Jön az EU-Kína csúcs: Brüsszel az együttműködést vagy a versengést választja?

Csütörtökön újabb EU-Kína csúcstalálkozóra fog sor kerülni Pekingben. Az idei év az unió és Kína közötti kapcsolatok újjáéledését hozta, számos kínai politikus látogatott az Európai Unióba, többek között Li-Csiang miniszterelnök és Vang Ji külügyminiszter. Az EU oldaláról Kínában tett látogatást Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Charles Michel, az Európai Tanács elnöke, Thierry Breton, az EU belső piacért felelős biztosa, valamint Josep Borrell, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője.

Az uniós intézmények vezetői mellett számos európai ország vezetője is ellátogatott Kínába, közöttük Emmanuel Macron francia elnök és Olaf Scholz német kancellár is, de nem volt elhanyagolható fontosságú az sem, hogy Orbán Viktor miniszterelnök is jelentős delegációval együtt képviselte Magyarországot az Egy Övezet Egy Út Fórumon.

A találkozók sora ellenére az uniós intézmények vezetőinek nagy része – illetve egyes tagállami politikusok, mint Annalena Baerbock német külügyminiszter – egyre kritikusabb Kínával szemben, és minden platformon kiáll az úgynevezett derisking, vagyis a „kockázatcsökkentés” mellett, 

Enyhülés vagy konfrontáció?

Az EU-Kína csúcs előtt kérdéses, hogy az Unió és az ázsiai ország kapcsolata milyen irányba fog tovább haladni 2024-ben: a versengés, vagy az együttműködés lesz-e a meghatározó?

Ez amiatt is rendkívül fontos, mivel az utóbbi hetek történései fényében tűnik, több nyugati hatalom is mintha igyekezné elkerülni, hogy egy új hidegháború robbanjon ki Kína és a Nyugat között. Ennek jelei megmutatkoztak abban, hogy 

a nemrég San Franciscóban megtartott csúcstalálkozón. Arról nem is beszélve, hogy az amerikai üzletemberek egész évben egymásnak adták kilincset a pekingi vezetésnél.

De az utóbbi években mélypontra került ausztrál-kínai kapcsolatokat Anthony Albanese ausztrál miniszterelnök is igyekezett javítani. Az Egyesült Királyságban pedig az a David Cameron lett a külügyminiszter, aki korábban békülékenyebb hangot ütött meg Pekinggel szemben.

Ebben sem egységes az unió

Von der Leyen legutóbb a Bundestagban tartott beszédében igyekezett a deriskingnek támogatókat szerezni: a politikus úgy fogalmazott, hogy amennyiben az tagországok nem lépnek fel Kínával szemben, akkor „bajba kerülhetnek”. A bizottság elnöke azt is kijelentette, hogy szerinte a világpolitika és a világgazdaság közötti szálakat szorosabbra kell fűzni. Azt is hozzátette: az Unió és Kína kapcsolatát évekre meg fogja határozni az, hogy Peking milyen kapcsolatot tart fenn Moszkvával. Hozzátette: 

Von der Leyen álláspontjával kapcsolatban ugyanakkor komoly megosztottság uralkodik az unión belül: egyrészt a szuverenisták elutasítják, hogy Brüsszel még több jogkört vonjon el a tagállamoktól a Kína jelentette veszélyre hivatkozva, míg a szabad piac híveinek nem tetszenek a tervezett kereskedelmi korlátozások.

Josep Borrell legutóbb egyértelműen kereskedelmi háborúval fenyegette meg Pekinget. 

s utalt a fennálló kereskedelmi deficitre az Európai Unió és Kína között. „Ha Kína továbbra is tagadja ennek az egyensúlytalanságnak a valóságát és következményeit, akkor fennáll annak a veszélye, hogy Európában nő az igény a nagyobb védelemre. Nem vagyunk protekcionisták, de talán meg kell védenünk magunkat. Ha Kína nem nyit, talán nekünk is be kell zárnunk” – fogalmazott.

Kína szerint Brüsszelnek be kellene látnia, hogy téved 

Kérdéses viszont, hogyan tudná az EU már így is féllábú gazdasága megnyerni ezt a kereskedelmi háborút, miután amerikai nyomásra elvágta magát az olcsó orosz nyersanyagoktól, most pedig arra készül, hogy másik lábát – a hatalmas kínai felvevőpiacot is – levágja. Semmi sem jelzi azt, hogy az Unió jobban kerülne ki egy ilyen kereskedelmi háborúból, mintha belátta volna, hogy

A kereskedelmi deficittel kapcsolatban számos EU-s vezető hevesen követeli Kínától a piacainak megnyitását az unió előtt, ezzel kapcsolatban viszont érdemes megjegyezni, hogy 2020-ban, már karnyújtásnyira volt az az úgynevezett átfogó beruházási megállapodást (CAI), amely ezt lehetővé tette volna – ettől viszont éppen az unió táncolt vissza, amerikai nyomásra. A kínaiak ennek fényében úgy látják, hogy az EU a piaci engedményeket egyoldalúan akarja kikényszeríteni, és Brüsszel úgy viselkedik, mintha Kína valamilyen módon „szívességgel” tartozna nekik a kereskedelemmel kapcsolatban.

Amennyiben Brüsszel is felismerné, hogy

akkor inkább a CAI alapján kellene tárgyalásokat kezdeményezni Kínával. Szakértők szerint fontos lenne belátnia az unió vezetésének, hogy azok a próbálkozások, amelyekkel megpróbál versenytársként fellépni Kínával kapcsolatban – mint a Global Gateway kezdeményezés –,  valójában komolyan vehetetlenek – főleg, ha azok költségvetését vetjük össze például a kínai BRI-vel.

A kínaiak szerint az EU-nak abba kellene hagynia a geopolitikai keresztes hadjáratot, és józanul kellene felmérnie a helyzetét a világban. 

***

Nyitókép: Getty Images / baona