A villanyautók egy másik aspektusa egyedülállóan kínai. A 2012 óta hatalmon lévő Hszi Csin-ping elnök vezetése radikálisan kiterjesztette a KKP politikai ellenőrzését, hogy az az ottani magániparra is kiterjedjen. Ennek eredményeképpen a magántulajdonban lévő cégek nemzeti stratégiákat hajtanak végre. Az állami tulajdonú vállalatok (SOE-k) és az olyan magán-autóipari vállalatok, mint a BYD és a Xiaopeng, a nyugati piacokra való belépésükkel egy ütemben haladnak a KKP merkantilista stratégiájának szolgálatában.
Végezetül, a kínai elektromosautó-előállítás egy aktív tanulási folyamat volt. Annak érdekében, hogy a hazai EV-ipar a gyártás és a forgalmazás terén a legmodernebb szintre emelkedjen, Peking udvarolt az amerikai Teslának, és szokatlanul kedvező feltételeket kínált neki (nem volt szükség helyi autógyártóval való partnerségre) egy ottani telephely létrehozásához. A Tesla Gigafactoryja 2019 decemberében nyílt meg Sanghajban, és gyorsan a cég legértékesebb üzemévé vált, de négy év elteltével úgy tűnik, hogy a mézeshetek a KKP-vel véget értek. A tervezett sanghaji gyárbővítés akadozik, miközben a Tesla autóit betiltották Kína egyes területein, állítólag azért, mert a beépített kamerák és más elektronikus alkatrészek alkalmasak érzékeny adatok gyűjtésére.
Versenyfutás kezdődik!
A tét mindkét fél – Európa és Kína – számára nagy: az európaiak rémülten figyelik, ahogy a kínai EV-k kezdik elárasztani a kontinenst. A 2023-ban Münchenben, Európa legnagyobb autóvásárán a kiállítók 41 százalékának volt kínai székhelye. Ez nem sok jót ígér Európa egyik leghíresebb iparágának jövőjére nézve. Az ázsiai nagyhatalom számára az európai piac létfontosságú, mivel szinte ez az EV-k egyetlen jelentős piaca, tekintettel arra, hogy az amerikaiak (legalábbis egyelőre) némileg idegenkednek a kínai termékektől, és nem érdeklik annyira a zöldjárművek, mint az európai vásárlókat. Peking pedig nem fordulhat egyszerűen más kontinensekhez, például Afrikához vagy Dél-Amerikához, ahol gyakorlatilag nincs kereslet az elektromos autók iránt.
Elég valószínű, hogy Kína Von der Leyen-féle megszondáztatása kevés eredményt fog hozni. Ennek oka, hogy az ottani támogatások olyan sokrétűek, hogy még Pekingnek is nehézséget okozhat a kiszámításuk, nemhogy az EU-nak. A számviteli bonyolultság mellett ott van a politikai bizalmatlanság is, amelyet az elmúlt években Hszi egyre konfrontatívabb kormányzása még tovább erősített, valamint az a fájdalmas lecke is, amelyet Európa 2022-ben megtanult az orosz energiától való túlzott függőségéből. Az unió függősége a kínai gyártású akkumulátoroktól és más zöld-energiaforrásoktól hamarosan ugyanilyen meggondolatlannak bizonyulhat. Világviszonylatban a 2021-ben piacra kerülő lítiumion-akkumulátorok több mint 70 százaléka Kínában készült, és Peking ellenőrzése a megújuló szektor felett immár a teljes ellátási láncban érezhető. Az ázsiai nagyhatalom állítja elő a szélturbinák alkatrészeinek több mint 80 és a napelemekben használt szilíciumszilánkok 97 százalékát. A problémát súlyosbítja, hogy Európa kritikus ritkaföldfém-, gallium- és magnéziumellátásának több mint 90 százaléka Kínától függ, és az ázsiai ország ellenőrzi a lítium, a kobalt és a mangán feldolgozására szolgáló globális kapacitás több mint felét.