Konnektivitás: a magyar globalizációs stratégia

„Ahhoz, hogy Magyarország a következő évtizedben elkerülje a közepes jövedelmű országok csapdáját, a konnektivitáson vagy más néven összekapcsoltságon alapuló gazdasági stratégiát kell követnie.

Magyarország még soha nem állt ilyen közel ahhoz, hogy felzárkózzon a legfejlettebb országokhoz. A további lemaradás megszüntetéséhez Magyarországnak – kis, exportorientált országként – olyan gazdasági stratégiára van szüksége, amely képes megbirkózni a globális geopolitikai változások okozta kihívásokkal és egyúttal felgyorsítani a magyar gazdasági növekedést.

ugyanakkor lehetőségeket is rejt magában. Magyarország ezer éve Európa szerves része. Az Európai Unió és a NATO tagjaként a Nyugat kötelékében látjuk a jövőnket. Ha azonban visszaáll a hidegháború korszakának széttagolt, tömbökre épülő nemzetközi rendje, az veszélyezteti Magyarország nemzetközi kapcsolatait és kereskedelmi státuszát. Ennek az elkerüléséhez a konnektivitás stratégiájára van szükség.

A neoliberális modell kimerülése

A globalizáció jelenlegi, a Szovjetunió bukása után kialakult modellje az Egyesült Államok által vezetett és gyakran általa is uralt, neoliberális elvek mentén szerveződő egypólusú világrendre épül. Ez a modell lényegében azt feltételezi, hogy a piaci szereplők spontán módon, saját belátásuk szerint, az állami ellenőrzéstől mentesen építhetnek kapcsolatot a világ bármely részével.

Ebben a modellben a gazdasági kérdéseket illető érdemi szabályozás és az állami ellenőrzés hiánya kiiktatta azokat a biztonsági mechanizmusokat, amelyek képesek lennének a káros hatások mérséklésére.

az erős állam hiányában nem volt olyan szereplő, aki képes lett volna enyhíteni a válság gyors terjedését és kíméletlenségét, vagy kezelni tudta volna annak kiváltó okait. Ráadásul a neoliberális doktrína, amely az ipari termelés helyett a szolgáltatási szektorra és a nyereségességre helyezte a hangsúlyt, azt eredményezte, hogy számos nyugati ország már meglévő ipari kapacitása egy-két évtized alatt elsorvadt. Ez a stratégia 2008-ban visszaütött, amikor a nyugati hatalmak – különösen az európai országok – ipar nélkül maradtak, és a válság hatásait még élesebben érezték, miközben az ázsiai országok – különösen Kína – megerősödtek.

A 2008 óta eltelt időszak eseményei – köztük a migrációs válság, a Brexit, Donald Trump győzelme az amerikai elnökválasztáson és a globális világjárványra adott válaszlépések – azt mutatják, hogy a neoliberális rend megingott, és egyre inkább elveszíti legitimitását. Oroszország Ukrajna elleni háborúja jelentheti a végső csapást.

A Nyugat válasza

A fenti válságokra adott válaszként a Nyugat igyekezett megőrizni csökkenő globális befolyását. A globalizációnak a nem nyugati hatalmak fejlődésére gyakorolt pozitív hatásai ellenére a nyugati szereplők – akik néhány évtizeddel ezelőtt még a globalizáció mellett kardoskodtak – a »szétkapcsolást« (decoupling) kezdték szorgalmazni. Ebben a folyamatban a Nyugat – továbbra is az Egyesült Államok vezetésével – úgy próbálja megszilárdítani vezető szerepét a saját befolyási övezetében, hogy elszigeteli, gyengíti és ellenőrzése alá vonja azokat az államokat, amelyeket csak tud,

amely Magyarország számára a hidegháború tapasztalatai után fájdalmasan ismerős lehet.

Egy ilyen rendszerben szinte minden gazdasági, politikai és kulturális transzfer az egyes tömbök vezető államain keresztül zajlik. Ez rossz hír az egész EU-nak, amely stratégiai autonómiára, illetve arra törekszik, hogy saját érdekei szerint hozhasson döntéseket. Ez különösen veszélyes az EU periférián lévő államai számára, mivel egy ilyen rendszerben a központ nemcsak a tömbök közötti kapcsolatokat ellenőrzi, hanem a tömbön belüli erőforrások elosztását is a saját kezébe veszi.

A magyar dilemma

Magyarországnak különösen rosszak a tapasztalatai az ilyen tömbökkel. A török hódoltság alatt hazánk gyakran a keresztény és az iszlám világ közötti harc ütközőzónájában találta magát. A Habsburg Birodalom később alárendelte Magyarország gazdasági érdekeit az iparosodott régióinak. Még később a Szovjetunió a keleti blokk perifériájára szorított minket.

Az alapvető probléma az, hogy egy blokkrendszerben az államoknak ki kell jelölniük egy központot, amelyen keresztül kizárólagos módon tartják a kapcsolatot a többi országgal.

ami megnehezíti a fejlődő országok sorából való kilépést. Például a jelenlegi háború és az ebből fakadó gazdasági szankciók miatt a kelet-nyugati kereskedelmi útvonalak – amelyek hosszú ideje alapvető módon befolyásolják Magyarország gazdasági sikerességét – elzáródnak, korlátozva ezzel hazánk fejlődési lehetőségeit.

Magyarországnak a felzárkózáshoz olyan globalizációs modellre van szüksége, amely képes legyőzni a blokkrendszerben rejlő negatív hatásokat. Ennek a modellnek a szétkapcsolás és leválasztás helyett a konnektivitásra és a kapcsolatok növelésére, nem pedig a kapcsolatok megszakítására kell összpontosítania.

Magyarország konnektivitási modellje

Magyarországnak reális esélye van arra, hogy a 2020-as években kitörjön a közepes jövedelmű országok csapdájából és fokozza a gazdasági növekedését, ha képes megőrizni a neoliberális rendből fennmaradó konnektivitás előnyeit, miközben az állam fokozott szerepvállalásával ellensúlyozza a neoliberális rend hátrányait. Ez a konnektivitáson alapuló gazdasági modell alternatívát kínál mind a neoliberális világrenddel, mind a nemzetközi tömbökre épülő globalizációs modellel szemben. Lényege, hogy egy országnak, jelen esetben Magyarországnak arra kell törekednie, hogy

Ezek a kapcsolatok nem korlátozódhatnak pusztán a gazdaságra, hanem kiterjednek a kereskedelemre, az infrastrukturára, a befektetésekre, a tudástranszferre és a nyilvános diplomáciára is.

Egy ilyen modellel kiküszöbölhető a perifériára kerülés veszélye. Az államok a tömbök vezetőinek megkötései nélkül építhetik és ellenőrizhetik a más szereplőkkel fenntartott kapcsolataikat. A konnektivitás növeli egy ország ellenálló képességét; növeli a befektetések megtérülési rátáját és általában a gazdasági termelékenységet; támogatja az innovációs klaszterek létrehozását; és különösen alkalmas kitörési stratégiának, mivel a kapcsolatok számának növekedése fokozatosan erősíti az adott ország gazdasági befolyását.

Magyarországnak már most is vannak bizonyos előnyei, melyek alkalmassá teszik egy ilyen modellre. Az állam hatékonyan vállal szerepet a fejlesztésekben, az ország adórendszere ösztönzi a beruházásokat és a vállalkozói hajlandóságot, az elmúlt évtizedben nőttek a reálbérek, és magas hozzáadott értékű ágazatok működnek.

hogy idetelepítsék székhelyüket, a hazai vállalatokat – köztük a MOL olaj- és gázipari vállalatot, az OTP Bankot és a 4iG távközlési vállalatot – is igyekszik megerősíteni, hogy regionális szinten meghatározó szereplőkké válhassanak.

így a bankszektorban, az energetikában és a felsőoktatásban, valamint az olyan stratégiai iparágakban mutatkozik meg, mint a hadászat vagy az infokommunikáció, amelyek kitörési pontként szolgálhatnak. Éppen ezért Magyarországnak a jelenleginél is több közvetlen külföldi tőkebefektetésre kell törekednie, ebben már most is rekordokat döntöget. Az energetika területén mind a nagy globális elosztópontokkal, mind a közvetlen régión belül a lehető legtöbb kapcsolatot kell kiépítenie. Összességében erősítenie kell a regionális kapcsolatokat, amelyek kritikus fontosságúak egy konnektivitáson alapuló modellben. Magyarországot a Kárpát-medence gazdasági és földrajzi egysége különösen alkalmassá teszi erre. Emellett a kormánynak törekednie kell arra, hogy a magyar bankszektort, amely minden más gazdasági ágazat katalizátora, regionális és globális szereplővé tegye. A felsőoktatás már megkezdett átalakítása elősegíti a különböző ipari szereplők és a távoli kutatóközpontok közötti tudástranszfert.

Ipari szinten Magyarország arra törekszik, hogy fejlessze hadiiparát, ösztönözve a védelmi klaszterek kialakulását, valamint az elmúlt évtizedekben megerősödött információs és kommunikációs ágazatát. Meg kell erősítenie az élelmiszer-, a gyógyszer- és az autóipart is, amelyek kiváló csatornái a globális konnektivitásnak.

A nyugati kultúra, a zsidó-keresztény értékek és a történelem megalapozza közös civilizációnkat, ami a siker legfontosabb záloga. Ezért kiemelkedően fontos, hogy megerősítsük a nyugati civilizáció sarokköveit – a szuverenitást, a vallást és a családot –, és fellépjünk a közös értékeink és identitásunk aláásására irányuló romboló kísérletek ellen. Ennek érdekében a magyar kormány a nemzeti szuverenitás tiszteletben tartását, a határok hatékony védelmét és az illegális migrációval szembeni tolerancia tilalmát szorgalmazza. Támogatja a templomok építését és felújítását szerte a Kárpát-medencében, és a GDP több mint 6 százalékát egy egyedülálló családbarát politikába fekteti, hogy könnyítsen a több gyermeket vállalni kívánó szülők terhein. Hisszük, hogy csak a civilizációnk gerincét alkotó értékek védelmével erősíthetjük a Nyugaton belüli kapcsolatainkat.

Ezek az elemek határozzák meg Magyarország ambiciózus stratégiáját annak érdekében, hogy a következő évtizedben kitörjön a közepesen fejlett országok közül,

A feladat nem kicsi, és a jóléthez vezető út most talán nehezebb, mint valaha. Mi, magyarok mégis hiszünk abban, hogy hazánk nagy dolgokra hivatott, és hogy történelmi lehetőség előtt állunk, amelynek sikere egyedül rajtunk áll vagy bukik.”

Nyitókép: Ficsor Márton/Mandiner