Milyen a természetű viszony áll fenn Magyarország, Japán és az Egyesült Államok között? Mennyire erős a woke Japánban? Mit tesz Japán a kínai befolyás ellensúlyozására a csendes-óceáni térségben? Abe Sinzó miniszterelnök volt tanácsadójával beszélgettünk Japán geopolitikai helyzetéről.
Tomohiko Taniguchi professzor, a Nippon Kaigi konzervatív think tank elnöke a Ludovika közdiplomáciai programjának vendégelőadójaként tartózkodott Budapesten.
***
A japán és a magyar miniszterelnök egymás után találkozott a nyugati világ vezetőjével, Donald Trumppal. Mi a japán-amerikai stratégiai kapcsolat jelentősége?
Japán egy olyan szomszédságban fekszik, amely nem túl irigylésre méltó, Japán közvetlen szomszédságában található Oroszország, Észak-Korea és Kína, mind nukleáris fegyverekkel rendelkező, nem demokratikus államok, és nyíltan ellenségesek Japánnal szemben. Tehát Japán bármely megbízott vezetője számára a legfontosabb feladat az, hogy jó kapcsolatot ápoljon azzal a személlyel, aki éppen az Egyesült Államok legmagasabb tisztségét tölti be.
Japán újonnan megválasztott miniszterelnöke, Takaichi Sanae eddig nagyszerű munkát végzett az Egyesült Államokkal már amúgy is jó kapcsolatok további megerősítésében.
És hogyan látja a magyar-amerikai viszonyt? Orbán Viktor washingtoni látogatása látványosra sikeredett. Mi volt a benyomása?
Ha volt ember Japánban, aki ennek nagyon örült, nos, az én voltam.
Miért?
Tágabb perspektívából nézve, van egy kulturális küzdelem, egyesek szerint egyenesen egy háború a józan ész és a woke között, és ha a józan ész oldalát vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy Trump elnök mindig azokat az embereket kedveli, akik ezen az oldalon állnak. Ilyen Milei argentin elnök és Orbán magyar miniszterelnök is. Ezért mindig is azt gondoltam, már akkor is, mielőtt ez a kétoldalú találkozó megvalósíult volna, hogy Trump elnök Orbán Viktor mellé fog állni. Tehát a hipotézisem helyesnek bizonyult.
Ön a woke ügyét hozta fel azonnal. Ilyen nagy probléma a woke Japánban?
Őszintén szólva, a woke szó még nem szerepel a japán szótárban. Ugyanakkor sok japán vállalat a DEI-eszmét, vagyis a sokszínűség, a méltányosság és befogadás értékeit teszi kötelezővé a munkahelyeken. A sokszínűséget sokáig a japán vállalatok számára követendő legfontosabb értéknek tekintették, de ez most megkérdőjeleződött, Donald Trump második elnöksége fontos tényező ebben.
A sokszínűség elve fontos, de ami még fontosabb, az a társadalom egységének, kohéziójának és nyugalmának fenntartása, és ebben az értelemben Magyarország kiállása példaértékű.
A magyar alaptörvény kitételeire gondol? Vagy milyen konkrét dolgokra?
Nos, a magyar kormány minden nap jelentős összeget fizet Brüsszelnek, mert úgy döntött, nem tartja be az uniós előírásokat a menekültek beáramlásának szabályozása terén. Tehát magas árat fizet ezért, de van látható haszna annak, hogy nagy árat fizet a társadalom egységének és kohéziójának megőrzése érdekében. És ebben az értelemben Magyarország valami nagyon fontosat üzen Európa többi részének, de a világ többi részének is.
A japán egy szigorú elvekre épülő, hagyományos társadalom. Ősi szokások, családi értékek, munkahelyi viselkedási szabályok, és így tovább. Bár a nagyvárosok multikulturálisak, a vidéki élet mélyen tradicionális. Milyen mélyen ivódott be a woke a társadalmukba?
Teljesen igaza van abban, hogy Japán inkább egy homogén ország, és megőrizte a társadalmi kohéziót, ugyanakkor ellentmondásos módon éppen e hosszú múltra visszatekintő hagyományok miatt a Japánban bekövetkezett változások nagy vonzerőt jelentenek, nagy érdeklődést váltanak ki a japán emberek körében. Fontos, hogy a változás mindig fokozatos, stabil ütemű legyen, ne hirtelen és gyors, mégis, ami most Japánban történik, az gyors és éles, és ez aggodalommal tölti el a japánokat. Tokió közelében egy nagyobb kurd lakosságcsoport telepedett le például, a megjelenésükről nagyon sokat beszélnek a japán közösségi médiában. Ez az egyik jelenség, ami élesen megmutatja, hogy sokan magyon aggódnak a változások hirtelensége miatt.
Sok közöt érték és érdek lehet Japán és Magyarország között: ilyen az amerikai kapcsolat stratégiai fontossága, az ország szuverenitásának megőrzése, az élet hagyományos értékei. És van a migrációs politika, az új japán miniszterelnök új migrációs politikát tervez. Milyen problémái vannak Japánnak a bevándorlással?
Az új miniszterelnök azzal az ígérettel lépett hivatalba, hogy portfóliójának a része lesz a japán bevándorlási politika felülvizsgálata. És kiemelte azt a tényt, hogy a jelenlegi szabályozás alapján Japánban ingatlant vásárolhat nemcsak egy helyi lakos, de akár egy külföldi látogató is, míg a japánok ugyanezt nem tehetik meg például Kínában. Tehát a viszonosság az egyik dolog, amit az új miniszterelnök komolyan érvényesíteni szeretne. Nem vezettek még be új migrációs szabályozásokat, mert ehhez új törvényjavaslatokra lenne szükség, és az új miniszterelnöknek először elsősorban a mindennapi élettel kapcsolatos kérdéseket kell megvizsgálnia, mielőtt ezekkel a kérdésekkel foglalkozna. Létrehoztak azonban egy különbizottságot, amely szakértőket, közgazdászokat tömörít, hogy megvizsgálja, milyen új szabályozások lennének kívánatosak.
Említette Kínát. Egy új világrend közeleg, és Kína domináns hatalommá vált Ázsiában. Mit tesz Japán Kína befolyásának ellensúlyozására a régióban?
Általánosságban elmondható, hogy Japán jövőjét tekintve két lehetőség áll előttünk: vagy engedünk a kínaiak befolyásának, vagy a lehető legfüggetlenebbek maradunk a jövőben. Én személy szerint úgy látom, hogy a második lehetőség az egyetlen járható út a japánok számára, mert csak a második opcióhoz való ragaszkodással őrizhetik meg kultúrájuk folytonosságát és önazonosságát. Tehát az első eshetőség kizárásához, Kína dominanciájának megakadályozásához védelmi képességeket kell kiépíteni, be kell fektetni az Egyesült Államokkal fennálló szövetségi partnerségbe, és szélesíteni kell a partnerségi hálózatot olyan országokkal, mint Ausztrália és az Egyesült Királyság, hogy egyesíthessük erőinket a régió status quo-jának megőrzése érdekében.
Japán részt vesz a Quad együttműködésben. Van egy FOIP nevű stratégiájuk, amelynek célja, hogy Indiát bevonják a csendes-óceáni együttműködésbe, és ezzel leválasszák Kínáról. Az Abe Sinzó-kormány megpróbálta leválasztani Kínát Oroszországról is, jó kereskedelmi kapcsolatokat akart kialakítani Kínával. Mégis, a világ jelenleg más irányba halad.
Ha megnézzük Oroszország és Kína közelségét, azt hiszem, Japánnak nagyon nehéz lesz leválasztania Oroszországot Kínáról. Abe Sinzó nem kevesebb, mint 28 alkalommal találkozott Vlagyimir Putyinnal, azzal a kizárólagos céllal, hogy Japán északi részét földrajzilag és geopolitikailag stabilabbá tegye egy Oroszországgal kötött végleges békeszerződés révén. A FOIP stratégia életben van, és az új miniszterelnök megújult fókuszt szeretne adni neki. A FOIP a szabad és nyitott indo-csendes-óceáni térség megteremtéséről szól. Ez egy retorikai kifejezés, mert feltételezi, hogy van egy bizonyos ország, amely az indo-csendes-óceáni térséget nem szabaddá és nem nyitottá kívánja tenni. Tehát közösen együttműködnünk kell a hasonló gondolkodású demokratikus tengeri nemzetekkel, Ausztráliával, Indiával, a Fülöp-szigetekkel és az Egyesült Államokkal. Így továbbra is egyértelmű politikai jelzést küldhetünk Hszi Csin-pingnek.
Mi a helyzet Indiával?
India a jövőről szól. Lakosságszáma már meghaladta a kínai lakosságszámot. Ez a világ legnagyobb népességű országa, lakossága ráadásul fiatalabb, mint Kínáé, és azzal az ígérettel kecsegtet, hogy valószínűleg a világ legnagyobb fogyasztói piaca lesz. Tehát Japán jól teszi, ha szorosabban összehangolja politikáit Indiával. Ez egy hosszú távú befektetés. Rövid távon persze lesznek kisebb-nagyobb zökkenők, de hosszú távon Japán elkötelezett amellett, hogy megerősítse ezt a kapcsolatot.
Senki sem szeretne háborút a csendes-óceáni térségben, még Tajvan miatt sem. De a japán kormány a legrosszabb forgatókönyvre is készül. 2022-ben új nemzetbiztonsági stratégiát dolgoztak ki, amelynek célja, hogy 2027-re a japán védelmi képességeket olyan erőssé tegye, hogy egyedül is megvédje az országot. Sikerül ezt 2027-re elérni?
Az orosz-ukrán háború tapasztalatai miatt ismét a figyelem középpontjába került, hogy elegendő-e Japán számára ezt a célt követni. Az új kormányzat eltökélt a folyamat felgyorsítása mellett. Takaichi ígéretet tett arra, hogy még a jelenlegi, jövő márciusban véget érő költségvetési évben a védelmi költségvetést a GDP 2%-ára növeli, és eltökélt abban, hogy ezt még tovább növelje. Új, pilóta nélküli technológiák, például drónok bevezetésével ez jó úton halad. Ami viszont a kiberbiztonságot illeti, Japán sebezhető a támadásokkal szemben, ezen a területen keményen kell dolgozniuk. Takaichi egy hatékonyabb hírszerző szervezet felépítését is javasolja, amely képes a kritikus információk begyűjtésére a világ minden részéről.
Takaichi Japán történetének első női miniszterelnöke. Nagyok az elvárások is vele szemben. Ön milyen eredményeket vár tőle?
Repülőrajtot vett a ciklusa elején, jobban teljesít, mint ahogy a legtöbb szakértő várta. De a japán miniszterelnöki megbízatás köztudottan nem túl hosszú életű. Tehát az első és második legfontosabb feladat számára az, hogy hivatalban tudjon maradni, és továbbra is megvalósítsa a legfontosabb politikai programokat, amelyek között a mindennapi élet kérdéseinek a hatékony szabályozása a legfontosabb. Japánban csak a mindennapi élet terén elért eredményekkel lehet politikai tőkét felhalmozni, és ezt a politikai tőkét lehet felhasználni a következő választás megnyerésére. Ha Hszi Csin-pingről van szó, az ő eltökélt szándéka, hogy amíg él, hivatalban maradjon. Japánban viszont ez csak úgy megy, ha valaki fel tud halmozni elegendő politikai tőkét. Ezt könnyű mondani, de nehéz megvalósítani Japán.
Takaichi Abe Shinzo politikájának követője. Milyen értelemben?
Sok szempontból. Amikor a hagyományos értékek fontosságáról, amikor a konzervatív programok fenntartásáról van szó, Abe Shinzo és Takaichi Sanae pontosan ugyanazon az oldalon állnak. Amikor Tajvan kiemelkedő fontosságáról, amikor a nemzetbiztonság fontosságáról van szó, ugyanazokat a nézeteket osztják.
Végül, a japán-magyar kapcsolatokról. Az utolsó miniszterelnöki találkozóra 2019-ben került sor Abe és Orbán között. Tervezi-e Japán magas szintű találkozót a közeljövőben? Ha nem, mi ennek az oka? Magyarország gazdaságilag és politikailag nem annyira fontos Japán számára?
Amit elmondhatok, az az, hogy Takaichi miniszterelnök asszony maga dönti el, mely országokba látogat, és milyen vezetőkkel találkozik. Ez nem olyasmi, amit a diplomaták, a külügyminisztérium bürokratái javasolhatnak a miniszterelnöknek. Amikor végső döntésre kerül a sor, az Takaichi asszony személyes döntése.
Én nagyon remélem, hogy Takaichi találkozni fog Orbán Viktorral, és lesz lehetőség az eszmecserére, mert sok közös vonást fognak találni egymás nézeteiben a társadalmi integritás, a kulturális integritás vagy az identitás megőrzése terén.
Ezek közös értékek a két vezető között. Azt gondolom, Takaichi nagyon biztatónak találná ezt a találkozást, hogy Orbánban egy olyan személyre lel, aki sok tekintetben azonos hullámhosszon van vele.
Ugyanaz a kérdés másképp, a gazdaság, a vállalatok szemszögéből: míg a kínaiak beruháznak, kereskednek Magyarországgal, a japán vállalatok vonakodnak befektetni nálunk. Mi ennek az oka?
Ezek a kínai vállalatok nemcsak gazdasági számításaik miatt fektetnek be Magyarországon, hanem azért, mert a Kína-Magyarország kapcsolat megrengeti az egész európai láncot. Tehát a kínaiak arra a kapcsolatra összpontosítják a figyelmüket, amelyet Magyarország képvisel az európai gazdasági láncolatban. Ilyen típusú politikai motivációik a japán vállalatoknak nincsenek. Ha azonban egy jó kapcsolat épülne ki a két vezető, Orbán és Takaichi között, az tartós hatással lenne a japán üzleti vezetők gondolkodásmódjára. Remélem tehát, hogy ez a folyamat jó találkozókkal beindul majd, Orbánnak és Takaichinek erre kellene törekednie.
A beszélgetés a Danube Institute Lectures nevű podcast-jának leirata. Az eredeti interjút itt hallgathatja meg.
Fotó: Gyurkovits Tamás / Hungarian Conservative
Ezt is ajánljuk a témában
Eli Sharabi korábbi izraeli túsz a Mandinernek mesélt a Gázában töltött szörnyű 491 napról, a hazatérésről és arról miként maradt erős egy olyan helyzetben, amelyben mások összeomlottak volna.
***
A Wall Street Journal elemzése sokkoló képet fest: a kontinens vezetői ráébredtek, hogy Amerika és Kína már a fejünk felett osztja újra a világot.
A tervek szerint a menetidő kevesebb mint három óra lenne a két főváros között.
Mivel a japán miniszterelnök nem volt hajlandó visszavonni a Kína megtámadására vonatkozó kijelentését, Donald Trumpnak kellett közbelépnie.
Hosszasan játszott az Európai Bizottság a miniszter idegeivel.
Eredményes tárgyaláson van túl Hszi Csin-ping kínai elnökkel.
Önök szerint előfordult már olyan a magyar politika történetében, hogy egy párt letagadta a teljes gazdasági programját? (Nem néhány elemet – az egészet!)
A baloldali sajtót a tőle vett idézetekkel lehet a legjobban szembesíteni a valósággal.
