Bajnai Gordon és a liberális gazdaságpolitika szellemvasútja

„»Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?«

Bajnai Gordon egy esetleges kormányváltás után a brüsszeli irányvonalhoz és a 2010 előtti gazdaságpolitikához való visszatérést sürgeti. Ez megszorításokat, adóemelést, a magyarok pénzének Ukrajnába küldését és a háborúba való belesodródás esélyének növekedését jelentené. Ezért minden ilyen kísérlet kerülendő.

Ha van, ami joggal tölti el némi értetlenséggel az embert Kölcsey Husztjának olvasása közben, az épp a cikk mottójául szánt mondat. Általában is van értelme elidőzni a múltnál, főleg ha olyan gazdag történelmű nemzet fia valaki, mint éppen a magyar. Szerencsére Bajnai Gordon újévi, HVG-s interjúja, ha másban nem is, ebben bizonyára segíti a tisztánlátást.

Van olyan helyzet, amikor a régi kor árnyai felé tényleg nem érdemes visszamerengeni. Főleg ha olyan dicstelen korszakról van szó, mint a neoliberális baloldali kormányzás és gazdaságpolitika korszaka Magyarországon, amelynek túlságosan is hosszúra nyúlt történetének végére épp Bajnai Gordon kormányzása tett pontot. Pedig az interjú épp erre tesz kísérletet.

Bajnai tételmondata – ha röviden összegezni kellene, valami olyasmi –, hogy az elmúlt 15 év magyar gazdaságpolitikája, valamint a brüsszeli elitekkel főbb elvi és geopolitikai kérdésekben folytatott szabadságharc végső soron nem éri meg a magyaroknak. Azt állítja, hogy bizonyos objektív mutatók alapján nem teljesítettünk jobban, mint azok az országok, amelyek mind a gazdaság, mind az ideológia, mind a geopolitikai mozgások tekintetében követték a brüsszeli irányvonalat.

Sőt, szerinte ugyanezen, meg nem nevezett objektív mutatók szerint még helyenként le is maradtunk. Tehát nem jön ki a matek, nem érte meg a nagy vircsaft. Úgyhogy egyebekben a volt miniszterelnök abbéli reményét is kifejezi, hogy egy mihamarabbi kormányváltás után lehetőleg térjünk vissza a liberális gazdaságpolitika és világlátás bevett keretei közé. Na, ebbe a múltba tényleg nem érdemes visszamerengeni. (...)

Az a helyzet, hogy a Bajnai által javasolt gazdaságpolitika mára lényegében megbukott. Ha volt is időszak, amikor esetleg a világ más tájain működött, akkor is elmúltak már azok a körülmények, amelyekben esetleg sikert lehetett elérni ilyen gazdaságpolitikával.

Új világ köszönt ránk 2026-ban. Magyarország az elsők között volt, amely ezeket a változásokat felismerte, ezért hosszú idő után először megfelelő fegyverzetben indulunk csatába. Mégis, ki akarna visszaváltani lovaskocsira, amikor már ott áll az autó a garázsban.

Mindenki, aki a brüsszeli gazdaságpolitika receptjét követi, az most megszorításokra készül. Egy másik írás érdekes témája lehetne, hogy a mostani gazdaságpolitikai megoldások vajon megőrzik vagy megszüntetik-e a liberális gazdaságpolitika alapelveit. Mert egyfelől úgy tűnik, hogy Brüsszel tervei értelmében – szemben a liberális dogmával – az Unió a korábbinál jóval nagyobb központosítást és gazdasági tervezést kíván bevezetni. Ugyanakkor az a liberális politikát folyamatosan jellemző megszorítások ugyancsak velünk élnek, mi több magasabb sebességfokozatba kapcsolnak.

Csehországban az előző, balos kormány 2024 és 2025 között 151 milliárd cseh korona megszorítást vezetett be. Franciaországban 50 milliárd eurós megszorítócsomagon megy a vita. Romániában hatalmas megszorításokat vezetnek be azért, hogy a költségvetés hiányát 9 százalék közeléről 5,8 százalék közelébe faragják a jövő év végére. Csak jelzésképpen, a magyar érték idén 5 százalék volt, tehát mindenféle kiigazítás nélkül vagyunk alatta a román értékeknek.

Aztán persze megint más kérdés, hogy a beszedett forrásokat mire akarják költeni a brüsszeli irányvonalat követő államok. A válasz nem bonyolult: Ukrajnára. Egyesek talán érvelhetnének úgy, hogy hadiipar felpörgetése majd esetleg megoldja Európa versenyképességi gondjait. Csakhogy nem osztja ezt a nézetet Mario Draghi volt EKB-elnök és olasz miniszterelnök. A gazdaságpolitikus sokszor figyelmeztetett, a háborús költésekből valójában nem profitál Európa, a versenyképesség ilyetén formájú visszaállítása hiú ábránd.

Mindenesetre a Bizottság már a 2026-os gazdasági helyzetelemzésében is nyíltan háborús célokról beszél. A védelmi kiadások folyamatos és jelentős növelését kritikus fontosságúnak tartja, ezért a közös adósságállomány 2–3 százalékpontos emelését is reális forgatókönyvként kezeli a brüsszeli dokumentum.

A háborús célok finanszírozása a bizottsági anyagok visszatérő eleme. Brüsszel legalább 800 milliárd euró elköltésével számol, amelyet a tagállamoktól vár el. Mindezt tovább árnyalja, hogy a Bizottság a tagországok adórendszerét vizsgáló tanulmányai szerint mindehhez adóemelésekre is szükség lehet. Az egyébként rendszeresen megjelenő országspecifikus ajánlások logikáját csúcsra járatva Brüsszel úgy látja, az adókedvezmények torzítják a rendszert, ezért a tagállamoknak ezen a területen is önkritikát kellene gyakorolniuk.

Magyarán: a brüsszeli gazdaságpolitika adóemelést, a beszedett pénzek Ukrajnába küldését jelenti. Ezt javasolja Bajnai Gordon. Na meg mindezen célok érdekében kormányváltást.

Mindezen gazdasági és gazdaságpolitikai kérdéseknek van egy tágabb vetülete. Nevezetesen, hogy 2026 a béke és a háború közötti választás éve lesz. Brüsszel elhatározta, hogy hadba vezeti Európát. Ez a brüsszeli út, amelyet a Tisza Párt képvisel, s amelyre Bajnai Gordon is vissza akar térni.

A lényegi egyezés nem csoda, hiszen írd és mondd, az a szakértői kör, amely a Tiszának ad tanácsot, lényegében Bajnai Gordon gazdaságpolitikai köréből áll. Rajtuk keresztül Bajnai Gordon könnyedén tudná rövid pórázon tartani Magyar Pétert gazdaságpolitikai értelemben is. Így térne vissza az a neoliberális gazdaságpolitika, amelynek a vége mindig a megszorítás, mert ebben a felfogásban a bankok és a multik nem járhatnak rosszul, csak a választók. Azaz megint a bankok és a multik járnának jól.

Cserébe megszüntetnék a rezsicsökkentést, a 13. havi nyugdíjat, progresszív adórendszert vezetnének be, azaz megemelnék a SZJA-t és megemelnék a társasági adót is. Az így beszedett pénz Ukrajnára, nagyobb időhorizonton pedig az eljövendő háborúra költsék. Egy biztos, nem saját országukra és nem saját polgáraikra.

A kormány ezzel szemben a béke megőrzésére, a háborúból való kimaradásra kér felhatalmazást. Ez a magyar út. Ennek lényege, hogy a magyar emberek pénzét a magyar emberekre kell költeni. Ez meg is látszik azokon az intézkedéseken, amelyekkel a kormány 2026-ra készül.”

Nyitókép forrása: Facebook