A kínai kel ezúttal nem hozott szerencsét – vérre menő testvérdráma helyszíne lett Budapest
2026. május 19. 09:07
Zhang Ge első nagyjátékfilmje egy Magyarországon élő kínai család konfliktusait mutatja be a Ganz-telep zárt közösségében. A Nem én vagyok furcsa humorú és hangulatú mozi, amelyben a harc egyszerre zajlik a földi és a szellemvilágban.
Az biztos, hogy ilyen különös helyen még nem jártam premier előtti vetítésen, és az is, hogy ilyen különös filmet is keveset láttam: a magyar–kínai Nem én vagyok nem különösebben jó alkotás, valamiért mégis képes maradandó nyomot hagyni. Az előbemutató helyszínének pedig nagyon is sok köze van ehhez. Egyrészről mert érdekes élmény egy óriási raktárban, műanyag székeken, az előzékenyen odakészített szerencsesütiket eszegetve mozizni, másrészről mert a Monori Center, illetve a Ganz–Mávag-telep nem csupán a budapesti kínai közösség központja, szíve,
konkrétan a cselekmény is itt játszódik.
Legalábbis a java része, hiszen ennek a tematikájában, képiségében is egyedi látásmódú munkának a fókuszában az áll, ki lehet törni a kisebbségi létből és – ennél jóval tágabban – le lehet-e vetni az évezredeken át megtartó hagyományok időként fojtogató rabigáját.
Chade Li és Yu Debin a Nem én vagyok című film egy jelenetében.
Ehhez adott egy húszas évei elején járó testvérpár, Shanshan (Cui Sissy) és Lang (Chade Li), akik különböző utakon próbálják kijátszani a rendszert és a minden szempontból tradicionálisan gondolkodó, élő apjukat (Yu Debin). Előbbinek szorgalmas, tehetséges zongoristaként éppen egy párizsi ösztöndíj látszik kinézni, utóbbi pedig lázad, ahogy a csövön kifér; iszik, drogozik és titokban arról álmodik, hogy a legjobb barátja, Matyi (az Eltörölni Frankot című moziban már bizonyított Fuchs Benjámin) nem a börtönbe megy, hanem közösen megszöknek az olcsó ruhák és lepattant lakások szegélyezte reménytelenségből. Egy fura baleset azonban egy pillanat alatt felborít mindent; Lang meghal, ám ahelyett, hogy békében nyugodna, és hagyná békében gyászolni és tovább lépni a családtagjait is,
a lelke elkezd önkényesen ki-be járni a nővére testébe.
Vagyis a tét – ki lesz a végső győztes a testvérek, vagy ha úgy tetszik, a jó és a rossz harcában? – nem kicsi. Ami ugyanúgy kiváló alapja lehetne egy misztikus thrillernek, egy mélyre ásó szociodrámának, de akár egy fekete komédiába hajló vígjátéknak is, és bár van mindegyik réteg megjelenik benne, ezeknek valahogy mégsem sikerül igazán zökkenőmentesen egymásba simulniuk. Az utalások érthetetlensége is elég zavaró tud lenni; legalábbis a magyar közönség többsége nem biztos, hogy érti az olyan fontos kontrasztokat, mint hogy az itt a Gonoszt egy hangszóróval együtt (!) magába szippantó kínai kel a kínai kultúrában alapvetően a bőség, gazdagság, szerencse jelképe,
a túlvilági „raktárjelenetek” szimbolikájáról nem beszélve.
Ezt leszámítva a Nem én vagyok érdekes bemutatkozás az első nagyjátékfilmjét jegyző Zhang Ge rendezőtől, aki így nyilatkozott arról, miért éppen ezt a történetet és miért pont így gondolta filmre vinni:
„Az identitás nem mindig stabil és egységes, egyszerre lehetnek egymásnak ellentmondó énjeink. Engem az érdekel, hogy mi történik, amikor megbomlik az egység, és az ember saját magával kerül konfliktusba. A testvérkapcsolat a Nem én vagyok filmben csak kiindulópont, az alkotás valójában az identitás radikális széthasadásáról szól. Amikor már nem férsz el saját magadban, mert az identitás szétfeszíti a testedet is.”
Cui Sissy
És aki maga is kínaiaként nőtt fel Budapesten, így bőven van mire támaszkodnia a hasonló identitáskérdések mellett a hétköznapok valóságát illetően is. A túlzásoktól sem mentes, a sztereotípiákra ügyesen ráerősítő humor az erre reflektáló részekben kiválóan működik is, fellibbentve kicsit a fátylat az udvariasan, de határozottan elkülönülő kínai közösségek mindennapjairól – amelyek valószínűleg a világ minden táján pont ugyanígy zajlanak. A pénzhiányt is sikerült hellyel-közzel áthidalni, ha ez nem kényszerből fakadt volna, azt is mondhatnánk, hogy a nyerseség még jót is tesz az egész mozi furán megragadó, folyamatosan a realisztikus és a mágikus, komolyan vehető és teljesen elborult – lásd a szellem kiűzése – között hullámzó hangulatának.
Külön kiemelendő Cui Sissy kettős alakítása és az a tény, hogy a párbeszédek háromnegyede mandarinul hangzik – ami nagyban növeli az átélhetőséget. Azon pedig jót csodálkoztam, hogy bár nem vagyok éppen nagy barátja a különböző jóslatoknak és mindenféle túlvilági jeleknek, amikor hazafelé kibontottam az utolsó sütimet, a következő feliratú papírka leledzett benne, tökéletesen illeszkedve a friss élményhez:
„Az ész és a szív külön utakon járnak.”
Nem én vagyok – magyar–kínai filmdráma, 2026. Május 21-től a Budapest Film forgalmazásában országszerte megtekinthető a mozikban.
Magyar Péter a hétfői sajtótájékoztatón bejelentette, nem céljuk, hogy bedőljenek az önkormányzatok, de elvárják, hogy az adókat mindenki befizesse, és ez Budapestnek sem fog gondot okozni.
Persze nem a szó politikai, hanem szellemi értelmében. Angolként valahogy otthonosan mozog a világ bármely tetszőleges pontján. Ilyesmire mi, magyarok soha nem voltunk és nem is leszünk képesek. Győrffy Ákos írása.
Az eseményt úgy tartja elképzelhetőnek, hogy ne épüljön több stadion, viszont a játékok kapcsán megvalósulhatnának azok a – főleg közlekedést érintő – városfejlesztések, amelyekre Budapestnek amúgy is szüksége van.
Magyar Péter miniszterelnök lengyelországi útja előtt rendkívüli sajtótájékoztatót tartott. Elhangzott, hogy várják, hogy a Sándor-palota is nyilvánosságra hozza a náluk lévő dosszié tartalmát, illetve kiderült, hogy országgyűlési vizsgálóbizottság is létrejön az ügy további részleteinek tisztázása érdekében.