Csak remélni lehet, hogy az amerikaiak tudják mit csinálnak

„Úgy tűnik elkezdődött a nyílt amerikai beavatkozás Venezuelában. Robbanások sora látszik a városban. A légicsapások vélhetően először a légvédelmet iktatták ki - és azért a múlt idő, mert Chinook helikopterek vannak Caracas felett - könnyen lelőhető, nagy szállítóhelikopterek.

A jelenet némiképp hasonlít arra, amit 2022 februárjában Kijevben láttunk, ahogy az orosz Mi-17-esek mentek Hostomel felé.

Mondjuk az oroszok úgy mentek be, hogy volt ukrán légvédelem, jó pár helikopter ezért a Dnyeperben végezte.

Csak remélni lehet, hogy az amerikaiak tudják mit csinálnak. A nemzetközi jogi részét hagyjuk, már 1999-ben, de még inkább 2003-ban átlépték a Rubicont, de van itt geopolitikai robbanótöltet is. Venezuela Kína és Oroszország közeli partnere. Egy sötét diktatúra, a Maduró-rezsimért nem kár, de ha ez nincs leegyeztetve Pekinggel és Moszkvával, komoly feszültség lehet a vége. 

Persze benne van a pakliban, hogy Maduro elmozdítása a venezuelai hadsereg egyes erőivel, és a két érdekelt hatalommal, de legalább Kínával le van egyeztetve. Akkor Maduro gyorsan eltávozik így vagy úgy, a világ legnagyobb olajtartaléka pedig viszonylag gyorsan kitermelhető lesz. Ma Venezuela termelése ugyanis csak a töredéke a lehetségesnek.

Na az hosszú távon Kanadának nagyon rossz hír lenne - mert nehéz olajat ők állítanak még nagy mennyiségben elő - de lehet levinné az átlag olajárat is - ami Oroszországnak is nagyon rossz. Valójában az egyetlen dolog, amivel az oroszok foghatók a hosszú távon, hosszú évekig alacsony olajár, azt nem lehet kitrükközni.

Úgy általában nem vagyok híve a nemzetközi jogot sértő katonai beavatkozásoknak, mert szinte mindig rosszul sülnek el - de reméljük ez most más lesz, és nem bonyolódik bele az USA hónapokra vagy akár évekre, és nem lesz eszkaláció mondjuk Kínával vagy az oroszokkal.

A Mágyatűz c könyvemben Venezuela elég fontos szerepet kapott, így jellemeztem az ország helyzetét. »Moszkva ennek az elképesztő olajvagyonnak egy részét magának akarta, akárcsak Peking és Washington. A kínaiakat nem sikerült megverni a nagy játszmában, de az amerikaiakat igen. 

A Rosznyeft 60 milliárd dollárt fektetett be az Orinoco-folyó mellett nehézolaj kitermelésébe, és lassan övé, azaz Oroszországé lett az ország olajkitermelésének ötödé. Aztán ott volt még a fegyverüzlet is, a bolivari fajankók az orosz haditechnika szorgalmas vásárlói közé tartoztak. Másfél évtized kemény munkájával sikeresen tönkretették a gazdaságot, és egymás után bukták el hatalmi pozícióikat.

De a titkosszolgálatok és a hadsereg még mindig Hugo Chavez követőinek kezében van, akik szemében az USA gyűlölete minden mást felülír. Mögöttük ott állnak a kubaiak, piócaként szívva az ország vagyonát, Kuba mögött meg Oroszország és Kína tornyosul. Hatalmas geopolitikai játszma ez, ami legkevésbé szól a venezuelai népről és demokráciáról. A nép jóléte pontosan annyira kevéssé érdekli az amerikaiakat, mint az oroszokat vagy a kínaiakat. Csak az olaj és az arany számít. A hatalom.«”

Nyitókép forrása: AFP