Így alakítana új világrendet Kína

A Kína által javasolt Övezet és Út Kezdeményezés (BRI) 10. évfordulója alkalmából Kína fehér könyvet tett közzé, az „Övezet és Út Kezdeményezés: A közös jövő globális közösségének egyik fő pillére” címmel, kiemelve azt a szerepet, amelyet a projekt az elmúlt évtizedben játszott. Arról, hogy mi a jelentősége a kiadott dokumentumnak, valamint a harmadik BRI Fórumnak, Horváth Leventét, az Eurázsia Központ igazgatóját kérdeztük.

A kínai külpolitikai gondolkodás

Horváth Levente kiemeli: a BRI Fórumon több mint száz ország – köztük a magyar miniszterelnök is – vett részt, előtte pedig kiadták ezt a Fehér Könyvet, amellyel egyfajta jelzést igyekeznek küldeni a világnak. Ez nem csak az elmúlt tíz év összefoglalója, hanem

A szakértő szerint ha megnézzük a Kínai Népköztársaság kommunikációját, akkor látható, hogy az Övezet és Út egy új, multipoláris világrendet, újfajta gazdasági együttműködést képzel el. Amelyet a kínaiak viszont nem tíz évvel ezelőtt találtak ki. Már Mao Ce-tung korában is meg felmerültek hasonló gondolatok, de még inkább a Nyugat számára is elfogadott Teng Hsziao-ping idején váltak markánsabbá. Ennek ellenére abban az időben Kína még nem kapott igazán figyelmet a többi világ részéről, amíg a 2000-es években nem lépett elő a gazdasági nagyhatalmak sorába – de a kínai vezetők kommunikációjában végig megfigyelhető volt egy új világrend iránti igény megfogalmazása. Ezt ugyanakkor csak a 2000-es évek óta tudják hangoztatni olyan fórumokon, amelyeken valóban nagy figyelem hárul rájuk.

Ahogy 2008-ban olimpiát, 2010-ben pedig világkiállítást rendeztek az országban, úgy erősödött Kína soft power hatalma is, miközben a világ második legnagyobb gazdasága lett. „Magának az Egy Övezet Egy Út kezdeményezésnek a meghirdetését Hszi Csin-ping nevéhez kötik, aki 2013-ban jelentette be a BRI elindítását, de ahogy látjuk

– fogalmaz Horváth Levente. 

Ezért látható az, hogy számos olyan projektet ma már BRI-projektként tartanak számon, amik jóval 2013 előtt indultak el. Ebben a stratégiában azzal, hogy békés fejlődésre helyezik a hangsúlyt, megjelennek az ókori kínai filozófia képviselőinek – többek között Konfuciusz és Lao ce – elvei is. Horváth Levente szerint ha megnézzük Kína ötezer éves történelmét, akkor látható, hogy a – han – kínaiak nem folytattak expanzív politikát. Ilyet csak a mongolok uralkodása alatt követett Kína, tehát ekkor valójában a Mongol Birodalom vezetett hódításokat kínai birodalomként – érvel Horváth Levente.

A Fehér Könyvben Kína összefoglalta a BRI eddigi eredményeit. Horváth Levente szerint amikor kínai befektetők megvették Pireusz kikötőjét, akkor arról szóltak a hírek, hogy Görögországot kiárusították. Persze a kínaiak mellett vettek kikötőket a német befektetők is, de azokkal kapcsolatban nem merültek fel ilyen kérdések – teszi hozzá az Eurázsia Központ vezetője. Ennek ellenére a pireuszi kikötő a kínai fejlesztések nyomán jelenleg Európa negyedik legjelentősebb kikötője lett.

Ezeknek a konkrétumoknak a megjelenítés azért is fontos a szakértő szerint, mivel a BRI-ről sokáig nem lehetett tudni, hogy pontosan micsoda is: egyfajta vízió, homályos, nem konkretizált program volt. Ez aztán többek között a világjárvány hatására kezdett el megváltozni, amikor külön figyelem hárult az „egészségügyi selyemútra”, amely egyébként létezett korábban is, csak nehezen volt értelmezhető. Ebben a Fehér Könyvben viszont már a konkrétumok túlsúlya figyelhető meg.

Világrendváltás 

A Fehér Könyv azt is mutatja, hogy a BRI az egyre változó és forrongó világban sikerrel túlélt tíz évet, és még további évtizedei lehetnek hátra. Kínának az az elvárása, hogy mint világ második hatalma, nagyobb szerepet kaphasson a döntések meghozatalában. „Mert ha megnézzük, most a különböző nemzetközi szervezetekben még mindig az Egyesült Államok tartja magánál a vezető szerepet”. Horváth Levente elmondja, hogy – ahogy Huntington is erről ír – az elmúlt évtizedekben

Példaként hozza a 1955-ös bandungi konferenciát, ahol létrejött az úgynevezett el nem kötelezett országok csoportja Malajzia és Indonézia szervezésével, és amelyre a gyarmatosító országokat nem hívták el. Ekkor lett kimondta, hogy a résztvevő országok egyik félhez (vagyis sem a szovjetekhez, sem az nyugatiakhoz) sem akarnak tartozni. A szakértő ezzel kapcsolatban kiemeli, hogy az ázsiai országok a Nyugattal szemben nem akarják dominálni az egész világot, történelmükben és kultúrájukban nincs erre mutató hajlam.

Ezeket az országokat tömöríti azóta több szervezet is, mint a BRICS, a Sanghaji Együttműködés vagy éppen a türk államok szövetsége. Itt a körülbelül 800 milliós Nyugattal szemben olyan országcsoportok állnak szemben, mint például a BRICS, amely mintegy 3,2 milliárd embert képvisel. „Ennek a multipoláris világrendnek a kialakításának az ékköve pedig a BRI” – fogalmazott Horváth Levente.

Az Övezet és Út kezdeményezés ebben a helyzetben egy mindenki számára elfogadható alternatíva lehet a szakértő szerint, hiszen az elmúlt 70 évben csak arról volt szó, hogy valahogy meg kell változtatni a fennálló világrendet, de alternatíva eddig nem volt. 

Az ázsiai országok azt szeretnék, hogy egyenlő partnerként kezeljék őket a világban, de ehhez az kell, hogy a Nyugat is partnerként viselkedjen. Horváth Levente arra figyelmeztet, ha ez nem történik meg, akkor blokkosodás fog kialakulni. Horváth Levente szerint

amely során mindenki valamilyen módon nyertes. A politikai együttműködés mellett persze a BRI több alappillére is szerepel a Fehér Könyvben. Kína nagy hangsúlyt fektet a kereskedelem élénkítésére. Ezzel kapcsolatban a szakértő felhíva a figyelmet, hogy a világkereskedelem jelenleg 90 százaléka a tengereken zajlik. Kína a BRI-n keresztül azért is fordult a szárazföld felé is, hiszen a környező országokban – többek között Dél-Korea, Japán – található amerikai katonai bázisokkal, valamint a tengeren hadihajókkal, és tengeralattjárókkal igyekszik körbe zárni az Egyesült Államok. Ez is abban az irányban terelte Pekinget, hogy egy eurázsiai szuperkontinenst kezdjen el építeni.

Horváth Levente szerint a BRI egyik legfontosabb alappillére, amelyet nagyon sokszor elhanyagolnak a nemzetközi politikában, az a kulturális kapcsolatok. Hiszen, ahogy tudjuk, több civilizáció is létezik a világon – Huntington szerint 7, de egyes kutatók szerint akár 13 is – ennek ellenére a Nyugat viszont csak saját magáról vesz tudomást, és úgy gondol magára, a nyugati információs buborékban, hogy amit ő képvisel az az egész világ rendje – fogalmaz a szakértő. Kiemeli, hogy ezzel szemben a többi civilizációban is megvannak az egyes világrendfelfogások, ezek pedig egy új multipoláris világrendet akarnak létrehozni.

„Ennek a multipoláris világrendnek a kulturális megismerés pont azért fontos, hogy ne nyugati szemüvegen, nyugati terminológiákkal próbáljuk megérteni ezeket a különböző civilizációkat, hanem igenis fontos, hogy megértsük őket, hogy miért és hogyan gondolkodnak” – mondja a szakértő. Az egyik legnagyobb hiba, amit a nyugatiak elkövetnek, szerinte az, hogy mindig a saját gondolkodásmódjukból indulnak ki, az alapján akarják megérteni az orosz, a kínai és minden másik civilizációt is. Az ázsiai országok viszont nagyon is jól ismerik a nyugati civilizációt – többek között éppen a gyarmatosításnak köszönhetően. Emellett viszont ápolják a saját kultúrájukat is. „Ahhoz, hogy tényleg jó együttműködésekkel alakuljanak ki, ahhoz szükség van arra, hogy megismerjük egymást is. A kereskedelem és a befektetések mellett a kulturális együttműködés emiatt ugyanolyan fontos” – mondja Horváth Levente.

***

Nyitókép: Getty Images /  zhangshuang