Szigorúan politikai értelemben az új kormányfő ügyesen csinálja, hogy kormányzás helyett (mellett?) szimbolikus ügyekkel foglalkozik, ezek közül is kiemelkedik a karrierjét lényegében elindító botrányon való rugózás. Plusz előadhatja, hogy most tényleg bevédi az exfeleségét. Továbbra is kérdés azonban, mikor születnek érdemi, az irányt megszabó kormánydöntések.
Eddig ugyanis ott tartunk, hogy tele a közlöny mindenféle, tiszásoknak impozáns határozatokkal, mindent is kivizsgálnak, nem lesznek vármegyék, rápirítanak a közmédiára, elveszik Krausz Ferenc támogatását, miközben például a Fővárosnak jelen állás szerint be kell fizetnie azt a bizonyos szolidaritási hozzájárulást. Ja, meg van Karmelita-bejárás meg ilyenek.
Nyilván jár a türelmi idő, és közös érdek, hogy sikeres legyen a kormányzás, ám egyelőre csak influenszerkedés, leszámolás és szimbolikus politizálás megy – kétségtelen, mindez professzionálisan kivitelezve.”