A Kínai Kommunista Párt (KKP) tisztviselői válaszul meghívták Wan Gangot, hogy térjen vissza Kínába, és vegye át az üzemanyagcellás járművek kutatásának és fejlesztésének irányítását. Támogatást nyújtottak neki, hogy a Tongji Egyetemen felállíthasson egy K+F csoportot. Emellett a sanghaji autóipart is mozgósították, hogy erőteljesen támogassák a projektet. Wan Gang idővel a Tongji elnöke, majd Kína tudományos és technológiai minisztere lett.
Visszatérve a BMW megbízásából készült jelentésre: amikor a felmérés elkészült, az autógyártó nem mutatott nagy érdeklődést sem a kínai vállalkozás, sem általában a zöldenergia trendje iránt. A vezetőség körében az volt az uralkodó gondolkodásmód, hogy a BMW továbbra is a hagyományos, előkelő járművek kínálatával prosperálhat a kínai piacon.
Az egész német autóipar hozzászokott az ottani piacból táplálkozó kényelmes globalizációhoz. A félelme, hogy feladja a belső égésű motoros gépkocsikkal kapcsolatos üzletágát, a közelmúltban hangosan bejelentett EV-stratégiák ellenére is mélyen gyökerezik. Ma, a támogatási kérdés ellenére, az európai autóipar csodálkozik a kínai gépjárműipari termékeken.
Paradox módon Kína sikere az elektromos autók terén a Wan Gang üzemanyagcellás autóprojekt nem szándékolt eredménye volt. Az üzemanyagcellák percek alatt feltölthetők (jellemzően hidrogénnel), ellentétben a kémiai akkumulátorokkal, amelyek teljes feltöltéséhez több órára van szükség. A technológia kifejlesztése azonban akkoriban túl nagy kihívásnak bizonyult. Végül Kína a kémiai akkumulátoros EV-k mögé állt.