Mesekönyv felnőttektől felnőtteknek

A népmeséről mindenkinek az esti mese olvasása jut eszébe, valamint a Magyar népmesék gyermeksorozat. Holott a népmese eredetileg elsősorban felnőtteknek szólt, és nem olvasták vagy nézték, hanem mondták – mesélték. Hosszú téli estéken a fonóban vagy egy házánál összegyűltek a falusiak, és hallgatták a falu mesemondóját késő éjjelig, akár hajnalig. Egy-egy mese lehetett akár másfél-két órás is. Csak aztán, ahogy a mondás tartja, meg­jelentek a Tiszán a gőzhajók, és kihaltak a népmesék. Nem olyan rég, csak az ötvenes évek után gyorsult fel az el­tűnés, de a hanyatlás körülbelül akkor kezdődött, amikor a Grimm testvérek – amúgy szerencsénkre – felgyűjtötték és házi mesének titulálva könyvben kiadtak belőlük egy csokorral. Leírva ugyanis a népmese megfagy. Ahogy utat tört magának a felvilágosulás, és jöttek a külső szórakoztatási megoldások – sportesemények, rádió, tévé –, úgy egyre gyakrabban munka nélkül találta magát a mesemondó, és végül tényleg csak a gyerekeknek mesélt, mert a felnőttek úgymond már nem hittek a tündérmesékben. Érdemes belegondolni, mi veszett így ki: a közösség önszórakoztatása, arra való képessége, hogy kulturálisan eltartsa magát.