A nyugatosság, mint a karakterépítés eszköze

„A Tisza Párt vezetője külpolitikai alapvetését történelmi referenciákkal is színezte, amelyek az egyébként is elragadtatottnak tűnő Lakner Zoltán politológus szerint úttörő jellegűek voltak, és új korszak eljövetelét sejtetik a magyar külpolitikában. Megnéztük, hogy valóban ennyire formabontók-e a hivatkozások vagy inkább egy előregyártott narratíva gombjára varrta az elemző a kabátot. 

A politika világában régóta megfigyelhető jelenség, hogy ha egy kurzus hiányt szenved valamivel kapcsolatban, akkor annak pótlását általában nem organikusan és lassan, hanem rohamléptekben, kapkodva és sietve próbálják kivitelezni. Mivel Magyarországon a választási siker megkerülhetetlen sarokköve a politikai személyiség kérdése, kiemelten fontos szempont, hogy ki egy adott politikai kurzusnak a vezetője. Gyurcsány Ferenc 2010-es bukása óta az ellenzék folyamatos és rendszerszintű problémaként küzd ezzel a kérdéssel. Az elmúlt másfél évtizedben az ellenzék egy olyan lehetetlen helyzettel szembesült, amelyben az egyetlen korábbi vezető, aki meg tudta őrizni karizmatikus személyiségét, 2006 és 2010 között elveszítette politikai legitimitását. Bár Gyurcsány Ferenc egészen a közelmúltig a közélet része maradt, és a pártja körében töretlenül megmaradt a személyét övező vonzerő, a társadalmi értelemben vett, széles körű politikai elfogadottságot többé már nem tudta visszaszerezni. Az őt követő összellenzéki jelöltek ugyan időnként képesek voltak a kurzuson belüli legitimáció megszerzésére, de soha nem kaptak elegendő időt arra, hogy mélyebb társadalmi beágyazottságot, ha úgy tetszik, demokratikus értelemben vett személyi kultuszt tudjanak kiépíteni maguk körül. Mivel Magyarországon a politikai személyiség kérdése megkerülhetetlen, a vezető karaktere nemcsak politikai, hanem általános emberi szimpátia szempontjából is kulcsfontosságú tényező lehet egy választási győzelem esélyének megteremtésében. Az elmúlt 15 év választási tapasztalatai alapján jól látható, hogy azok a jelöltek, akik ennek hiányában vágtak neki a kampánynak, bár korántsem kizárólag emiatt, de mindannyian vereséget szenvedtek. Ezt felismerve az ellenzéki sajtó már hosszú évek óta tendenciózusan arra törekszik, hogy kiküszöbölve az időbeli hiányosságot, minél gyorsabban megteremtse a »szükséges személyi kultuszt« az éppen aktuális ellenzéki jelölt körül. Magyar Péter 2024-es feltűnése után hamar kezdetét vette ez a folyamat. A Tisza Párt új elnöke alig kezdte meg politikai pályafutását, máris olyan cikkek segítették a profilépítését, mint a Telex 2024 júniusi, »Magyar Péter három hónap alatt megcsinálta az ellenzékváltást« című cikke, vagy a költői kérdésként is értelmezhető »Mitől ennyire sikeres Magyar Péter?« című cikk, szintén a Telextől. 2024 júniusában a 444 is új értelmezési keretet kínált, mikor a »Saját fegyverét fordította Orbán ellen az ‘utcát’ visszafoglaló Magyar Péter« című cikkében gyakorlatilag rögtön új ellenzéki stratégiaként értelmezte a politikus közéleti feltűnését. A kiegyensúlyozottság látszatának fenntartása érdekében ugyan időnként megjelent néhány kritikus hangvételű írás is ezeken az oldalakon, sőt, Magyar Péter maga is több alkalommal bírálta az ellenzéki sajtó egyes szereplőit. A teljes médiaképet tekintve azonban világosan kirajzolódik egy tudatos narratívaépítés, aminek a mentén az ellenzéki médiumok következetesen formálták az elmúlt két évben Magyar Péter pozitív megítélését, hangsúlyozva politikai érdemeit és szerepét, mint az új ellenzéki kihívót, aki az ellenzéki közvélemény számára elhozhatja a régóta áhított kormányváltást.
Ebbe a sormintába illeszkedik Lakner Zoltán politológus Telexen nemrég megjelent okfejtése is Magyar Péter legutóbbi, Székesfehérváron elmondott beszéde kapcsán. Lakner szerint Magyar olyan történelmi referencialistát használ, amely erőteljesen eltér Orbán Viktorétól. Úgy látja, hogy míg Orbán a beszédeiben és megszólalásaiban folyamatosan a nyugati szövetségi rendszerek megkérdőjelezésére épít, addig az ellenzéki politikus azok megerősítésére és a kereteiken belüli érvényesülésre helyezi a hangsúlyt. Lakner ezt azzal támasztotta alá, hogy Magyar beszédében Jászi Oszkárra, József Attilára és Antall Józsefre hivatkozott, valamint a 2003-as európai uniós csatlakozást is pozitív referenciaként említette meg. Lakner tehát elemzésében azt a narratívát erősítette, amely szerint ezek a referenciák sokkal inkább a Tisza Párt elnökéhez köthetők, mint Orbán Viktorhoz. Ez azonban nem helytálló, ugyanis a kormányfő szintén több alkalommal méltatta az ország EU-csatlakozását, a Visergrádi Négyek fontosságát, és a nyugathoz való tartozást az utóbbi években. Ennek kapcsán Orbán Viktor 2025 júliusában interjút adott a lengyel wPolsce24 televíziónak. A beszélgetést a TEOL (a Tolna vármegyei hírportál) részletesen ismertette. A cikk szerint Orbán »a hűséget az egyik legfontosabb magyar tulajdonságnak« nevezte, hozzátéve, hogy a magyarok ma is hűségesek barátaikhoz, például a lengyelekhez. A miniszterelnök kiemelte, hogy a Visegrádi Négyek együttműködése Mateusz Morawiecki lengyel, Andrej Babiš cseh és Robert Fico szlovák kormányfő számára is rendkívül sikeres volt, amit jól mutat, hogy még Franciaországnak és Németországnak is figyelembe kellett venniük őket. 2016. november 31-én Orbán a Magyar Diaszpóra Tanács előtt arról beszélt, hogy a régió történelmi súlya megnőtt. »Közép-Európának soha nem volt ekkora befolyása az európai ügyekre, legalábbis az Árpád-házi királyok óta, vagy talán biztosan nem Mátyás óta, mint most, amikor a lengyelek, a csehek, a szlovákok és a magyarok közösen képviselik stratégiai érdekeiket az európai térségben és az európai színtéren a V4-ek tagjaként« – mondta, hangsúlyozva, hogy a visegrádi országok közös fellépéssel komoly befolyással bírnak. 

Lakner Zoltán a Telexnek kifejezetten úgy érvelt, hogy a kormányfő már régóta a nyugati szövetségi rendszerekkel szemben határozza meg politikáját. Ehhez képest a miniszterelnök 2010 óta rendszeresen megerősíti Magyarország nyugathoz való tartozását, igaz, nem minden esetben kritika nélkül. »Magyarország helye Nyugaton van. Kritizáljuk őket, mert messze vannak a tökéletestől, de a magyarok kiinduló hozzáállása a nyugati intézményekhez mindig pozitív« – mondta Orbán Viktor a brüsszeli Politiconak adott interjúban, 2015-ben. A magyar EU-tagság kapcsán Orbán Viktor 2023 januárjában szintén világosan és kendőzetlenül fogalmazott: »Az EU-tagság nem kívánságműsor, hanem Magyarország nemzeti érdeke«. Lakner Zoltán elméletét az is cáfolja, hogy Orbán Viktor korábban több alkalommal is idézett József Attilától. 2019. október 23-án, az 1956-os forradalom 63. évfordulóján a Zeneakadémián tartott ünnepi beszédében Wass Alberttől és József Attilától is idézett. A miniszterelnök József Attila A számokról című versének sorait emelte be: »Vegyetek erőt magatokon. És legelőször is, a legegyszerűbb dologhoz lássatok – Adódjatok össze, hogy roppant módon felnövekedvén, az Istent is, aki végtelenség, valahogy megközelítsétek«, amellyel a nemzeti összefogás fontosságát hangsúlyozta. 2024 Február 17-én a brüsszeli politikai elit és az európai polgárok közötti távolságról szólva ismét József Attilát idézte: »Nem én kiáltok, a föld dübörög«. Kijelentette, hogy Brüsszelben változásra van szükség, amely szerinte magától nem fog bekövetkezni, ezért ki kell kényszeríteni, utalva arra, hogy a változás a társadalom erején múlik. Emellett az utóbbi években Orbán Viktor idézte és hivatkozott az Európai Unió alapító atyaira is. 2019 júliusában, Bálványoson elmondott beszédében a kormányfő Robert Schumannt is idézte, hangsúlyozva a demokrácia keresztény gyökereit. 
Emellett az utóbbi években a miniszterelnök több alkalommal a nyugati szövetségi rendszereket is méltatta a megszólalásiban. »…Ezért van a mi nyugattal való kapcsolatunknak két arca: a nyugathoz tartozunk, tiszteljük, de sohasem feledjük, hogy mit kellett volna értünk tennie, amit végül nem tett meg.« – nyilatkozta Orbán 2021-ben egy portugál lapnak adott interjúban. A Lakner által megfogalmazott ellenzéki közvélekedéssel szemben Orbán Viktor tehát rendszeresen kifejezi a nyugathoz való tartozás tényét, de azt sokkal inkább alapvetésként és alapértékként kezeli, mint sem egy jövőben elérhető, távlati célként. »Hiszen Magyarország a Nyugat része, maga a Nyugat. Oda nem tudunk semmit sem kinyitni, mert benne vagyunk.« – tette hozzá Orbán Viktor 2015-ben egy misszóvezetői munkaértekezleten . »A Nyugathoz tartozunk, de Keletről jöttünk, értjük azt a világot, és azok az értékek, amelyek ott fontosak, azok a magyaroknak is fontosak: a tisztelet, az egyenrangúság, a család és saját nemzetünk szolgálata.« – mondta a miniszterelnök egy 2024-es sajtótájékoztatón. Orbán Viktor tehát nem fordult szembe a nyugati szövetségi rendszerekkel úgy, ahogyan azt az ellenzéki véleményformálók – politikai megfontolásból – évek óta igyekeznek láttatni. Csupán szakított azzal a 2010 előtti megközelítéssel, amely szerint a saját szövetségi rendszereinket egyfajta szent tehénként kell kezelni, vagyis még véletlenül sem szabad kritikával illetni őket. Ezzel szemben a kormányzati kommunikáció – az Európai Unióval összefüggésben, különösen a 2015-ös menekültválság és a 2020-as Covid–19 járványkezelés kijózanító tapasztalatai után – több nyílt kritikát is megfogalmazott a szövetségi rendszer egyes vezetőivel és döntéshozó testületeivel szemben. Fontos megjegyezni, hogy a kormányfő értekezéseiben rendszeresen külön választja az európai bürokratikus intézményrendszert irányító elitet és magát a szövetségi rendszert. Ezt a belső kritikát a magyar ellenzék következetesen nyugatellenességként és kelet-pártiságként értelmezi, mindebből politikai hasznot remélve. Az elmúlt évek kormányfői beszédei és nyilatkozatai alapján azonban Orbán Viktor inkább a józan, adott esetben kritikus nyugatpártiság retorikáját valósította meg, amelynek mintája egyre nagyobb mértékben hatja át a szövetségi rendszert, ellensúlyozva a balliberális politikai erők elfogult kritikanélküliségét.”

Nyitókép: Ferenc ISZA / AFP

***