Arról is szó esett, hogy kit, miért zavarnak az adatok. Vannak, akiket a prekoncepció megalkotásában, vagy fenntartásában zavarnak, hangzik el. „Azért is szükséges sokat dolgozni a terepen, mert
az adatok sokaságából lehet valamit kiolvasni”
– világított rá Agócs Gergely. 2000-ben járt először a Kaukázus északi előterében gyűjteni, és közel ötezer dallamot dokumentált. „Ezekből az adatokból már nagyon sok minden kiolvasható” – mondta el. A szakember ekkor érdekes fejtegetésbe kezdett a magyar népzene történetéről, majd levonta a következtetéseket: túl sok a „jövevény” elem egyes kutatók szerint a magyar műveltségben,
Pócs Éva és Róheim Géza például úgy véli, hogy a magyar néphit tulajdonképpen balkáni illetve szláv néphit.
Hozzáteszi: aki egy kicsit is járt már terepen, és olyan terepeken is megfordult, ahol különböző népek élnek egymás mellett, annak tudnia kell, hogy az interetnikus kapcsolatok nem így működnek:
nincs olyan, hogy az egyik nép csak ad, a másik csak kap.
„Nem lehet kijelenteni, hogyha valamilyen jelenséget a magyaroknál és a szomszéd népeknél is láttunk, hogy ezek a jelenségek törvényszerűen a szomszéd népektől érkeztek a magyarokhoz. Ahhoz egy olyan vizsgálatot kell elvégezni, mint amilyet Bartók elvégzett: például látjuk, hogy az erdélyi magyarok és az erdélyi románok viszonylag szoros együttműködésben kultiválják a zenei kultúrájukat, tehát ugyanazokat a dallamcsoportokat megtaláljuk a románoknál is, a magyaroknál is. Egyből jött a megállapítás a román népzenekutató kollégák részéről, hogy természetesen a magyarok átvettek a románoktól ezt-azt. Bartók megüzente: tisztelt kollégák, nagyon jó, akkor azokat a dallamtípusokat, amelyeket az erdélyi románoknál megtaláltak, mutassák ki a regáti románságnál is. Hiszen,
ha a magyarok vették át őket a románoktól, akkor a havasalföldi és moldvai románság kultúrájában is jelen kellene legyenek ezek a dallamok. A román kutatók nem találták meg azokat a dallamokat,
így itt meg is szűnt a vita” – mondta.
„Amit mi találtunk a Kaukázus északi előterében, majd beljebb, egyes belső-ázsiai kipcsak török népek hagyományos zenei kultúrájában, az nem azért érdekes, mert ott találtunk valamilyen dallamcsoportot, amelyik a magyar népzenében is megvan. Nem.
Amit mi föltártunk, azért érdekes, mert ugyanazt a mintázatot adja, mint a magyar népzene.
Azoknak a dallamoknak az édestestvéreit is megtaláltuk, amelyekről jelen pillanatban a magyar népzenekutatás úgy vélekedik, hogy
azok belső fejlődés útján és itt a Kárpát-medencében, a kuruc korban keletkeztek!”