A szankciók sehol sem működnek
2020 májusától Peking blokkolta nagyjából egy tucat olyan ausztrál termék behozatalát, amelyeknek Kína volt a fő piaca – többek között a szénre, a borra és a marhahúsra –, ezzel évente mintegy 20 milliárd ausztrál dollár (4779 milliárd forint) értékben csökkentette az importját. Érdemes azonban megjegyezni, hogy Kína két fő ausztráliai importcikke, a vasérc és a cseppfolyósított földgáz (LNG) érintetlenül maradtak.
A canberrai kormány azóta is igyekszik diverzifikálni Ausztrália nemzetközi kereskedelmét,
Japán, Korea, Tajvan és India – Ausztrália második, harmadik, negyedik és ötödik legnagyobb exportpiacai – megduplázták ausztrál áruk vásárlását 2020 óta, tovább Ausztrália igyekezett erősebb együttműködést kialakítani a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségével (ASEAN) is. Ahogy az Egyesült Államok által Oroszország, Irán, Észak-Korea és számos más ország ellen bevezetett szankciói, úgy a kínai büntető intézkedések sem érték el eredeti céljukat.
Ausztrália legközelebbi szövetségesei és AUKUS-partnerei,
az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság azonban kevés segítséget nyújtottak Ausztráliának
a kereskedelmi blokád leküzdésében. Ezekben az országokban az ausztrál export részaránya az 1930-as évek óta a legalacsonyabb szintre esett az elmúlt években.
Kiadatás és migráció
A gazdasági kérdések mellett konfliktust okoz az két ország között a migráció is, az adatok szerint
idén 400 ezer új bevándorló érkezik Ausztráliába,
ami rekordnak számít. A növekedés nagyrészt az okozta, hogy Kínában feloldották az utazási korlátozásokat. Az ellenzék szerint viszont hiba még több embert befogadni egy lakhatási válság közepén. További feszültség forrás a két ország között, hogy Ausztrália határozottan elutasítja kiadatási szerződések megkötését Kínával. Peking emiatt azzal vádolja a canberrai vezetést, hogy szökevényeket bújtat az országban. Az ausztrál vezetés szerint viszont politikai üldözötteket véd, amikor nem teljesíti a kínai kiadatási kérelmeket.