mi számít bizonyítéknak a néprajzban? Mi számít prekoncepciónak? A cikkből kiderül.
Az ukránok a fronttól több mint ezer kilométerre csaptak le.
Felemás döntést hozott a jászvásári püspök.
Horváth Csenger szerint olyan leckét kapott, amelyet sosem felejt el.
