Különleges dolog a Himnusz. A miénk aztán igazán az, hiszen már eleve ezzel a címmel íródott.
„Talán egyedüliként a hasonló művek közül önvizsgálatot, bűnbánatot, vezeklést is hordoz. Sokkal több egy puszta versnél és dallamnál, valóban a sorsunk és összetartozásunk, büszkeségünk és reményünk benne van, s noha – Trianon óta még kissé le is lassítva – mélabús gyászéneknek hangzik, ezzel ünnepelünk: az ország születésnapját; elbukott, de céljaikban utólag mégis beteljesülő forradalmainkat; győztes sportolóinkat.
Augusztus 20-án egy énekesnő valamelyik rendezvényen kezében cigarettával, ülve, állítólag hamisan énekelte el, aminek nagy visszhangja kerekedett. Nem vitt rá a lélek, hogy megnézzem a felvételt, tartva attól az idegen kifejezéssel szekunder szégyenérzetnek nevezett jelenségtől, amikor kívülállóként magam jövök zavarba, annyira kellemetlen a jelenet. A hölgy elérte, amit polgárpukkasztásból akart: egy szubkultúra buborékjából néhány napra az országos média reflektorfényébe került. Ilyenkor felsorakozik a mára megkövesedett két tábor: a nemzetiek háborognak, a globalisták mentegetik a performanszt.
Az év nagy részében a művészetbe, adott kulturális keretek közötti önkifejezésbe sok minden belefér. Egy színdarabban az efféle betét jellemezhet szereplőt, tükröt tarthat, különféle asszociációkat kelthet. A nemzeti ünnepen azonban mindenképpen gúnyolódásnak, provokációnak hat. Vannak dolgok, amikkel nem viccelünk. Nem véletlen, hogy kocsmai összezördülésnél egymás édesanyjának emlegetése a legdurvább ingerlés. Augusztus 20-án a Himnusz parafrázisa ehhez hasonló. Amiképpen karácsonykor vagy húsvétkor sem ildomos vallásgyalázó cikkekkel, filmekkel előállni. (Mégis megtörténik.)”
Ezt is ajánljuk a témában
„Lazaságot, kérem! Legyen a magyar nemzeti érzés is inkább tejszínhab, mintsem vasbeton” – fogalmazott az újságíró, Ajsa Luna előadására reagálva.
Ezt is ajánljuk a témában
A szervezők jelezték, hogy a kieső előadó helyett más fellépőt állítanak színpadra a fesztivál pénteki programjában.
Nyitókép: Facebook
Orbánék patrióta győzelme nagy politikai vereség Friedrich Merz német kancellárnak és Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének. Véget ért az EU-csúcs. De mi következik ebből a belpolitikára nézve? Itt a Mesterterv évadzáró adása.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
A valóságérzékelés teljes hiánya? Miközben Orbán Viktor telt ház előtt, zsúfolásig telt arénában beszélt Szegeden, Magyar Péter rendezvényén csak lézengtek az érdeklődők. A Tisza elnöke mégis azt állította, nála kétszer annyian voltak.
