Elszabadult a pokol a német iskolákban: lehetetlenné vált a tanítás a migránsok miatt

Sokkoló riportot készített a német iskolák pokláról a Die Welt. A lap számos esettanulmány alapján leszögezi: „messze túl sok olyan gyermeket iskoláznak be, akik alig tudnak koncentrálni, és mindenekelőtt nem tudnak németül”. „A tanároknak azzal kell szenvedniük, amit a családok és a politika elmulasztottak” – fogalmaznak.

Ludwigshafen Hemshof városrészében például „ha az ember végigsétál a negyeden, sok nyelvet hall, keletit, afrikait, szlávot – de német szót csak ritkán”, üledékként rakódnak le a bevándorlók újabb és újabb rétegei: „a hatvanas évek óta olasz, görög, török vendégmunkások, 2015 óta pedig a világ maradéka”.

Az például rendszeres, hogy az iskolakezdésnél a tanárok mintegy negyven elsős, az évfolyam harmada esetében jelzik, hogy azok nem érettek a második osztályba lépésre. Mächtle a lap szerint „ismeri a trükköket ennek elfedésére, csak nem alkalmazza őket”: ilyen például az, amikor a gyermekeket a második osztályba léptetik, majd azok az első tanítási napon „önként visszalépnek”, vagy ténylegesen a második osztályba léptetnek az erre nem érett nebulókat. Ő ezt nem csinálja: megbuktatja ezt a negyven diákot, és megismételteti velük az osztályt – „nem azért, hogy büntesse, hanem hogy megmentse őket”.

A Welt némi gúnnyal emlékeztet a német oktatáspolitikusok szlogenjére, a „nyelvfürdőre”, a „németre, amely körülvesz, amelyben mozogva a gyermekek maguktól felszívják azt”.

„egyetlen gyerek sem lubickol itt a német fürdőben, megmaradnak az arab, török, afgán medencéikben”, s „legjobb esetben kialakul egy alapvető szlengjük, egy 50-100 szavas németjük, amely elég az utcára és az iskolaudvarra, de egy akár csak részben értelmezhető szakmához nem”.

A Welt úgy látja, hogy „Németország iskolái nem csak itt-ott égnek, hanem területi tűzről van szó”, hiszen

„s ehhez járul még egy olyan iszlám, amely agresszívan lép fel az osztályteremben”.

A lap szerint azt a nevelést, amit korábban a szülői ház végzett el, ma az iskolától várják, így „a tanárok akaratuk ellenére szociális munkásokká válnak, a fegyelmet és a nyitott fület először fáradságos munkával meg kell teremteni, mielőtt tanításra egyáltalán gondolni lehetne”. S történik mindez „krónikus hiánygazdaságban”:

Andreas Baudisch, a mannheimi Humboldt általános iskola igazgatója a lapnak a matematika példáján magyarázta el, hogyan változott meg húsz év alatt a német oktatás. „Húsz év alatt a negyedik osztályos matematikafeladatok gyakran voltak tiszta szöveges feladatok. Ma a könyvek teli vannak képekkel, hogy a megértést egyáltalán lehetővé tegyék”. „Az alapműveletek sok gyermeknek nagy fáradságot jelentenek. Sokan nem képesek megfogalmazni egy kerek egész mondatot” – így az igazgató. Beszámol ugyanakkor sikerekről is: az indiai családok gyermekei például négy hónap alatt jobban megtanulnak németül, mint az ide születettek, mert „otthon gyakorolnak, van ebben érdeklődés”, s ez 

A lap figyelmeztet: nem volt olyan régen, amikor ezek az állapotok még csak Berlin problémás negyedeit jellemezték, s „az ország többi részében egy kicsit elszörnyülködtek, ha erről hallottak”. „Ennek vége, mindenhol Berlin van” – írja a Die Welt.

***

Nyitókép: Thibaud MORITZ / AFP